43. fejezet

(Sziasztok~ ^^
Ah, azt hiszem, elég régen adtam magamról bármiféle helyzetjelentést, de... Egyszerűen ahh... >< Végzős lettem, gyerekek, ami egyet jelent azzal, hogy érettségi. TwT És a tanárok már most meg vannak emiatt bolondulva, nem mintha, én annyira komolyan venném. ^^" Mindegy, ez csak kifogás, írni lenne időm, csak összeegyeztetni a hétvégén a szabadidőt, az itthoni feladatokat és az írásra fordított időt, nagyon nem egyszerű. :'D De megígértem nektek a fejezetet, szóval itt van. :3 Tudom, hogy megint két hét volt, sajnálom, csak múlthéten olyan szépen elrontották a kedvem, hogy képtelen voltam az írásra koncentrálni. ^^" De most itt vagyok végre~ ^^
Annyit még szeretnék mondani, hogy a véleményeket továbbra is olvasom, mindent, KÖSZÖNÖM őket, csak időm nincs rá válaszolni. >w< Továbbá, a majdnem 60.000 megtekintést és a 47 követést~ *-* Nagyon szeretlek titeket, komolyan, nagyon sok erőt adtok nekem a mindennapokban. :3 Minden nap felnézek a blogra, hogy mi a helyzet, és mikor látom, hogy van egy új követőm, onnantól kezdve a napom már csak szép lehet. ^^ Ezért már egy ideje motoszkált bennem - ha már ilyen sokan lettünk -, hogy mit szólnátok hozzá, ha nyitnék egy facebook csoportot, ahol jobban megismerhetnénk egymást, könnyebben el tudnátok érni, nyaggathatnátok a folytatás miatt, kérdezhetnétek bármiről. :3 Ezt csak akkor csinálnám meg, ha ti is szeretnétek, hiszen miattatok csinálnám. ^^
És végül szeretném megkérdezni, hogy az olvasóim közül, ki jön szombaton MondoConra, és szeretnétek-e találkozni velem? Mert egyelőre nem tudom/nem biztos, hogy el menjek-e/el tudok-e menni, de szeretnék eljutni, és már csak kíváncsi lennék, ki lenne ott, és kivel lenne lehetőségem találkozni. *-* <3
Oké, ennyi lettem volna, a fejezetről csak annyit, hogy... Még jobban összekuszáltam nektek a dolgokat, amolyan átvezető fejezet lett. ;) Jó olvasást~ ^^)



43. fejezet

Tao POV

Valójában, teljesen össze voltam zavarodva. Nem értettem az egész szituációból semmit, pedig előttem volt minden, mégis… Fogalmam sem volt, hogyan történt mindez, mikor még tegnapelőtt semmi jel nem utalt rá, hogy így állnának a dolgok. Nem hiszem, hogy azért, mert tegnap nem voltam iskolában, lemaradtam volna sok mindenről, mert Kris is ugyan olyan tanácstalanul meredt a távozó páros után, mint én. Az ott maradt Juniel és LuHan pedig csak zavartan kapták el egymásról a tekintetüket. Oké, nekem ez tényleg totálisan zavaros… Nem volt elég a reggeli ébresztő, aztán Yifan anyukája, most itt van ez… Ja, igen, a reggeli ébresztő. Nos, a tegnap este után életemben nem gondoltam volna, hogy olyan ébresztőben lesz részem, mint volt. Ugyanis arra keltünk, hogy LuHan szépen becsapta a szobaajtót, majd elkezdett velünk torka szakadtából kiabálni. Igaz, én még akkor fel sem fogtam a dolgokat, csak Kris mellkasába dünnyögtem neki valamit, de barátom sem igazán reagálta le, hogy legjobb barátja ránk rontott. Arra viszont nagyon is emlékszem, hogy mikor már valamit hozzánk is vágott, Kris megjegyezte neki, amolyan teljesen nyugodt hangon, hogy ő csak ne papoljon nekünk, mert őt is elkapta a porszívó. Ezt nem nagyon értettem, így kinyitottam a szemeimet, és mikor kivágta a szemem LuHan kiszívott nyaka, mindent megértettem. Lu-ge erre mélyen elvörösödött, majd már ki is trappolt a szobából.

És akkor döbbentem rá, hogy amit hozzánk dobált, az a cipőm volt, a táskám, a kibontott óvszeres doboz… Meg ilyenek. Azonnal elszégyelltem magam, Kris viszont csak nevetett az egészen, bár megjegyezte, hogy igaza van LuHannak, tényleg nem lett volna jó, ha helyette az anyukája látja meg a cuccokat, mert szegény a végén szívinfarktust is kapott volna. Igaz, akkor már én is nevettem rajta, de akkor is elég zavarba ejtő volt, ráadásul érdekelt is, hogy akkor most kibékültek-e SeHunnal. Aztán a következő meglepetés akkor ért, mikor hazaért Yifan anyukája, és úgy nézett ránk, mintha tudta volna, hogy mi történt. Oké, kissé fájt a fenekem, és Kris meg is jegyezte, hogy furán megyek, de… Az ő hibája volt. Jó, én is benne voltam, nem hibáztattam, mert tényleg nagyon… Vigyázott rám és gyengéd volt, csak… Az anyukája nagyon zavarba hozott. Nagyon kedves nő, szerettem vele beszélgetni, csak egyszerűen olyan zavarba ejtő dolgokról tudott úgy beszélni, mintha csak azt mondaná, milyen szép időnk van. Egyrészt csodáltam ezt benne, másrészt eléggé ijesztő volt. Szerencsére Kris nem mondott az éjszakáról semmit, de mielőtt elindulhattunk volna ténylegesen a suliba – haza nem mentem, nem akartam még a szüleimmel találkozni, ruhám volt, a könyveim pedig javarészt a suliban voltak –, Kris elmondta, hogy elfelejtette ideadni a szülinapi ajándékomat. Nagyon meglepődtem, de mikor tenyerét felém nyújtotta, és két, ezüst karikagyűrű pihent benne, azonnal elsírtam magam.

Aztán mikor az ujjamra húzta, és megláttam, hogy bele van gravírozva, hogy „Forever”, az övébe pedig, hogy „Together”, a nyakába borulva zokogtam tovább. Annyira aranyos volt tőle, hogy gondolt rám. Egyszerűen szavakkal képtelen lettem volna kifejezni, hogy mennyire jól esett tőle az ajándék. Úgy éreztem, hogy most már tényleg hozzá tartozom. Az övé vagyok, ő pedig az enyém. Örökre. A hab a tortán az volt, mikor elmondta, hogy azért választotta ezeket a szavakat, mert egyrészt tényleg így gondolta, hogy örökké együtt leszünk, másrészt az én nevem Tao, a kezdőbetűje T, avagy Together, ezért van nála az a gyűrű. Míg ő Yifan, vagy egyszerűen csak Fan, az F-ből pedig jön a Forever, ezért van nálam ez a rész. Azt hiszem, a világ legboldogabb embere voltam…

Visszatérve a mostani problémához. Minden azzal kezdődött, hogy reggel SeHun ugyan olyan volt, mint eddig. Ugyan megkérdezte, hol voltam tegnap, de csak annyit mondtam neki, hogy nem éreztem jól magam. Nem akartam neki hazudni, de csak nem mondhattam el az igazat. Még Kris sem tudja, de nem akartam elrontani a pillanatot azzal, hogy majdnem megölettem magam. Nem is tudom, mit szólna hozzá. Ráadásul, féltem attól, hogy ha már elmondom neki, hogy mi történt otthon, rájön arra is, hogy miért viselkedtem vele így. Hogy az a sok sebhely tényleg nem az ajtó volt, hanem apám pofonjainak helye. Hogy azért voltam ilyen érzékeny, mert a nevelőanyám érzelmileg terrorizált. Egy kicsit még nekem is hihetetlen volt, de nagyon jót tett, hogy Suho-nak elmondhattam. Még ha nem is a teljes igazságot, egy részét. Levett egy terhet a vállamról és tanácsot adott. Nagyon rendes volt velem, amit nem győzök majd neki meghálálni. Mondjuk, azt mondta, neki elég, ha boldogok leszünk Kris-el, de… Valamit adni akartam neki cserébe, hiszen az ember nem minden emberen segít csak úgy. És nem ennyit. Még el is látott kellékekkel, amit igaz, alig mertem elfogadni, de végül tényleg jól jött. Megint eltértem a tárgytól… Nagyon elkalandoznak a gondolataim, ez biztos.

- Jól vagy? – nézett a szemembe Kris, mire ránéztem, majd bólintottam egy kisebbet. – Biztosan?

- Persze, csak egyáltalán nem értem, mi történt – motyogtam, majd a két ülve maradóra néztem, akik látszólag szintén zavarban érezték magukat.

- Én sem – mondta egyszerűen Kris, majd barátja felé fordult. – LuHan, komolyan, mi történt?

- Semmi – rántotta meg a vállat. – Semmi nem történt.
- Persze, azért enyelegtél itt XiuMinnal, és azért akadt ki Chen – vonta össze szemöldökét Kris. – Igazán elmondhatnád, mit csináltál!

      - Mondtam már, hogy nem csináltam semmit! – nézett dühösen rá, majd felállt, és menni készült, de Kris megfogta a csuklóját.

       - LuHan, a legjobb barátom vagy és szeretlek, de ha miattad szakított Chen és Umin, akkor ne várd, hogy jó képet vágjak hozzá – magyarázta higgadtan, mélyen a másik szemébe nézve.

      - Tévedsz – rántotta ki kezét barátom szorításából.

      - Ha nem így van, miért nem mondod el az igazat?

LuHan erre már nem válaszolt, megigazította felsőjét, majd elment arra, amerre a XiuChen páros eltűnt. Komolyan nem értettem semmit… Ahogy beértünk a suliba, még minden rendben volt, aztán most, első szünetben, amint beléptem Kris-ék termébe, az a kép fogadott, hogy XiuMin és LuHan nagyon enyelegtek egymás mellett, szinte le sem tagadhatták volna, hogy van valami köztük. Egyből arra gondoltam, hogy biztosan szakítottak Chennel, de az örökké mosolygó srác nem volt letört, vagy ilyesmi, egy szakítás pedig biztosan megviselte volna. Így nem akartam elméleteket gyártani, de csakis arra tudtam gondolni, hogy XiuMin-ge LuHannal csalja Chent. És a fő gond csak az volt, hogy akkor LuHan már nem szereti SeHunt, és túllépett rajta. De hogy történhetett mindez ilyen gyorsan? Ezek után futott be Chen is az osztályba, és mikor meglátta a LuHan-XiuMin párost, azonnal dühös lett. Vagyis, mintha… Nem is azért lett volna dühös, mert együtt látja őket, hanem… Nem tudom, de nem féltékenység tükröződött a szemében. Ezek után mentek el beszélgetni, és bukkant fel Juniel is. Nem gondoltam volna, hogy egy nap alatt ennyi mindenről le fogok maradni. Bár, az azért megnyugtatott, hogy Kris is le volt maradva, ellentétben a többiekkel, így már csak Juniel maradt, aki elmagyarázhatná, hogy mi történt, így azonnal leültem a lány mellé, aki mélyen el volt pirulva.

- Juniel – kezdtem kedvesen, majd megsimítottam a hátát. – Te tudsz valamit, ugye? Elmondanád nekünk, hogy mi történt?

- Én… – kezdett bele, majd először rám, aztán Kris-re nézett. – Nem tudom, hogy tőlem kellene-e megtudnotok.

- De mégis mit? – kérdezte már Yifan is, megtámaszkodva a padon. – Nyugodtan elmondhatod, előbb-utóbb úgyis megtudjuk.

- Rendben, de ígérjétek meg, hogy nem lesztek dühösek – harapta be az ajkait, mire bólintottunk. – Én… Sz-szerelmes vagyok JongDae-oppába…

Egy pillanatra ledöbbentem. Nagyokat pislogtam a mellettem ülő lányra, aztán felnéztem Kris-re, de ő csak összevont szemöldökkel bámulta Junielt. Oké, nem meglepő, hogy szerelmes lett belé, elvégre, biztosan megtetszett neki és beszélgettek. Csak hát, Chen meleg, ott volt neki XiuMin… Vagy már nem, fogalmam sem volt. Igazából, nem értettem, hogy miért kellene rá emiatt haragudni, hiszen nem tehetett róla, az érzelmeinek nem tud az ember parancsolni, így kissé megköszörültem a torkom, ám barátom megelőzött.

- Nem értem, emiatt miért kellene rád haragudnunk – öntötte szavakba gondolataimat Kris.

- Hát… Mert miattam szakított XiuMin-oppával – nyögte ki suttogva a szavakat, mire nekem már totálisan végem volt.

- Tessék? – kérdezett vissza azonnal Yifan, kissé dühösen.

- Én sajnálom, tényleg nem akartam, hogy ez legyen, csak… – nézett fel a szemébe, majd azonnal le is sütötte. – Tudtam, hogy együtt van MinSeokkal, de… Mesélt nekem róla, hogy mostanában nem nagyon egyeznek, sokat veszekednek és… Már régen történt közöttük olyan dolog… Hogy úgy érzi, kihűltek, én pedig… N-nem tudom, egyszerűen csak… Szerelmes lettem belé, így tegnap elmondtam neki, mert délután elhívott fagyizni. Ő pedig azt mondta, adjak neki egy kis időt, míg elrendezi a dolgokat MinSeok-oppával. D-de én nem gondoltam volna, hogy ez lesz, én nem tudtam, hogy egyből szakítani fog vele, mert… Én csak… Én nem akartam ezt… Sajnálom…

Látni Junielt, a mindig vidám és mosolygós lányt ennyire összetörtnek és gyengének, nagyon fájdalmas volt. Ő volt az, aki mindig felvidított, ha szomorú voltam, neki mondtam el legelőször, hogy igazából meleg vagyok, az ő segítségével jöttem rá, hogy szerelmes vagyok Kris-be. Segíteni akartam neki. Tenni akartam valamit, bármit, amivel jobb kedvre deríthetném, de egyszerűen leblokkoltam. Annyira lesokkolt ez az egész. Hogyan… Hogyan történt mindez ilyen gyorsan? Chen és XiuMin tényleg sokat veszekedtek volna? Ezért szakított vele Chen? És XiuMin összejött volna LuHannal? Ilyen gyorsan? Vajon ezért akadt ki Chen?  Vagy történt még valami, amiről nem tudunk? Egyáltalán, nem elég ennyi minden? Jesszusom, ez így… Megértem Junielt, de nem ő a hibás. Hiszen nem hiszem, hogy Chen csak miatta szakított volna MinSeokkal, ő maga mondta, hogy már sokat panaszkodott, hogy a kapcsolatuk nem a régi. Talán tényleg kihűltek, és végleg búcsút intettek egymásnak. De mégis, annyira hihetetlen, hogy már nincsenek együtt. Nagyon furcsa volt MinSeokot nem Chen karjaiban látni. Olyan… Természetellenes, ahogy LuHannal voltak összebújva. Az pedig… Ők összejöttek volna? Bár, elég egyértelmű volt, ahogy néztek egymásra és ahogy Umin bújt LuHanhoz… Egyszerűen… Durva.

Végszóra, belépett a terembe Chen, majd egyenesen Junielhez sétált, felhúzta, majd szorosan magához ölelte. Nem törődött semmivel, egyszerűen csak megölelte a lányt, mintha ő lenne az utolsó dolog az életében. De ahogy így néztem őket… Nem volt furcsa. Érdekes módon, Chent egy lánnyal ölelkezni látni, egyáltalán nem volt furcsa, pedig még csókolózni is láttam őket XiuMinnel. Mégis, nagyon összepasszolnának Juniellel, és valamiért úgy éreztem, nem csak a lány érez többet JongDae iránt. Ez pedig akkor vált még egyértelműbbé, mikor elhúzódtak egymástól, majd Chen elmosolyodott. Szinte sütött arcáról és szemeiből a szerelem. Még intett nekünk egyet, aztán kézen fogta Junielt, és kisétáltak a teremből. Nyeltem egyet, majd végre felpillantottam Kris-re, aki csak bámult a távozó pár után, de mintha megérezte volna, hogy nézem, felém fordult, majd kissé elmosolyodott. Leült mellém a padba, majd egyik kezét a combomra simította.

- Ez aztán a dráma, nem az, ami a filmekben van, ugye? – kuncogott kissé.

- Azt hiszem – bólogattam, még mindig ledöbbenve. – De szerinted nem furcsa?

- Mármint, micsoda? – kérdezett vissza halkan, ujjaival simogatva.

- Ez az egész… – magyaráztam. – Úgy értem, tegnapelőtt még semmi nem történt, most meg hirtelen Chen és XiuMin szakítottak, LuHan összejött MinSeokkal, Chen pedig… Juniellel. Lehetséges ez?

- JongDae biztosan biszex, miért ne? – rántotta meg a vállát, mire fújtattam egyet, ő pedig elmosolyodott. – Nyugi, értem, hogy gondolod. De ne tudom, kíváncsi lennék LuHan verziójára is, mert eddig azt sem tudtam, hogy jóban vannak XiuMinnel, most meg hirtelen együtt vannak. Tegnap este is… Várjunk. Tegnap este kapott egy telefonhívást, ami után azonnal elrohant. Lehet, hogy XiuMin hívta fel, miután Chennel szakítottak, nem? És az a kiszívott folt a nyakán… Nos, ezek szerint MinSeok elég gyorsan túllépett Chenen...

- Azt hiszem, Chen sem panaszkodhat – sóhajtottam egyet. – De LuHan miért viselkedett veled így?

- Mindig is ilyen volt – húzta el a száját. – Nem szerette, ha gyengének látják, vagy az érzéseiről kell beszélnie… Majd megnyugszik, és akkor beszélek vele.

- Szegény SeHun… – jutott eszembe barátom, mire Kris elfintorodott.

- Hogy jön ő most ide? – forgatta a szemét.

- Hé – háborodtam fel kicsit. – Ha nem jöttél volna rá, SeHun együtt volt LuHannal.

- De a taknyos szakított Luluval, szóval, mi a probléma? – nézett a szemembe.

- Szereti LuHant – mondtam morcosan. – Biztosan nem lesz neki egyszerű látni, hogy összejött mással… Én sem örülnék neki. Ahogyan te sem. Szóval ne haragudj rá emiatt. Főleg, hogy ő mindvégig bízott abban, hogy csak időt kell hagyni maguknak, aztán minden rendben lesz… Össze fog törni a szíve…

- Nem a te feladatot pátyolgatni őt – biggyesztette le az ajkait.

- Féltékeny vagy? – néztem rá huncut mosollyal, ő pedig talán először eddig, de enyhe pír lepte el az arcát, majd le is hajtotta a fejét.

- Nem, természetesen – motyogta szemlesütve, én pedig beharaptam az ajkaimat, mert nagyon édes volt elpirulva. – Nincs okom rá.

- Tényleg nincs – mondtam mosolyogva, majd gyorsan megfogtam a pad alatt a kezét. – Most viszont mennem kell, mindjárt becsöngetnek, nekem pedig angolom lesz, a nyelvi teremben.

- Rendben – mosolyodott el, immár normális arcszínnel. – Mikor találkozunk?

- Ebédszünet? – billentettem oldalra a fejemet.

- Tető? – kérdezett vissza.

 - Tető – bólintottam, majd egy utolsó mosoly után felálltam, és kisiettem a teremből.

 ***

Nem gondoltam volna, hogy SeHunt ennyire rosszul fogja érinteni az, hogy LuHan összejött XiuMinnel. Vagyis, valójában semmilyen reakciót nem mutatott. Valamelyik szünetben éppen jöttünk le az emeletről, mikor szembetalálkoztunk a feltűnően jókedvű XiuHan párossal. Egy pillanatra mind SeHun, mind LuHan megtorpantak, és mintha csak szavak nélkül beszélgettek volna. Nem volt sok idő, talán tíz másodperc, míg egymás szemeibe bámultak, utána SeHun felém fordult, majd beszélt tovább, mintha mi sem történt volna, holott teljesen tisztában voltam vele, hogy mennyire fájhatott neki látni, hogy a szerelme mással van. Immár másodjára. Hiszen ugyan ez történt velem is. Szeretett engem, én mégis összejöttem mással. Nem lehetett neki könnyű, hiszen tisztában voltam vele, hogy ő még akkor, mikor szakítottunk, szeretett engem. Aztán jött LuHan, akivel közel kerültek egymáshoz, így az idő múlásával beleszeretett. Csak hogy feltűnt a színen Kai, az első barátja, aki mindent felforgatott. Miatta szakított SeHun LuHannal, mert úgy érezte, Kai csókja után, hogy nem szereti úgy, ahogy kellene, így ahelyett, hogy játszana LuHan érzelmeivel – attól függetlenül, hogy szerette –, szakított vele, hogy megkímélje. Mind a két esetben önzetlen volt. Olyannyira, hogy azt hiszem, soha, senkivel nem találkoztam még, aki ennyire kedves, önzetlen és jószívű lett volna. Most pedig ennek a kedves srácnak a szíve újra összetört – immár sokadjára.

- Figyelsz rám, ZiTao? – kérdezte SeHun, jellegzetes hangján, mire szemeibe néztem.

Üres volt. Annak ellenére, hogy mosolygott rám, és úgy tűnt, semmi baja, a tekintete olyannyira üres volt, hogy egyetlen apró érzelmet sem tudtam elcsípni a sötét íriszekből. Vajon most jutott el arra a pontra, hogy ennyi csalódás után elzárkózzon az érzelmek elől? Vagy mindig is ilyen volt? Nem, nekem mindig kimutatta az érzelmeit, akkor is, mikor együtt voltunk, és akkor is, mikor szakított LuHannal, és a nyakamban sírt. Ugyan sokszor elrejtette az érzelmeit, a szeme soha nem hazudott. Nagyon beszédes szeme volt, ezt nagyon szerettem benne. Most mégis, ezek a szemek, semmit nem mondtak nekem. Ezért pedig úgy éreztem, hogy egyel kevesebb dolog van, ami széppé teheti a világot.

Hogyan segíthetnék neked, SeHun?



(Az elején már így is regényt írtam, szóval ide nem szeretnék... ^^" 
Nem teszek fel kérdéseket, szerintem elég sok megfogalmazódott bennetek anélkül is. ;) Várom a véleményeket és a kérdéseket, ha valami nem tiszta. :3 KÖSZÖNÖM, hogy ilyen sok idő elteltével még mindig velem vagytok! :") <3
Chuu~ ^^)

42. fejezet

42. fejezet

Kris POV

Alig akartam elhinni, hogy ez lehetséges. Oké, máskor is volt már rá példa, hogy Tao kezdeményezzen csókot, vagy valamit, de ilyet… Még soha nem ért hozzám ennyi magabiztossággal és szenvedéllyel. Ahogy az oldalamat cirógatta ujjaival, éreztem, hogy egyre jobban kívánom őt. Talán még az agyam nem, de a testem már nagyon is felfogta a dolgot. Ugyan még mindig fogalmam sem volt, mégis mi történhetett vele, hová tűnt, vagy mi ez a hirtelen letámadás, mégsem tudtam leállítani, hiszen… Túlságosan élveztem ahhoz. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, közben Tao ujjait már hasamra vezette, simogatta a kockákat, amitől kirázott a hideg. Mégis mi történt, hogy hirtelen így megváltozott? Máskor még egy csóktól is zavarba jött, akkor most mégis mi ez a nagy magabiztosság? Mikor kezét kihúzta pólóm alól, már éppen fellélegeztem volna, hogy nem kell úgy beszélgetnem majd vele, hogy merevedésem van, mert az mind a kettőnk számára elég kínos lett volna. Ám mikor tenyere lesiklott lábam közé, majd határozottan rám markolt, azonnal belenyögtem a szájába, így megszakítva a csókot. Hitetlenkedve meredtem a szemeibe, amik kissé zavartan csillogtak, mégis, emellett magabiztosság tükröződött csillogó íriszeiben. Te jó Isten… Meg fog ölni, annyira szexi. Közelről figyelve, ahogy szinte issza minden egyes rezdülésemet, hihetetlenül izgató volt, hát még, hogy odalent simogatni kezdett. Hiába vártam, nem mondott semmit, így reménytelenül hunytam be a szemeimet, majd döntöttem fejem a falnak. Éreztem, hogy Tao kifújta a levegőjét, aztán szabad kezével immár hátulról nyúlt be a pólóm alá, majd gerincem kezdte el simogatni.

Hihetetlen volt. Képtelen voltam elhinni, hogy ez lehetséges… Hogy Tao így érjen hozzám. Honnan tanulta ezeket? Mert az biztos, hogy alig egy nap alatt nem lehet ennyi magabiztosságot és szenvedélyt sűríteni magába. Vagy mégis? Vagy esetleg mindig benne volt ez az oldala, csak én nem láttam? Mi történt? Miért csinálja ezt velem? Na, nem mintha nem élvezném, mert baromi jó érzés, ahogy simogat, csak… Nem értettem, hogy miért. Egyetlen szót sem szólt hozzám, mióta betette a lábát a lakásba, úgy letámadt, ahogy még én sem őt. Hihetetlen vagy, ZiTao… Ekkor megéreztem ajkait a sajátomén, mire azonnal tarkója után nyúltam, hogy el tudjam mélyíteni csókunkat. Készségesen hagyta, hogy nyelvemmel végignyaljak alsó ajkán, határozottan, mélyen csókolva. Egyértelműen be voltam indulva rá… Már le sem tagadhattam volna, hogy élvezem, ugyanis kezdtem bemerevedni, ami nagyon nem volt jó. Vagyis, Tao mellett nem volt jó. Pontosabban, nem mintha, baj lenne, csak nem szeretném, ha emiatt rosszul érezné magát, bár nem úgy tűnik, hogy egy pillanatra is zavarba jött volna, amiért a merevedésemet simogatja. Mégis… Ahogy mellkasa az enyémnek feszült, ajkai a sajátomén, miközben odalent dörzsölt, míg másik kezével simogatta a hátam… Úgy éreztem, mintha nem is én lennék az, aki a határozottabb. Mert most biztos, hogy úgy remegtem Tao érintései alatt, mint a kocsonya.

Egyre jobban kezdtem én is elhinni, hogy ez a valóság, nem pedig álmodom. Tao tényleg itt volt előttem, csókolt, és nem engedett el. Olyan magabiztosan érintett, mint még soha, és igaz, hogy nem nagyon ment messze, engem már így is sikerült kellőképpen felhúznia. De úgy tűnik, ő is élvezte, mert mikor kinyitottam a szemem, boldogan mosolygott rám, majd fejét elrejtette a nyakhajlatomban, nyilván zavarában. Komolyan nem értettem, de már nem is érdekelt. Az, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, az ő érdeme volt. Én biztosan nem kezdeményeztem volna, mert lehet, nem tudtam volna magam visszafogni. A szülinapja óta eltelt már egy kis idő, azóta csak még jobban kívántam, már ha az lehetséges volt. Gondolataimból az szakított ki, mikor Tao elhúzta rólam kezét, majd fejét is felemelte. Ahogy tekintetünk találkozott, ő aranyosan elmosolyodott, aztán mind a két kezét nyakam köré fonta, így hajolt az ajkaimra. Nekem pedig több sem kellett, derekát átöleltem, majd erősen magamhoz szorítottam, talán túl erősen is, mert egy pillanatra a hajamba tépett. Nem érdekelt… Akartam őt, mindennél jobban. Ahogy egy kissé engedtem a szorításból, úgy mélyítettük el a csókunkat, ő pedig inkább már szenvedélyesen túrt a hajamba, mintsem fájdalmasan. Nem tudtam megállni, kezeimet levezettem a fenekére, majd annál fogva magamhoz húztam, így csípőnk teljesen összesimult. Azonnal megéreztem, hogy bizony nem csak én élvezem annyira a helyzetet, hanem ő is.

- Kris… – törte meg a csókunkat, majd ködös szemekkel az enyémbe nézett.

- Tessék? – kérdeztem vissza rekedt hangon, de egy pillanatra sem eresztettem volna el magamtól.

- Ne haragudj – sütötte le a tekintetét, mire csak belemarkoltam a fenekébe, míg ő meglepetten visszakapta rám a tekintetét, csípőjét pedig azonnal még jobban hozzám nyomta.

- Nem haragszom – mosolyodtam el. – Csak nem értem, de nem is érdekel… A végkifejlet a lényeg, ami kifejezetten tetszik.

- N-nem erre értettem – pirult el aranyosan, majd ismét elnézett a szememből.

- Hát akkor? – kérdeztem kedvesen, ezúttal kívánatos félgömbjeit csak masszírozva, mire felsóhajtott.

- Csak… Én… A t-tegnapi miatt, mert… Én nem akartam… Vagyis… Hülye voltam, é-és én… Tényleg csak azért, mert… – egy pillanatra elnémult, vett egy mély levegőt, aztán határozottan a szemeibe nézett. – Szeretlek, Wu Yi Fan, és nem gondoltam komolyan azokat a szavakat, amiket a fejedhez vágtam.

Annyira édes volt, hogy a szívem azonnal pocsolyává olvadt szavai hallatán. Elmosolyodtam, aztán ajkaira hajoltam, hogy szavak nélkül mondjam el, nem haragszom rá. A lényeg, hogy itt volt, és… Nos, ilyen helyzetben voltunk. Oké, nem ennek kellene a szemem előtt lennie, de nem tudtam másra gondolni, mikor így voltunk. Tao készségesen viszonozta csókomat, szorosabban ölelt magához, mire felbátorodva, lenyúltam combjaihoz, majd megemelve, a csípőm köré fontam lábait, ezután ő reflexből húzta a másikat is. Megfordultam, majd ezúttal már őt nyomtam neki a falnak, fenekénél tartva a falnál, szorosan hozzásimulva. Elképesztően szexi volt, álmomban sem gondoltam, hogy ma még ilyen helyzetbe fogok kerülni Tao-val, főleg azok után, hogy milyen csúnyán „összevesztünk”, és az előbb még sajnáltattam magam. De most nem ez volt a lényeg, ugyanis úgy tűnt, Tao is benne van a dolgokban, egész határozottnak tűnt, ahogy szorosan ölelt körbe hosszú, formás lábaival, majd csípőjét megmozdítva, éppen jó helyen dörzsölődtünk össze. Mind a ketten belenyögtünk a csókba, nálam pedig itt dőlt el valami. Úgy éreztem, lépnem kell. Ha nem teszem, ki tudja, mikor lesz ennél tökéletesebb alkalmunk. Ugyan tisztában voltam vele, hogy nem erőltethetem rá a dolgot, ha pedig még nem akarja, tiszteletben tartottam volna, csak… Eddig úgy tűnt, ő kezdeményez, és szintén szeretné. Magabiztossággal töltött el, hogy megbízik bennem annyira, hogy nekem adja az ártatlanságát. Ugyan ilyen szempontból talán örültem volna neki, ha már nem szűz, mert elsőre nem lesz neki kellemes, fájdalmat pedig semmiképp nem akartam neki okozni – bár ez így is, úgy is elkerülhetetlen lenne.

- TaoZi… – sóhajtottam nevét ajkaira, mire nem válaszolt, csak kissé hajamba túrt, ezzel jelezve, hogy figyel, mert annyira zihált, hogy beszélni biztosan képtelen lett volna. – Nem akarlak megijeszteni, de… Akarom… Akarlak téged… Szeretlek, szóval megértem, ha még nem vagy rá készen, csak szerettem volna, ha tudod.

Tao erre felnézett a szemeimbe, tekintetünk összekapcsolódott, én pedig úgy éreztem, hogy most omlottak le az utolsó falak is köztünk. Minden egyes érzelmét láttam a szemeiben. Tudtam, hogy ő is annyira szeretné, mint én. Fel volt készülve, tudta, mit akart, és hogy mit akartam. Tisztában volt vele, ez teljesen biztos. Piszok szexi volt, ahogy szinte a tekintete kiabálta nekem, hogy „akarlak”… Ennél izgatóbbat még életemben nem láttam, így azonnal ajkaira martam, miközben csípőmet mozgatni kezdtem, fenekét erősen markolva. Tao csak megmarkolta a hajam, ugyan olyan hévvel csókolt vissza, miközben néha-néha ő is besegített csípője mozgásával. Komolyan nem akartam elhinni, hogy ez lehetséges… Annyit vártam rá, olyan sokáig megtartottam magamnak az érzéseimet, végignéztem, ahogy mással jött össze, hogy mással volt boldog, mást csókolt, nem pedig engem, hogy mennyire össze volt zavarodva, hogy nem értett szinte semmit a körülötte folyó dolgokból. Most pedig… Az akkor még ártatlan, végtelen kedves és aranyos Tao most itt volt a karjaim között, és olyan mocsok szexi volt, hogy már attól képes lettem volna elélvezni, ha csak rám néz. Lehetséges lenne?

Nem bírtam várni, kezeimet levettem fenekéről, de csípőmmel erősebben szorítottam a falhoz, nehogy lecsússzon, aztán válláról lesöpörtem a bőrkabátot, aztán ő készségesen engedte el nyakam, hogy kibújhasson belőle. Miután hangosan koppant a földön, egyszerre hajoltunk a másik ajka felé. Varázslatos volt… Valahogy olyan érzésem volt, mintha valami tündérmesében lennék. Bármennyire is volt nyálas. Tényleg olyan érzésem volt, mintha egy másik világba csöppentem volna, ahol csak én és ő létezünk. Mintha lenne egy külön kis világunk, amiben elmerülhetünk, akárhányszor egymás szemeibe néztünk. Éreztem szinte, hogy a szívünk egyszerre vert, a kettő együtt pedig a szerelem dallamát éreztette az agyamban. Tökéletes volt… Nem foglalkoztam már semmivel, magamhoz öleltem Tao testét, majd elhúztam a faltól, így indultam meg felfelé, a szobámba. Igaz, nehéz volt kissé a lépcsőn közlekednem úgy, hogy közben folyamatosan csókolóztunk, de nehezen sikerült. Út közben hallottam, hogy valami koppant mögöttem, ami vagy valami tárgy volt, amit levertünk, vagy Tao cipője. Valamiért az utóbbira tippeltem, mert elég sokat mozgatta a lábát. Mikor végre beértünk a szobába, Tao azonnal lábbal rúgta be az ajtót, mire belevigyorogtam a csókba. Szóval tudott ő még vadulni…

Pár lépéssel az ágyamhoz értünk, majd óvatosan végigfektettem rajta. Végre abbahagytuk a csókolózást,  feltérdeltem, így néztem rajta végig. Mellkasa már így is szaporán emelkedett és süllyedt, a szíve dobogását tisztán lehetett látni, hogy milyen heves, arca kiporosodott az élvezettől, ajaki vörösek voltak a csókcsatának köszönhetően, valamint kissé le is izzadt, koromfekete haja pedig össze-vissza állt. Mégis, a szeme… Ahogy rám pillantott, az elképesztő volt. Színtiszta vágyat láttam a szemeiben. Olyas erős bizalmat, szerelmet és elhatározást, amit eddig még soha, senkinél. Éppen ezért, biztos voltam benne, hogy nem csak számára lesz különleges ez a mai este. Neki az első alkalma, nekem pedig egy bizonyos szempontból. Hiszen még én sem voltam sráccal eddig, de azt hiszem, soha, senki mással nem is tudnám elképzelni ezt, csak Tao-val. Mert nagyon szeretem. Szerelmes vagyok belé, és boldoggá akarom tenni. Meg akarom neki mutatni, hogy bízhat bennem, mert mindig mellette leszek és vigyázni fogok rá. Mégis, tudtam, hogy ez egy olyan bensőséges dolog lesz, ami után változni fog mind a kettőnk hozzáállása. De az, hogy Tao szemeiben ennyi bizalmat láttam, mindennél többet jelentett.

Elmosolyodtam, aztán lehajoltam hozzá egy lágyabb csókra, amit édesen viszonzott is, lassan, kényelmesen simítva bele a hajamba. Mintha az eddig vad tempónk eltűnt volna, és most már nem a vágy, hanem a szerelem irányított volna. Ez pedig annyira különleges volt, hogy tudtam, hiányozni fog, ha netalántán elveszíteném ezt a kincset. Sokáig csókoltam, nem csináltam egyebet, egyelőre meg szerettem volna neki mutatni, hogy vegyünk egy kicsit vissza a tempóból, hiszen az egész éjszaka előttünk volt. Nem mintha, nem kívántam volna már így is, csak az előjáték fontos volt, főleg, ha még a partnerednek nincs tapasztalata a témában. Így ajkait elengedtem, majd állára csókoltam rá, aztán lassan nyakára is, ő pedig azonnal felemelte a fejét, és fordította irányba, hogy teret adjon nekem. Elmosolyodtam, aztán csókolgatni kezdtem a finom, illatos bőrt. Mondjuk, a parfümje miatt elég keserű volt bőre, de ez sem tántorított el attól, hogy ne folytassam. Érzékien csókolgattam nyakát, egy-egy pontnál pedig éreztem, hogy hajamba mart, miközben kiszökött ajkai közül egy halkabb sóhaj. Imádtam hallani a hangját, hogy élvezi, amit vele csinálok, így kissé meg is szívtam bőrét, mire egy nagyot nyelt. Felemelkedtem, hogy megnézzem az apró kis foltot, mire Tao ködös szemekkel nézett rám.

Nem mondott semmit, így újra ajkaira hajoltam, de ez a csók nem tartott sokáig, mert ezúttal a másik oldalát kezdtem el végigcsókolni. Kinyújtottam a nyelvem, majd végignyaltam egész nyakán, mire Tao-ból egy nyögés tört ki, mellkasát kinyomta, és hajamba markolt. Szóval, ez tetszett… Jó párszor elismételtem, végignyalva a füle mögött, az álla alatt, a nyakán, majd pólóját kissé félrehúzva, a kulcscsontját is kényeztettem. Tao akkorra már úgy sóhajtozott alattam, hogy ha lehet, még jobban beindított. Ám mikor beleleheltem a nyakába, már a nevemet is kinyögte, én pedig csak erre várva, mohón tapadtam rá ajkaira, mire egy kissé meglepődött, talán a keserű íz miatt, de nem tartott sokáig, máris erősen ölelt magához, miközben helyezkedett egy kicsit, ő pedig terpeszbe igazította lábait. Nem akartam közéjük feküdni, mert valahogy éreztem, hogy megijedne, bármennyire is úgy tűnt, erre vágyott. Inkább csak tovább csókoltam, elterelve a figyelmét, ám pár másodperccel később Tao felemelte a csípőjét, így jelezve, hogy mit szeretett volna, én pedig… Nem bírtam neki ellenállni.

Kissé feljebb másztam, majd egyenesen lába közé feküdtem, szorosan hozzásimulva, mire Tao belenyögött a csókba. Szemmel láthatóan sikerült eléggé felizgatnom, ami jó érzéssel töltött el. Miattam volt ilyen állapotban, büszke voltam rá, egyszerűen… Imádtam a tudatot, hogy képes vagyok belőle ilyeneket kiváltani. Elváltam ajkaitól, majd ismét betámadtam nyakát, ő pedig már azonnal a hajamba túrva irányította volna a fejemet, amit hagytam is neki, így ott nyalogattam, ahová ő irányította fejemet. Igaz, megérte, mert minden egyes alkalomkor jólesően felsóhajtott és látványosan egyre jobban felizgult. Ám nem sokáig hagytam neki, hogy irányítson, felemelkedtem róla, majd benyúltam a pólója alá, simogattam a hasát és az oldalát, mire erőtlenül hunyta le a szemeit, én pedig ittam a látványt. Gyönyörű volt… És az enyém. Csakis az enyém. Büszke voltam rá, hogy őt mondhattam a pasimnak, a páromnak, a szerelemnek. Nem sokan lennének az első alkalmukkor ennyire magabiztosak. Én sem voltam…

Végül elkezdtem felgyűrni rajta a pólót, amit készségesen hagyott is, majd miután kissé felült, ki is bújtattam belőle, aztán eldobtam valamerre. Visszafeküdt az ágyra, én pedig végignéztem meztelen felsőtestén. Még mindig elképesztően jól nézett ki. A kockái ugyan nem rajzolódtak ki, de látszottak, ami nagyon vonzó volt. Lapos hasa, széles válla és izmos karjai, mind, egytől-egyik rohadtul izgató volt, így nem is értettem, hogyan nem volt eddig senkije. SeHunon kívül, persze, de őt most hanyagoljuk. Egyik kezemmel hasát kezdtem cirógatni, mire Tao elmosolyodott, talán csikis volt, de nem zavarta nagyon, mert akkor biztosan szólt volna. Lehajoltam hozzá egy csókra, aztán vállát és immár szabad kulcscsontját kezdtem el kényeztetni. Most is hangosan sóhajtozott alattam, én pedig imádtam, hogy nem fogja vissza magát. Minden egyes apró hangot hallani akartam, ami kiszökik az ajkai közül. Nem akartam lemaradni egyről sem, vétek lett volna. Magabiztosan csókoltam végig felsőtestét, majd mikor elértem az egyik mellbimbójához, először csak óvatosan végignyaltam rajtuk, mire Tao megrázkódott kissé. Elmosolyodtam, aztán testét kezdtem cirógatni, miközben másik kezemmel a könyököm támaszkodtam, így nyalogattam továbbra is mellbimbóját, amit egyre jobban élvezett.

Mikor mind a kettőt kényeztettem, tovább haladtam csókjaimmal, oldalát és hasát puszilgattam, néha megnyalva egy érzékenyebb pontot, amitől Tao rendszerint felsóhajtott. Annyira izgató volt, ahogy szinte vonaglott alattam már most, hogy szívem szerint csak letéptem volna a maradék ruhát is róla, aztán… Már a gondolatot sem fejezetbe be. Lehetetlen, nem tudnék neki fájdalmat okozni, képtelen lennék csak magamra gondolni, hiszen számomra az az igazi boldogság, ha ő is élvezi. Egyébként is, sokkal élvezhetőbb, ha a partnered is ugyan úgy élvezi, akár csak te. Sokkal nagyobb utána az élvezet, mintha csak egyoldalú lenne a dolog. Éreztem, hogy a szíve milyen hevesen vert, láttam a mellkasában dobogni, amire muszáj volt rápuszilnom, erre pedig Tao is végigsimítottam a karomon. Ezután tovább folytattam a kényeztetést, ajkaimmal elkalandoztam alhasáig, ahol már Tao is megfeszült egy-egy pontnál. Arcom néha súrolta mostanra egész szép, naggyá duzzadt merevedését, amit a szűk, fekete csőnadrág nem hogy takart volna, inkább rendesen kihangsúlyozott. Én mégsem nyúltam hozzá, alhasát, a nadrágból kilógó csípőcsontját nyalogattam, mire egyre hangosabb nyögések törtek fel a torkából, olykor még a csípőjét is fellökte, ám hiába. Még nem tartottunk ott. Egyik kezemet beakasztottam az övtartóba, majd jobb oldalon lejjebb húztam róla, így egész csípőcsontja ki volt, ám a lényeg egyáltalán. Tao erre már nyelt egyet, kezeit az enyémre csúsztatta, majd egy kicsit megszorította, így azonnal rákaptam a tekintetemet.

- Ne félj, semmi olyat nem fogok tenni, amit nem élveznél, rendben? – mosolyodtam rá, rekedt hangon beszélve, aztán felhajoltam hozzá, és egy csókot nyomtam az ajkaira. – Szeretlek.

- Én is szeretlek… – nyögte ki gyorsan, mert már alig tudott beszélni is.

Nyomtam még egy csókot ajkaira, aztán újra kezdtem az egész procedúrát, türelmesen elidőztem a nyakánál, szívtam rajta ismét egyet, ám mikor nyelvemet vetettem be, Tao fellökte csípőjét. Annyira szexi volt, hogy kezemet azonnal merevedésére csúsztattam, majd megmarkoltam. Ahogy felnyögött… Édes Istenem, egész életemben ezt az izgató nyögést akarom hallani. Felnéztem a szemeibe, amik csak ködösen csillogtak, de még mindig láttam bennük a bizalmat, ám a korábbi magabiztosság eltűnt, helyét a vágy vette át. Elmosolyodtam, aztán ajkaimmal végigcsókoltam a továbbra is kilógó részt, mire Tao most is megmozdította a csípőjét, fejét erőtlenül hátracsapta, miközben maga mellett a lepedőt markolta. Élveztem egy kicsit kínozni, mégis, rohadt gyönyörű volt, ahogy teljesen rám bízta magát. Párszor még elismételtem ezt a mozdulatot, kezemmel simogatva ágyékát, ám mikor már a nevemet nyögte, megkíméltem. Feltérdeltem, majd lassan nyúltam a farmere gombjához. Óvatosan gomboltam ki, majd húztam le a sliccet, végig Tao-t figyelve, aki immár kissé ijedten figyelt engem. Végig mosolyogtam rá, ami biztosan jól esett neki, mert viszonozta.

Lassan kezdtem lehúzni róla a szűk darabot, ami nem volt egy könnyű feladat, ám mikor sikerült, a zokniját is eltüntettem egyúttal. Végigsimítottam lábán, egészen a belső combjáig, ameddig nem takarta a fekete boxer. Tao már totálisan fel volt izgulva, ez nem csak a kőkeményen álló merevedéséből láttam tisztán, hanem az arcára is volt írva. Én sem voltam másképp, mégsem szerettem volna innen sem elsietni semmit. Gyönyörű volt így, ahogy néztem. Irigylésre méltóan nézett ki, annyira szexi és vonzó volt, hogy azt hiszem, ha bárki ránéz, féltékeny leszek. Egyébként is, ő csak az enyém volt, senki másé, csak nekem van jogom így ránézni, így látni és így érinteni őt. Senki másnak. Felhajoltam hozzá egy csókra, a kis panda pedig olyan szenvedéllyel viszonozta, hogy kénytelen voltam felsóhajtani, annyira jól esett. Lehúzott magához, teljesen hozzásimultam, miközben ő csak erősen szorított magához, el sem engedve. Meztelen felsőteste forró volt, még pólón keresztül is éreztem, hogy milyen hő áradt belőle, alsóbb tájékról nem is beszélve, hiszen teljesen össze voltunk simulva.

Sokáig faltuk egymás ajkait, arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy egy váratlan pillanatban, Tao jobb lábát felemeli, aztán egyszerűen oldalra lök, ő pedig a csípőmre ül. Azonnal felnyögtem az intenzív érzésre, mikor Tao pont jó helyen ült rám. Fejemet hátrafeszítettem, miközben csípőjébe markoltam. Nem akartam durva lenni, de egyszerűen annyira fel voltam húzva, hogy félő volt, nem bírom tovább. Tao csak elmosolyodott, aztán lehajolt hozzám egy csókra. Kezeimet felvezettem oldalára, majd derekánál fogva szorítottam magamhoz, csípőmet felemelve, hogy érintkezzünk is. Belegondolva, hogy csak két vékony bokszer, és egy melegítőnadrág választ el minket egymástól… Őrülten akartam őt. Mindennél jobban.

Elválva ajkaimtól, ő is bejárta azt az utat, amit én. Nyakamat csókolgatta, édes nyálcsíkokat hagyott maga után, ami ha lehet, ennél jobban is beindított. Forró lehelete nekicsapódott nyakamnak, mire felsóhajtottam, majd Tao csípőjébe markoltam. Nagyon zavart, hogy rajtam még minden ruha van, míg ő már csak egy szál boxerben ült rajtam, de vártam, hogy ő vetkőztessen le nem akartam, hogy azt lássa, sietni akarok. Így ráérősen nyalogatta a nyakam, miközben benyúlt a pólóm alá, és alhasamat kezdte cirógatni, amire mindig is nagyon érzékeny voltam, és egy újabb sóhaj szökött ki az ajkaim közül. Ahhoz képest, hogy először csinálta… Nyeltem egyet, ahogy elkezdte rajtam felgyűrni a pólómat, így kissé felültem, és kibújtatott belőle, aztán készségesen visszafeküdtem a hátamra. Ahogy a csípőmön ült, annyira csábító volt. Kedvem lett volna magam alá fordítani és soha többé el nem engedni, de szerettem volna, hogy ha egy kicsit ő is megtapasztalja, milyen „felül” lenni.

Újra nyakamat csókolgatta, közben ujjai végigcirógatták a mellkasom, a hasam, de ujjai folyton elkalandoztak az alhasam felé, mire már a csípőmet sem tudtam visszafogni, megmozdítottam, mire Tao is a nyakamba nyögött. Elmosolyodtam, aztán felültem, úgy, hogy ő továbbra is az ölemben ült. Kicsit helyezkedtem, hogy kényelmesebb legyen, így Tao teljes mértékben ágyékomon ült, lábait újra összekulcsolta derekam körül, miközben karjait átfonta a nyakam körül. Mosolyogva nézett a szemembe, mintha csak azt üzente volna, hogy folytassam, bízik bennem. Átöleltem, egyik kezemmel a derekát tartottam, míg másikkal gerince mentén cirógattam az ujjaimmal. Azonnal felsóhajtott, majd fejét a meztelen vállamra hajtotta, néha egy puszit hintve nyakamra, ami még így is izgató volt. Én sem voltam tétlen, nyelvemmel ismét nyakát kezdtem kényeztetni, de hátát továbbra is csak ujjaimmal érintettem, ő pedig minden egyes alkalommal ívbe feszítette a hátát, akárhányszor deréktól lejjebb kerültek az ujjaim. Élveztem… Nagyon szexi volt így látnom őt, főleg, miután már fejét is hátra csapta az élvezettől, így gond nélkül tudtam végigcsókolni kiálló ádámcsutkáját és nyaka többi részét.

Lassan úgy éreztem, hogy odalent felrobbanok, így ismét végigdöntöttem ZiTao-t az ágyon, felé másztam, majd egy rövid puszit nyomtam vörös ajkaira. Végigsimítottam mellkasán, hasán, majd ágyékát kikerülve, belsőcombjára tértem át. Megremegett a teste, majd lehunyta szemeit, és csak élvezte, ahogy kényeztetem. Percekig nem tértem rá a lényegre, alhasát csókolgattam és nyalogattam, ő pedig egyre többször nyögött fel, egyre többet és többet akarva. Beharaptam ajkaimat, ahogy visszaemlékeztem a szülinapjára. Akkor csináltam neki először, vajon neki is eszébe jutott? Felnéztem a szemeibe, és mintha csak érezte volna, ő is felnyitotta pilláit, így tekintetünk összefonódott, én pedig kiolvastam belőle a választ. Eszébe jutott. Tudtam, szinte éreztem a zsigereimben, hogy ugyan erre gondolt ő is. Elmosolyodtam, aztán tenyeremet merevedésére vezettem, ami már így, boxeren keresztül is csábító volt. Lassan kezdtem el mozgatni a kezem, nem akartam egyből megijeszteni, bár tényleg úgy tűnt, hogy bízik bennem. Jól esett a tudat, így gondoltam, kicsit gyorsíthatunk a tempón, közel hajoltam hozzá, egy kissé lejjebb húztam a boxerét, éppen csak annyira, hogy makkja kilátszódjon alóla.

Mikor nyelvemmel végigsimítottam rajta, Tao abban a pillanatban lökte fel a csípőjét, és nyögött fel hangosan. Majdnem nyögtem utána én is, annyira szexi volt. Felnéztem rá, míg ő csak hevesen kalapáló szívvel, vörös pofival nézett le rám. Tudtam, hogy tetszett neki és akar még ebből többet. Egyik kezemmel megkerestem az egyik lepedőt markoló kezét, majd összekulcsoltam ujjainkat, hogy érezze, vele vagyok. Másik kezemmel lejjebb ügyeskedtem róla a fekete, szűk anyagot, így végre teljes tökéletességében csodálhattam meg. Merevedése ugyan olyan hívogató volt, mint amire emlékeztem. Nem is tétováztam sokat, kinyújtottam a nyelvem, majd először csak teljes hosszán nyaltam végig, de Tao szabad kezével azonnal a hajamba túrt, miközben irányítani próbált, de ezúttal nem hagytam magam. Most nem.

Párszor végignyaltam hosszán, hogy kellően síkos legyen, aztán kissé felemelkedtem róla. Olyan vággyal teli szemmel nézett rám, szinte könyörgött, hogy ne kínozzam őt tovább, így ennek a pillantásnak nem tudtam ellenállni, pedig mást terveztem. Szabad kezemmel megfogtam merevedését, húztam rajta párat, aztán felé hajoltam. Éreztem, hogy Tao visszatartja a lélegzetét, aztán mikor végre bekaptam makkját, elégedetten nyögött fel, csípőjét azonnal meglendítve, ezzel számba lökte magát. Lefogtam csípőjét, hogy ez még egyszer ne történhessen meg, aztán kiengedtem a számból. Nyelvemmel továbbra is nyalogattam, amit Tao nem bírt ki hangok nélkül. Egyfolytában sóhajtozott vagy nyögött alattam, miközben olyan pillantásokkal méltatott, hogy azt be kellett volna tiltani, mert egyszerűen képes lett volna orgazmust okozni.

Mikor már éreztem, hogy nincs messze a beteljesüléstől, és egyre gyakrabban lökte volna fel a csípőjét, felemelkedtem róla, mire ZiTao csalódottan nyögött fel. Elmosolyodtam, majd húztam még párat rajta, engesztelésképpen. Bár, ebben a helyzetben inkább kínzásnak neveztem volna. Elengedtem összekulcsolt ujjainkat, miután egy puszit leheltem rá, aztán felültem. Nyeltem egyet a látványra, mert annyira gyönyörű és tökéletes volt, hogy azt nem lehetett szavakba önteni. Vajon ő most hogy érzi magát? Talán neki is ilyen gondolatok jártak a fejében? Nem mintha, gyönyörű lennék, csak azért… Bár, ahogy szemébe néztem, ott volt a válasz. Tudtam, hogy szeret és bízik bennem, ráadásul élvezi, amit teszek vele, erről elég sok dolog árulkodik. Elmosolyodtam, ahogy végignéztem rajta, aztán lehúztam róla végleg azt az átkozott alsót, és eldobtam valahová jó messze. Ezek után már nem érdekelt, hogy gyors vagy sem, felálltam, majd én is lerángattam magamról a melegítő alsót a boxerrel együtt.

Teljesen meztelenül másztam vissza Tao felé, aki talán már azért nem ijedt meg, mert annyira fel volt izgulva. Azonnal lábai közé feküdtem, és felhajoltam hozzá egy csókra. De ahogy merevedéseink, és meztelen mellkasunk egymáshoz simult, szinte egyszerre nyögtünk bele egymás szájába. Annyira… Tökéletes. Felemelkedtem, majd sóhajtottam egy mélyet. Innen jött a nehezebb része, de végig próbáltam higgadt maradni. Végigsimítottam ismét mellkasán, majd alhasán, aztán lábára tértem át. Combját cirógattam, aztán figyelmesen, mégis határozottan tártam szét jobban a lábait. Amint végignéztem rajta, elgondolkodtam rajta, hogy biztosan jó ötlet-e… Mert valahogy elképzelni sem bírtam, hogy én abban a szűk lyukba beleférek… Oké, hogy Suho és Lay csinálták, valamint XiuMin és Chen is – avagy nem, már nem is értem –, de hogy én… Benne legyek… Oké, csábító volt, nagyon is, csak elképzelni sem nagyon bírtam, hogyan fogom ezt fájdalommentesen csinálni.

- Van… – kezdett bele Tao, de egyből megköszörülte a torkát, annyira be volt rekedve. – Van a táskámban s-síkosító és óvszer is. Suho adott nekem, hogyha esetleg… Sz-szükség lenne rá…

Annyira meglepődtem szavain, hogy egy pillanatig csak bámultam Tao zavart arcát. Először is, fogalmam sincs, mégis hogyan találkozott ő Suhóval, és honnan tudhatta, hogy szükségünk lesz rá. Másrészt, Tao miért van tisztában azzal, hogy használni kell ezeket egy aktusnál? Pislogtam még párat, mire Tao elkuncogta magát, ami vissza is hozott a való életbe. Felmorrantam, de inkább nem foglalkoztam a dologgal. Majd a végén megkérdezem tőle. Végül csak felhajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam a homlokára, megnyugtatásképpen, mire ő is elmosolyodott. Aztán felálltam, bár merevedéssel olyan kínszenvedés volt járni, mintha a golyóimat megtaposták volna. Mégis siettem, hogy minél hamarabb visszamehessek Tao-hoz, bár mikor lépcsőzni kellett, majdnem sírva fakadtam. Valahogy mégis sikerült, magamhoz vettem Tao táskáját, ezúttal pedig már be is zártam az ajtót.

Kihúztam a cipzárt, majd turkálni kezdtem a cuccai között. Meglepő módon, egy pár ruha, meg vagy több száz kacat volt benne. Vajon tegnap este tényleg elszökött otthonról? Mi történhetett vele? És hol töltötte az éjszakát? Egyáltalán, hogy lehettem olyan hülye, hogy meg sem kérdezem tőle, jól van-e? Túlságosan elvette az eszem, ez a válasz. Olyan szinten elterelte a figyelmem az aggodalmamról és a kérdéseimről is, hogy egészen ideáig el is felejtettem őket. Ilyenre képes a szerelem? Elmosolyodtam kissé, majd végre megtaláltam a kis tubust és egy egész doboz óvszert… Jól van, JoonMyun, erről még beszélünk… Kibontottam a dobozt, majd kivettem belőle egy darabot, a síkosítót pedig a másik kezembe fogtam. Ismét egy kínszenvedés volt, mire feljutottam a lépcsőn, de a cél lebegett a szemem előtt.

Visszamentem a szobába, becsuktam az ajtót, Tao pedig mosolyogva figyelt engem, továbbra is kiterülve az ágyamon, merevedéssel, kipirult arccal és felhevült testtel. Legszívesebben rávetettem volna magam, de nem akartam durva lenni vele. Visszamásztam fölé, ő pedig készségesen szétnyitotta nekem a lábait, ahová be is feküdtem, így csókoltam ajkaira. Tao hajamba túrt, de mikor megmozdítottam csípőmet, azonnal felnyögött és kivált a csókból. Elvigyorodtam, aztán felültem, immár pedig Tao igazította lábait kényelmesebb szögbe. Ránéztem, de nem, úgy tűnt, mintha tartott volna valamitől. Talán azt hiszi, nem fog fájni? Eléggé kellemetlen lesz elsőre, legalábbis, Lay ezt mondta. Féltettem Tao-t, nem akartam neki fájdalmat okozni, semmiképpen, de nem bírtam volna ki, ha most hagyjuk abba. Akartam őt.

- Óvatos leszek, rendben? – néztem rá, ő pedig csak bólintott egyet.

Legszívesebben mondtam volna, hogy fogja meg a kezem, és ha fáj, csak szorítsa meg, de fél kézzel nem igen menne a dolog. Felnyitottam a síkosító tetejét, majd nyomtam az ujjaimra a hűvös, csúszós anyagból. Utoljára felnéztem Tao-ra, de ő csak lehunyta a szemét, minden bizonnyal felkészült rá, bár fogalmam sincs, hogy lehetett ilyen bátor…

- Lazulj el… – mondtam halkan, majd először csak bejáratát kezdtem el bekenni.

Tao erre felszisszent, nyilván, mert hideg volt a krém, ami megmosolyogtatott, viszont mikor ingerelni kezdtem bejáratát, egyre többször sóhajtott fel. Másik kezemmel közben mellkasát és alhasát simogattam, ami úgy tűnt, tetszik is neki. Aranyos volt, ahogy lehunyt szemmel élvezte tevékenységemet, így, mikor elérkezettnek láttam az időt, középső ujjamat lassan, óvatosan tüntettem el benne, mire felszisszent. Gondolnom, hogy nem volt valami kellemes, így felé hajoltam, majd apró puszikkal hintettem be arcát, hogy hamarabb megszokja az érzést, valami van benne.

- Jobb lesz, hidd el, csa-

- Nem fáj – vágott a szavamba Tao, mire meglepődtem, de a szemembe nézett, és valóban őszintének tűnt. – Csak kissé… Furcsa…

Bólintottam erre, aztán megmozdítottam benne ujjamat, vigyázva, nehogy mégis fájdalmat okozzak neki. Úgy tűnt, az első ujjamat tényleg egész jól fogadta, de azért sokáig mozgattam benne, hogy biztos legyek a dolgomban. Mikor már sóhajtozott az ujjam miatt, csatlakoztattam a mutató ujjamat is, mire már kissé fájdalmasan szisszent fel, én pedig azonnal megálltam. Türelmes voltam, odafigyeltem rá, közben végig simogattam és nyugtató szavakat mormogtam neki, ami megmosolyogtatta, bár szemöldökét továbbra is erősen összehúzta, így tudtam, hogy még kellemetlen neki. Egy idő után viszont ezt is megszokta, így mozgatni kezdtem immár benne két ujjamat, ollóztam benne, hogy jobban táguljon, bár még mindig szinte képtelenségnek tartottam, hogy én benne legyek. Mikor ezt is már egész jól tűrte, harmadik ujjamat is csatlakoztattam a másik kettőhöz, mire már megfogta az alkarom, és erősen megszorította. Nyeltem egy nagyot, és már éppen felajánlottam volna, hogy hagyjuk abba, mikor kinyitotta a szemét, és az elszántság tüze lobogott a szemeiben.

Ugyan féltem, hogy csak bizonyítani akarja, képes rá, de emellett a bizalom és a szerelem és csillogott panda íriszeiben, így egy puszit nyomtam az arcára, és mikor lazult egy kicsit, már három ujjammal tágítottam. A síkosító elég sokat segített, az biztos. Hálás lehetek Suhónak, amiért adott Tao-nak, bár még mindig nem értettem, mióta beszéltek ők egymással, ilyenekről. Mikor már egész jól megszokta ujjaimat, és kezdte élvezni, kihúztam belőle, mire kitört belőle egy sóhaj. Felnyitotta pilláit, majd pihegve figyelte, ahogy fogaimmal kibontom az óvszert, majd felhúzom magamra. Oké, elég zavarba ejtő volt, de inkább nem mutattam ki. Utána a síkosítóból bőven nyomtam a kezemre, majd rákentem merevedésemre, a maradékot pedig ismét bejáratához, mire TaoZi felsóhajtott. Ránéztem, mire ő csak elmosolyodott, és bólintott egyet, mintha végső beleegyezés történt volna.

Felhúztam, majd nekem háttal, négykézlábra állítottam. Igaz, hogy szívem szerint szemből csináltam volna, de úgy hallottam, hogy első alkalomkor jobb így, mint szemből. Tao készségesen tolta hátra a csípőjét, miközben egy apróbb terpeszbe tette a lábait. Elképesztő… Annyira bátor és imádni való volt, hogy itt helyben agyon csókolgattam volna, de inkább a feladatomra koncentráltam. Behelyezkedtem mögé, merevedésemet a bejáratához igazítottam, mire Tao felnyögött, hátát megfeszítette. Nagyon szexi volt, én mégis képtelen voltam arra, hogy ne lássam őt szemtől szembe. Óvatosan visszafordítottam, és biztos voltam benne, hogy ezért még később átkozni fogom magam, hogy inkább nagyobb fájdalmat okoztam neki az önzőségem miatt.

Ahogy tekintetünk találkozott, az a tiszta, őszinte szerelem szinte áradt közöttünk, körénk gyűlt, és egy olyan légkört hozott, létre, ami csak a miénk volt, csak ki léteztünk benne, és semmi más nem számított. Összekulcsoltam ujjainkat, így hatoltam belé, végig a szemébe nézve. Ugyan Tao azonnal felkiáltott a fájdalomtól, éreztem, hogy mennyire szűk és forró körülöttem. Mennyei érzés volt, mégis, abban a pillanatban megdermedtem, ahogy meghallottam Tao hangját. Aggódva lenéztem rá, de ő szorosan lehunyt pillákkal, egyik kezével a lepedőt, míg másik kezével az enyémet szorította. Hihetetlen volt, hogy ami nekem ekkora élvezetet, az neki ilyen fájdalmat okozott. Nagyon féltem, hogy bármi kárt teszek benne, de nem akartam csak úgy félbehagyni, így lehajoltam hozzá, majd csókokkal próbáltam elterelni a figyelmét. Édes ajkait csókolgattam és nyalogattam, hátha reagál rá, de egy ideig semmiféle reakciót nem tudtam belőle kicsikarni.

Aztán egyszer csak felnyitotta pilláit, akkor gördült le egy könnycsepp az arcán, amit azonnal lecsókoltam arcáról. Bocsánatkérően néztem a szemeibe, de ő csak elmosolyodott, másik kezével végigsimított az arcomon, majd bólintott egyet, jelezve, hogy folytathatom. Tovább mozdítottam csípőm, mire megint megfeszült, de már nem annyira, mint elsőre, de még így is nagyon nehéz volt mozdulnom. Igaz, már úgy tűnt, nem annyira fájdalmas neki, aminek nagyon örültem. Utáltam magam, amiért fájdalmat okozok neki, egyszerűen szörnyű volt látni az arcán azt, hogy miattam fájt neki, én okoztam a szenvedést. Már majdnem bent voltam, így talán kicsit önző módon, de végül elmerültem benne teljesen, Tao pedig akkor felnyögött. Hangosan lihegve, ledöbbenve bámult a szemeibe, mintha nem tudná, miért lett hirtelen ennyire jó érzés.

Elmosolyodtam, majd mozogni kezdtem lassan, mert azért nem szerettem volna, hogy még mindig fájjon neki. Mondjuk, úgy tűnt, Tao egyre jobban felvette a ritmust, átkarolta a nyakam, majd csípőjével is mozogni kezdett. Egy idő után úgy vonaglott alattam, hogy azt legpiszkosabb álmaimban sem láttam, és úgy éreztem, rövid időn belül el fogok élvezni, ha tovább nézem. Lábaival átkulcsolta a derekam, tekintete el sem szakadt az enyémtől, bár nehéz volt tartani a szemkontaktust a heves tempónk miatt. Olykor, ha olyan szögben löktem, eltaláltam az érzékeny pontját, mire szinte sikított az élvezettől, ami engem is elég közel vitt az orgazmushoz. Gyönyörű volt, ahogy kipirult arca, elnyílt ajkai és semerre sem álló hajával figyelt engem, le-lecsukódó pillákkal. Folyamatosan nyögött alattam, ami annyira jól esett, hogy szavakkal kimondhatatlan volt. Hátamat simogatta, már amennyire képes volt rá, közben csípőjét ő is mozgatta.

Mikor már éreztem, hogy nagyon közel van a beteljesülés, szabad kezem a merevedésére kulcsoltam, majd elkezdtem kielégíteni. Tao az eddigieknél is hangosabban nyögött fel, hogy aztán alig egy perc múlva, a nevemet nyögve élvezzen a hasfalára. Ahogy megfeszült körülöttem, és a hangja, valamint a szemei, engem is rásegítettek, így szintén az ő nevét nyögve élveztem el. Lassan kimozogtam az orgazmust, de mielőtt összerogyhattam volna a fáradtságtól, vigyázva kihúzódtam belőle, majd lehúztam magamról az óvszert, és egy zsepibe csomagolva, csak ledobtam az ágy mellé. Többre jelenleg nem volt erőm. Ezek után lerogytam Tao mellé, aki azonnal a mellkasomhoz bújt, én pedig átöleltem. Élveztem a csendet, annyira jól esett, hogy csak a heves lélegzetvételünk törte meg. Alig bírtunk megnyugodni, olyan heves és elsöprő volt, mint még soha életemben. Nem érdekelt, hogy izzadtak vagyunk, engem semmivel nem lehetett volna rávenni egy zuhanyzásra sem.

Még egy törlőkendőt kerestem Tao-nak az éjjeliszekrényemből, majd letöröltem róla élvezetét, amiből rám is került. A kis édes rendesen pironkodott is, de egy puszit nyomtam a homlokára, ezzel jelezve neki, hogy semmi baj. Ezek után betakartam magunkat, majd Tao ismét befészkelte magát a karjaimba, én pedig készségesen öleltem magamhoz. A legszebb éjszaka volt, soha nem fogom elfelejteni. Először voltam együtt Tao-val. Mindennél többet jelentett számomra a mai dátum. Elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam fekete hajába, miközben erősebben öleltem magamhoz.

- Szeretlek, Tao – törtem meg a kellemes csendet, mire Tao erősebben szorított magához.

- Én is szeretlek, Gege – válaszolta aranyosan.

Ezután az éjszaka után, egyáltalán nem olyan ébresztőre számítottam, mint ami következett…