Huang Zi Tao azok közé a kevés
emberek közé tartozik, akik szeretnek gyerekek lenni. Nem akar
felnőni, nem akar dolgozni, nem akar otthon ülni, valamint nem akar
felelősségteljesen élni. Nem arról van szó, hogy nem szeretne
iskolába járni, nem suhanc, jó tanuló. Egyszerűen csak nem akar
minden egyes nap problémákkal küzdeni. Belefáradt abba, hogy
kezd felnőni. Nem akarta, hogy olyan legyen, mint az apja, aki
éjjel-nappal dolgozik, szinte haza sem jár, ezzel elérve, hogy a
felesége, valamint Tao is eltávolodjon tőle. Olyan sem akart
lenni, mint a szóban forgó édesanyja, hiszen egész nap csak otthon
ül, és lévén, hogy a férje elhanyagolja, frusztrált, ideges, és
mindenbe beleköt. Ha otthon van, kigúnyolja, hogy nincsenek
barátai, valamint kapcsolata; de ha ennek hatására néha kimozdul,
egyből azzal jön, hogy mit képzel magáról, miért nincs itthon.
Elege volt ebből. A szülei nem törődtek vele, mégis, ha bármi
probléma akadt a családban, az mindig az ő hibája volt. Egyedüli
gyerekként nehezen viselte, ezért is szerette azokat az időket,
mikor még gyerek volt. Akkoriban az apja sokkal többet volt otthon,
törődött vele, valamint az anyja sem állt érzelmileg ilyen távol
tőle. Tizenöt éves kora óta felnőttnek számított otthon.
Elvárták tőle, hogy önállósuljon, az anyja még diákmunkára
is el akarta küldeni, de Tao ellenkezett. Nem akarta abbahagyni a
wushut a hülye munka miatt. Noha nem volt már gyerek, ő mégis úgy
viselkedett. Emiatt az iskolában különcnek számított, nem voltak
barátai, kiközösítették. Ha valaki mégis szóba állt vele, az
vagy kihasználta a naivitását, vagy belerúgott egyet-kettőt. Soha
nem ütött vissza, ha egy pofon csattant az arcán, pedig megtehette
volna, hiszen harcművészet órákra járt. Tao próbálta a maga
gyermeki lelkével megoldani a dolgokat, de nehezen ment neki. Minden
egyes napot így élt meg, és talán kívülről úgy tűnik, nem
veszi észre, hogy csak kihasználják, hogy nem érdekli a dolog,
csak egy buta, éretlen kisfiú; odabent, mélyen, mégis tisztában
van mindezzel, és bántja, de mégsem tesz ellene semmit. Nem akar
problémákkal küzdeni, neki jó így minden, még ha meg is szenvedi
a napjait. Gyerek akar maradni, bár teljesen tisztában van vele,
hogy ez lehetetlen.
Wu Yi Fan új diákként érkezik
a gimnáziumba a félévi vizsgák után. Már az első napon megtapasztalta
Tao gyermeki álarcát. Zavarja, hogy a srác így viselkedik, nem
érti, hogy miért nem üt vissza, hogy miért hagyja magát
kihasználni, hiszen egy érett, jóképű srácról van szó, aki
után bomlanak a lányok. Látja a fiún, hogy nem ez a valódi éne,
csak megjátszott az ártatlansága, és az a rejtélyes karizma, ami
a fiút körüllengi, egyszerűen megbabonázza, így muszáj
közelednie hozzá. Tisztában van vele, hogy nem csak azért akarja
megismerni, hogy kiderítse, miért nem áll ki önmagáért, hanem
mert vonzódik is hozzá. Ez pedig azzal, hogy Tao nem utasítja
vissza az érdeklődését - hiszen miért is tenné? -, lassan
szerelemmé alakul át benne.
Vajon Kris képes lesz olyan szinten
közel kerülni Taóhoz, hogy a fiatalabb elárulja a titkát? Vagy
mindent elront azzal, hogy bevallja a legféltettebb titkát, ezzel
elűzve maga mellől Taót?
Mindenre választ kapsz, csak el kell
olvasnod a történetet. ;)
*-*
VálaszTörlés*-* <3
Törlés