2015. július 20., hétfő

Extra ~ 5. fejezet - HunHan


 (FACEBOOK CSOPORT: https://www.facebook.com/groups/707788372637444/
SeKaiBaek: http://shadowsofthepast-sekaibaek.blogspot.hu/
One Shotok: http://lettykpoponeshots.blogspot.hu/  )


Extra ~ 5. fejezet – HunHan

LuHan POV

- Csak még öt percet – dörmögtem a párnába, majd hogy nyomatékosítsam a szavaimat, még a fejemre is húztam a takarót.
- Nincs öt perc, LuHan, így is hagytalak fél órával többet aludni, de ha nem indulsz el tíz percen belül, megint késni fogsz – kezdett anyáskodni, ami korán reggel egyáltalán nem volt imponáló.
- Nem érdekel – válaszoltam, mire hallottam, hogy egy mély lélegzetet vett.
- Xiao LuHan! – emelte fel a hangját, amit nagyon ritkán szokott velem szemben. – Vagy azonnal kihúzod a segged a fürdőbe és elkészülsz, vagy soha többé nem szólok hozzád! Halálosan komoly vagyok… Kapsz két másodpercet!
- Ne csináld már – bújtam ki a takaró alól, majd bevetve a legcukibb pillantásomat, a szemeibe meredtem.
- Nem hatsz rám… Azokkal a bambi szemeiddel… Ne is álmodj róla – hebegte elpirultan, én pedig tudtam, hogy már nyert ügyem van.

Győzedelmesen elvigyorodtam, majd a karja után nyúltam és egyenesen magamra rántottam, miközben éhesen az ajkai után kaptam. Egy pillanatig még ellenkezett a jó reggelt csók miatt, de aztán hagyta magát, készségesen visszacsókolt. Ujjaimat így végighúztam a gerince mentén, mire kirázta a hideg is belesóhajtott a csókba. Aztán gyorsan megfogtam a csípőjét és magam alá fordítottam, így mélyítettem el a csókot. MinSeok átkarolta a nyakam, lábaival pedig át akarta karolni a csípőm, de az a rohadék paplan az útban volt, így nagy nehezen kirángattam közülünk, aztán csípőmet máris az övének nyomtam, mire belesóhajtott a csókba. Éppen akkor, mikor már nyúltam volna a felsője alá, hogy nekikezdjünk valami izgalmasabbnak, mint a rohadt egyetem, kopogás nélkül nyílt az ajtó, mire azonnal mind a ketten odakaptuk a fejünket.

- Bocs, azt hittem, hogy… – kezdett bele Kris, a kilincset szorongatva, de ki nem ment volna. – Mindegy, akkor megyek egyedül.

Azzal már be is csapta az ajtót, én pedig egy elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Ám mikor újra Seok ajkai felé hajoltam, ő elfordította a fejét, majd óvatosan lelökött magáról. Frusztráltan sóhajtottam egyet, de inkább nem szólaltam meg, mert féltem, hogy abból csak veszekedés lenne. Nem tehettem róla, de mióta elkezdődött az egyetem, ő pedig dolgozni és suliba járt, alig volt időnk egymásra. Erre mikor végre történhetne valami, persze, hogy Wufannak éppen akkor kellett közbe lépnie. Neki persze egyszerű, csak szépen pislog Tao-ra, ő máris szétteszi neki a lábát. Gondolatban felpofoztam magam, mert azért ez igen csúnya volt, még ha ki sem mondtam. Szerettem őket és aranyosak voltak együtt, csak rohadtul irigy voltam, hogy ők ezt a problémát is megoldották, mint minden mást. Én meg csak úgy érzem, hogy egyre nehezebb és rosszabb lesz minden. Talán egy hónapja is volt, hogy utoljára lefeküdtünk egymással MinSeokkal, mert vagy nekem kellett bemennem az egyetemre, vagy ő dolgozott. Konkrétan kimondva, kanos voltam, ingerült és úgy éreztem, minden percben fel tudnék izgulni egy jó fenékre.

- Ne haragudj – szólalt meg végül mellőlem MinSeok, majd megkereste a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. – Szeretlek, LuHan.
- Én is téged – sóhajtottam, majd próbáltam lenyugtatni magam, hogy ne vessem rá magam.
- Én tényleg sajnálom – mászott felém, ami isteni érzés volt, de inkább a lepedőbe markoltam, hogy véletlenül se essek kísértésbe, mert biztos voltam benne, hogy nem hagyná. – De ígérem, a hétvégén a tiéd vagyok…
- Mennem kell – löktem le gyorsan magamról, mielőtt megcsókolt volna, mert az lett volna az utolsó csepp a pohárban. – Majd este találkozunk, szia!

Azzal már rohantam is, gyorsan összekapkodtam a cuccaimat, majd egy búcsú puszi után már rohantam is az egyetem felé, bár biztos voltam benne, hogy egy fél órát már így is késni fogok. Nem mintha, nem szoktak volna már hozzá, mert mindig elkéstem. Kris persze egyedül ment, ami miatt kis bűntudatot éreztem, mert megígértem neki, hogy együtt megyünk. Beszélni akart velem, én meg szépen szartam a fejére. Mondjuk, nem hinném, hogy olyan nagy gáz lenne, mert akkor már régen tudnék róla, de azért reménykedem benne, hogy nincsen semmi baj. Talán csak Tao megint bevadult és ő akar felül lenni… És megint seggfej voltam. Én tényleg szerettem őket, megérdemelték egymást és jó látni, hogy ennyire boldogok, én csak… Féltékeny voltam. Őszintén féltékeny. Ugyan azt mutatom feléjük, hogy minden rendben köztem és Seok között, holott ez egyáltalán nincs így, és tudom, hogy Wufan is tudja ezt. Talán éppen erről akart velem beszélni, de hát ezt a témát a hátam közepére sem kívántam, nem hogy még beszéljek is róla. Éppen elég nekem, hogy úgy kell elaludnom MinSeok mellett, hogy lassan már attól félek, álmában megerőszakolom. Oké, erre soha nem lennék képes, hiszen szeretem, de azért… Ahogy szuszog a nyakamba… Inkább el is hessegettem ezeket a gondolatokat a fejemből, és próbáltam nem arra gondolni, hogy talán most még páromat is megbántottam. Ő megért engem, és tudom, hogy neki is rossz, hogy alig tudunk együtt tölteni egy kis időt, de… Engem lassan az őrület határára sodor. Éppen úgy, mint…

Mint SeHun. Mondjuk a kettő egyáltalán nem hasonlít egymásra, de valahol mégis. SeHun… Már a múlt. Szerettem őt, talán úgy, mint előtte soha senkit, de vége lett. Visszagondolva az elejére, mikor Kris felhívott, hogy segítenem kell neki, soha nem gondoltam volna, hogy ide lyukadok ki. Szerelmes voltam Kris-be. Gyerekkorunk óta ismertük egymást, éveket töltöttem el mellette, és egyszer csak úgy éreztem, többet érzek iránta, mint puszta barátság. Persze, eleinte furcsa volt megszokni ezt az egészet, hogy a legjobb barátom iránt érdeklődöm, de idővel rájöttem, hogy ettől nem vagyok rossz. Persze, ahogy teltek az évek, Kris-nek úgy lett egyre több csaja, egyiket a másik után szedte fel, igazán népszerű volt, ahogyan én magam is, hiszen a lányok odavoltak a lányos arcomért, amit én kifejezetten utáltam. De soha nem jártam egy lánnyal sem, mert… Arról álmodoztam, hogy talán egyszer Kris is észrevesz, és még az érzéseimet is viszonozhatja. Annyira naiv voltam akkoriban… De persze randiztam lányokkal, hiszen mindig is tudtam színészkedni, de soha nem volt több ennél. Elvittem kajálni, sétáltunk egyet, vagy mozi, dumálgattunk, aztán hazakísértem. Az első rohadt csókomat is mindvégig Yifannak tartogattam, természetesen mindhiába.

Mikor bejelentette, hogy elköltöznek, fájt. De nem mutattam jelét. Nem akartam neki semmit sem mondani, úgy éreztem, hogy talán így sokkal jobb lesz, el tudom őt felejteni, hiszen semmi esélyem nála. Egy új világ tárult ki előttem. Kris távozása után annyi csajt felszedtem, amennyit csak tudtam, minddel le is feküdtem. Akkor megváltoztam, eltűnt az a naiv LuHan, aki végig Kris-re várt. Megtanultam, hogy addig kell élnem, míg fiatal vagyok. Nem bántam meg egyetlen döntésemet sem. De aztán, pár hónappal a kiköltözése után, felhívott. Én pedig úgy ugrottam neki, mintha még mindig szeretném, holott rájöttem, hogy soha nem volt igazi ez a szerelem iránta. Talán csak tetszett nekem vagy rajongtam érte, de amiket miatta tettem, ezeket megcáfolta. Viszont mikor újra láttam, már tudtam, hogy nem szeretem, ami hatalmas megkönnyebbülés volt számomra. Már tényleg csak barátként tekintettem rá. Minden esetre, a kérése, miszerint segítsek őt összehozni az ő nagy szerelmével, Huang Zi Tao-val, egy sráccal, egy kicsit hideg zuhanyként ért. Hiszen mégis csak évekig szerelmes voltam belé, azt hittem, hogy ő teljesen hetero, erre mégis beleszeretett egy pasiba. Mindezek ellenére, természetesen segítettem neki, de mikor legelőször megláttam, hogyan néz a panda srác Kris-re, már tudtam, hogy nyakig szerelmes belé, így nem volt mit tennem. Ám egy akadályról Kris elfelejtett beszámolni… Méghozzá Oh SeHunról…

- Mr. Xiao – hallottam meg a nevem, mire merengésemből felkaptam a fejem és úgy pislogtam az előttem álló professzorra.
- Igen? – kérdeztem vissza, holott halvány lila gőzöm sem volt, mit mondhatott vagy kérdezhetett tőlem.
- Maga rendszeresen késik az előadásomról – kezdett bele a nő, aki amúgy igen fiatalos és csinos volt, elég sokszor flörtölt is pár sráccal. – De mivel ilyen helyes pofival áldották meg önt, elnézem magának…
- Tessék? – kérdeztem vissza megdöbbenve, mire pár emberből kitört a röhögés.
- Ugyan, LuHan – támaszkodott meg kezeivel a padon, dekoltázsába így szabad belátásom nyílt, de kényszerítettem magam, hogy a szemébe nézzek. – Ha legközelebb is késni fogsz, írnod kell egy ötven oldalas esszét a mai tananyagról, remélem, megértettük egymást!
- Igen, Mrs. Wang – hajoltam meg kicsit ülve, mire a nő elvonult, nagy seggrázások közepette.

Komolyan nem értettem, hogyan taníthat így itt valaki. Oké, nyilván a hallgatók nem bánták, hogy a fiatalos nő rendszerint élő pornőt nyom le a dobogón, mintsem az óra anyagát… Ki tudja, lehet, hogy a vizsgákat megveszik tőle, nem pedig tanulnak rá. Engem mégis undorított ez a dolog, főleg ez a nő, mert egyszerűen borzalmas. Undorodtam már csak a gondolatától is, hogy ilyesmit tegyek… Mint akkor SeHunnal.

Bár Kris nem kérte, én azonnal kivetettem a hálóm SeHunra. Úgy voltam vele, hogy ha Tao nem is szereti SeHunt, és erre rávilágítom, feladja a srác. Még le is smároltam, ami valahogy túl kellemes volt. Ő volt az első pasi, akivel csókolóztam, de sokkal jobban élveztem, mint az eddigi összes csajjal. Sőt, ő dominált, ami furcsán kellemes volt. Elég domináns típus voltam, de ő valahogy… Úgy irányított, mintha világ életemben passzív lettem volna, ami kissé megijesztett, de bemagyaráztam magamnak, hogy ez csak a terv része. Mert igen, először SeHun nem jelentett számomra semmit. Csak az volt a cél, hogy ő belém essen, aztán elválasszam őt Tao-tól, hogy így Kris nyugodtan tudjon a közelébe férkőzni. Ám SeHun nem volt olyan ostoba, mint hittem. Hülyítettem, úgy incselkedtem és húztam az agyát, mint egyetlen csaj sem tette volna. Egy utolsó ribancnak éreztem magam, de SeHunnak mégis tetszett. Láttam rajta, hogy kezd megváltozni, hogy talán már nem csak kényszerből volt velem, hanem valami sokkal több miatt. És ekkor döbbentem rá, hogy igazából beleestem a saját csapdámba. Belezúgtam Oh SeHunba.

Ennyi idő elteltével ezek az emlékek már nem váltanak ki belőlem semmit. De akkor… Fájt, és szenvedtem tőlük. SeHun nem nyílt meg olyan könnyen, még annak ellenére sem, hogy összeköltöztünk, ami eléggé kiborított. Egy kicsit talán elkapkodtuk a dolgokat, de én nem akartam tovább Kris-ék nyakán lenni, SeHun meg úgyis egyedül élt. Bár mit ne mondjak, kellett pár nap, hogy lakást varázsoljak az albérletéből, mert az biztos, hogy azóta nem takarított, amióta ott élt, ami már akkor hónapok óta esedékes volt. Ugyan én sem voltam egy nagy rendszerető ember, de az azért… Minden esetre, egész jól megvoltunk. Sokat beszélgettünk, egy idő után meg is nyíltunk egymásnak. Ő mesélt nekem Kai-ról, ami akkor nagyon sokat jelentett nekem. Úgy beszélt róla, mintha még a mai napig szeretné és vágyna rá, de hatalmasat csalódott benne, így tudtam, hogy nincs így. Túllépett rajta, ez bizonyította, hogy Tao-val is együtt volt. Őt elég hamar kiheverte, legalábbis én úgy láttam, hogy nem nagyon viselte meg a szakítás, aminek azért örültem. Én is akkor beszéltem neki először arról, hogy nem voltam még együtt pasival, ez az első kapcsolatom. Ezen nagyon megdöbbent, de akkor este valami olyasmi történt, ami akkor nagy sokként ért.

- LuHan – nyögte az ajkaimra, majd ismét hevesen kapott utánuk, miközben csípőjét erősen az enyémhez nyomta, ezáltal belenyögtem a csókba, majd a hajába túrtam. – Kívánlak, LuHan…
- Én is téged – sóhajtottam az ajkaira, mire mélyen a szemembe nézett.
- Ez lesz az első – suttogta, majd homlokon csókolt. – Vigyázni fogok rád, rendben?

Megrémültem. Ugyan próbáltam nem mutatni, hogy mennyire féltem attól, ami következni fog, a rémült nyögéseim és remegő végtagjaimból SeHun egyből rájött. Kedves volt velem, nem erőltette a dolgot, amiért hálát adtam Istennek, hogy legalább nem erőszakolt meg. Csak hát… Eddig mindig csajokkal voltam, most meg hirtelen befeküdni egy pasi alá… Őszintén, egy kissé taszított is. De mikor kézzel kivertük egymásnak, akkor hasított belém a felismerés, hogy igazából nem ismerem SeHunt, ezáltal nem is bízok benne, ezért féltem tőle. Eléggé megviselt ez a dolog, de próbáltam nem kimutatni, hogy bármi bajom is lenne. Akkor megint úgy éreztem, hogy visszatért az a naiv, törékeny LuHan, aki még Kris mellett voltam. Nem bírtam elviselni a gondolatot sem, így egy kicsit el is távolodtam SeHuntól, akkoriban barátkoztunk össze MinSeokkal. Úgy gondoltam, SeHun biztosan csak annak tudta be, hogy megijedtem a szextől, ami természetes és szoknom kell a gondolatot. Legalábbis, ezt mondta, mikor egyszer leültünk beszélni. SeHun valójában nagyon kedves volt, szerettem is őt, de… Egyszerűen nem bíztam benne. Ismertem a múltját, de azt, hogy milyen most, mit gondol a dolgokról, milyen is valójában, arról semmit nem tudtam. Én meg elmondtam neki mindent. Egyedül Kris-t nem, mert az egy olyan dolog volt, ami csak kettőnkre tartozik, hiszen semmi nem történt, de az emlék örökké az enyém maradt.

Aztán elérkezett Tao bulija is. Úgy éreztem, hogy már készen állok rá. Még ha nem is annyira ismerem SeHunt, úgy éreztem, ha lefekszek vele, sokkal jobb lesz. Az volt bennem, hogy kell ez ahhoz, hogy minden rendben menjen köztünk. Tudtam, hogy ő is szeret engem, éreztette velem és meg is mutatta. Sokszor vitt randizni, tényleg nagyon rendes és kedves volt, ezekért a pillanatokért igazán érdemes volt őt szeretnem, de akkor sem nagyon beszélt, inkább nekem járt a szám, mint mindig. De akkor nem is tűnt fel. A buliban persze kiakadt, mert leálltam táncolni egy sráccal, aki mint kiderült később, az exe volt, Kai. Persze piásan nekem is sokkal csípősebb a nyelvem, meg magabiztosabb is vagyok, így szépen közöltem Kai pasijával, hogy régen ők együtt voltak. Nem mintha számított volna bármit is, legalábbis, akkor még ezt hittem. A mai napig elég zavaros az az este, de csak azt tudom, hogy miután elment piát venni SeHun Kai-jal, utána nem sokkal SeHun kirángatott a klubból, egyenesen hazáig, ahol nekem rontott. Először meglepődtem azon a hevességen, amivel nekem támadt, de utána készségesen visszacsókoltam. Ám mikor olyan erősen szívta meg a nyakam, hogy fájdalmat okozott, rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Kissé eltoltam magamtól, mire ő bepöccent. Először azt hittem, az a baja, hogy nem akarok vele lefeküdni, de ez csak egy ürügy volt… Később rájöttem.

Aznap este SeHun szakított velem. Nem ordibáltam, pedig rohadt szarul esett. Tudtam, hogy szeret, de akkor azt mondta, nem tud rám tovább várni. Hazudott, már akkor is éreztem, meg is mondtam neki, akkor vallotta be. Csókolózott Kai-jal. Nem sírt, velem ellentétben, mikor bevallotta, hogy milyen érzelmek öntötték el, és itthon azért támadt le, hogy velem is érezze, hogy elfelejtse, de egyszerűen nem ment neki. Nem tudtam volna akkor megmondani, hogy neki fájt jobban az, hogy rá kellett jönnie, Kai még mindig fontos számára, és ezzel az egyetlen estével újra felszakította benne a régen beforrt sebeket; vagy nekem, hogy akit szerettem, szakított velem, mert mást szeret. Szavak nélkül megértettem a gondolatmenetét. Nem akart hazudni nekem. Tisztában voltam vele, hogy miért tette, mégis… Talán még jobban fájt, mintha azért szakított volna, mert tényleg nem tudott rám tovább várni. Nevetségesnek tűnt ez az egész, de nem harcoltam. Akkor beláttam, hogy talán így jobb lesz nekünk. Talán neki Kai-t szánták az égiek, én meg… Csak tengődök. Nem éreztem SeHun iránt semmi mást, csak szánalmat, mikor magam mögött hagytam aznap este. És ez döbbentett rá, hogy most volt igazán önmaga. Önzetlen volt, nem akarta, hogy egy olyan kapcsolatban legyek, ahol a partnere érzelmei nem tiszták. Csak magától óvott meg, ami mindennél többet jelentett számomra – mindazonáltal, rettenetesen fájt, hogy így kellett, vége legyen.

De még azok után is reménykedtem, hogy van esély arra, hogy újra együtt legyünk. Fájt, hogy elveszítettem, éppen akkor, mikor rájöttem a valódi énjére, amit mindvégig rejtegetett előlem. Az idő múlásával sok mindenre rájöttem, ahogy arra is, hogy SeHun a legönzetlenebb és legkedvesebb ember a világon. Nem érdemelte meg, hogy ilyen sorsra jusson, ilyen fiatalon. Szerettem őt, jobban, mint Kris-t, de máshogy, mint MinSeokot. De nem bántam meg, hogy együtt voltam vele. SeHun csak jót adott nekem, nem hibáztathattam az érzelmei miatt, arról senki sem tehet, hogy a szíve kit választott. Mégis, ennyi idő elteltével, SeHun még mindig egyedül volt. Gyakran eszembe jutott, hogy beszélnem kellene vele, de azt hiszem, jobb így. Nem az én dolgom pátyolgatni vagy egyengetni az útját. Talán nem is kér belőlem, mert kicsit szíven ütötte, hogy pár nappal a szakításunk után én összejöttem MinSeokkal. De ez maradjon egy másik történet.

Ebben a pillanatban rezgett meg a mobilom a zsebemben, én pedig biztos voltam benne, hogy MinSeok írt, miszerint elkönyörögte magát az ebédszünetemre, így együtt lehetünk. Nem is tévedtem nagyot, szinte ezek a szavak voltak az üzenetben is. Gyorsan visszaírtam neki, hogy akkor a szokásos helyen találkozunk, valamint egy szívecskét, mikor újra rezgett a mobilom, alig, hogy elküldtem az üzenetet. Reméltem, hogy nem Kris akart zaklatni megint, mert akkor kitekerem otthon a nyakát. Ám az üzenet, ami fogadott, mindennél jobban meglepett, holott csak egyetlen kérdés volt:

Feladó: OSH
Tárgy: .
Üzenet: Beszélhetnénk, ha valamikor ráérsz, hyung?


Mit akarsz tőlem, Oh SeHun?