Huang Zi Tao azok közé a kevés emberek közé tartozik, akik szeretnek gyerekek lenni. Nem akar felnőni, nem akar dolgozni, nem akar otthon ülni, valamint nem akar felelősségteljesen élni. Nem arról van szó, hogy nem szeretne iskolába járni, nem suhanc, jó tanuló. Egyszerűen csak nem akar minden egyes nap problémákkal küzdeni. Belefáradt abba, hogy kezd felnőni. Nem akarta, hogy olyan legyen, mint az apja, aki éjjel-nappal dolgozik, szinte haza sem jár, ezzel elérve, hogy a felesége, valamint Tao is eltávolodjon tőle. Olyan sem akart lenni, mint a szóban forgó édesanyja, hiszen egész nap csak otthon ül, és lévén, hogy a férje elhanyagolja, frusztrált, ideges, és mindenbe beleköt. Ha otthon van, kigúnyolja, hogy nincsenek barátai, valamint kapcsolata; de ha ennek hatására néha kimozdul, egyből azzal jön, hogy mit képzel magáról, miért nincs itthon. Elege volt ebből. A szülei nem törődtek vele, mégis, ha bármi probléma akadt a családban, az mindig az ő hibája volt. Egyedüli gyerekként nehezen viselte, ezért is szerette azokat az időket, mikor még gyerek volt. Akkoriban az apja sokkal többet volt otthon, törődött vele, valamint az anyja sem állt érzelmileg ilyen távol tőle. Tizenöt éves kora óta felnőttnek számított otthon. Elvárták tőle, hogy önállósuljon, az anyja még diákmunkára is el akarta küldeni, de Tao ellenkezett. Nem akarta abbahagyni a wushut a hülye munka miatt. Noha nem volt már gyerek, ő mégis úgy viselkedett. Emiatt az iskolában különcnek számított, nem voltak barátai, kiközösítették. Ha valaki mégis szóba állt vele, az vagy kihasználta a naivitását, vagy belerúgott egyet-kettőt. Soha nem ütött vissza, ha egy pofon csattant az arcán, pedig megtehette volna, hiszen harcművészet órákra járt. Tao próbálta a maga gyermeki lelkével megoldani a dolgokat, de nehezen ment neki. Minden egyes napot így élt meg, és talán kívülről úgy tűnik, nem veszi észre, hogy csak kihasználják, hogy nem érdekli a dolog, csak egy buta, éretlen kisfiú; odabent, mélyen, mégis tisztában van mindezzel, és bántja, de mégsem tesz ellene semmit. Nem akar problémákkal küzdeni, neki jó így minden, még ha meg is szenvedi a napjait. Gyerek akar maradni, bár teljesen tisztában van vele, hogy ez lehetetlen.
Wu Yi Fan új diákként érkezik a gimnáziumba a félévi vizsgák után. Már az első napon megtapasztalta Tao gyermeki álarcát. Zavarja, hogy a srác így viselkedik, nem érti, hogy miért nem üt vissza, hogy miért hagyja magát kihasználni, hiszen egy érett, jóképű srácról van szó, aki után bomlanak a lányok. Látja a fiún, hogy nem ez a valódi énje, csak megjátszott az ártatlansága, és az a rejtélyes karizma, ami a fiút körüllengi, egyszerűen megbabonázza, így muszáj közelednie hozzá. Tisztában van vele, hogy nem csak azért akarja megismerni, hogy kiderítse, miért nem áll ki önmagáért, hanem mert vonzódik is hozzá. Ez pedig azzal, hogy Tao nem utasítja vissza az érdeklődését - hiszen miért is tenné? -, lassan szerelemmé alakul át benne.
Vajon Kris képes lesz olyan szinten közel kerülni Taóhoz, hogy a fiatalabb elárulja a titkát? Vagy mindent elront azzal, hogy bevallja a legféltettebb titkát, ezzel elűzve maga mellől Taót?
Mindenre választ kapsz, csak el kell olvasnod a történetet. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése