15. fejezet

(Sziasztok~ ^^

Ehh, jó régen hoztam fejezetet, ezért bocsánatot is kérek, de tényleg nem értem rá múlt héten. TwT

Nya, viszont most hoztam nektek cserébe egy jó hosszú, eseményekkel teli, izgalmas fejezetet, legalábbis, nagyon remélem, hogy így lesz. :'D

Felbukkan egy új szereplő is, akire már egész sokat utaltam... ;) Ugyan még csak egy falatot kapunk belőle, nem tudni, ki ő, de rá fogtok jönni. :D

Jó olvasást! ^^

Ui: Lehet szeretni, amiért... Azért. xD)

15. fejezet

Tao POV

Olyan sok érzelem suhant át egy pillanat alatt Kris arcán, hogy nem tudtam belőle kiolvasni semmit. Még mindig féltem, hogy nem bocsát meg nekem, hogy el fog tőlem fordulni, amiért ezt álmodtam, bár nem tűnt úgy, mint aki rossz néven vette. Arról viszont már végképp nem akartam neki beszélni, hogy reggel merevedésem is volt... Az már túl sok lett volna. Így is bőven elég volt ezt bevallanom neki, és bármennyire szeretnék őszinte lenni vele, ez mégsem egy álom, nagyon is valóságos volt a reggeli erekcióm. Az álom miatt... Miatta!

Ekkor Kris gyengéden megfogta két oldalról az arcom, majd mélyen a szemembe nézett. Meglepetten pislogtam a szemeibe, amik megint olyan furcsán csillogtak. Valahol láttam benne az örömöt, a megkönnyebbülést, ami kicsit megnyugtatott. Viszont az, hogy ilyen közel volt hozzám, megint összezavart. Most mondtam el neki, hogy mit álmodtam, hogy sajnálom, erre a lehető legközelebb hajolt hozzám, fogva tartotta a tekintetem, amitől egyszerűen nem tudtam szabadulni. Szerettem volna elkapni a pillantásom róla, tisztán éreztem, hogy az ujjai nyomán az arcom felforrósodott, amit nem értettem.

- Kris... - suttogtam már kínomban, mire elmosolyodott.

De nem az a fajta mosoly volt, amit eddig mutatott felém, sokkal őszintébb, kedvesebb. Aztán már csak egy puha, meleg ajkat éreztem a homlokomon. Azonnal lehunytam a szemeimet, majd kiengedtem a tüdőmben rekedt levegőt. Nagyon jól esett, hogy ennyire törődik velem, elmondhatatlanul örültem neki. Nem húzódtam el tőle még akkor sem, mikor már túl sokáig szorította ajkát a fejemhez. Egyszerűen túl jó volt ahhoz, hogy megtörjem a pillanatot.

Teljesen önkéntelenül vezettem karjaimat a nyaka köré, majd húztam magamhoz, fejemet pedig elrejtettem a nyakában. Ő sem gondolkodott sokáig, egyik kezével tarkómat cirógatta, míg másikat a derekamra vezette, úgy szorított magához. Továbbra sem nyitottam ki a szemeimet, inkább lélegeztem egy mélyet az illatából, ez valahogy mindig megnyugtatott. Most is...

Jó volt végre a karjaiban lenni. Majdnem egy napig hozzá sem szóltam, szinte menekültem előle, valójában pedig csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott. Ha valami történne, és el kellene engednem Yifant, nagyon nehezen tenném meg. Hiszen ő az első barátom. A legelső, és az egyetlen, amiért életem végéig hálás leszek neki. Ha ő nem jött volna, talán még mindig ugyan olyan borzalmas napjaim lennének, mint előtte. De jött, és szinte azonnal elérte, hogy a legjobb barátommá fogadjam. Túl jó ember, néha úgy érzem, nem érdemlem meg, hogy törődjön velem, mégis, nagyon hiányozna, ha nem lenne mellettem.

- Taozi... - suttogta halkan a fülembe a nevemet.

Ebben a pillanatban a gyomrom bucskázott egyet. Utána elkezdtem remegni, mint a kocsonya, hiszen ugyan ezt csinálta az álmomban is. Talán még a hangsúly is ugyan ez volt, ez pedig... Nem, hogy megrémisztett volna, inkább kíváncsivá tett. Azonnal elhúzódtam Kris-től, majd az arcát kezdtem fürkészni. Láttam rajta, hogy meglepődött, de nem szólaltam meg. Néztem a szemét, ami most össze volt zavarodva, a szőke haját, ami most is tökéletes volt, az orrát, az arccsontját, majd... Az ajkait.

Úgy bámultam rá, hogy az már nekem volt zavarba ejtő. De nem tehettem róla, olyan élesen éltek az elmémben a csókjai íze, hogy megint érezni akartam. Tudni akartam, hogy valójában is olyan édesek-e, mint az álmomban. Egy pillanatig sem haboztam, gyorsan felnéztem a szemébe, de nem tartott egy pillanatnál tovább, azonnal előrehajoltam, majd ajkaimat az övének nyomtam.

Nem volt ez igazi csóknak nevezhető, még csak puszinak sem, egyszerűen csak hozzáértem, viszont Kris-nek elállt tőle a lélegzete. Tisztán hallottam, hogy bent rekedt a levegője, hogy szinte mozdulatlanná dermedt az ölelésben. Viszont én sem nagyon mertem mozdulni. Ahogy tudatosult bennem, hogy mit is csinálok, már húzódtam volna el tőle, mikor Kris visszahúzott magához a tarkómnál fogva.

Ajkai szinte perzselték az enyémet, én pedig annak ellenére sem ellenkeztem, hogy tisztában voltam vele, mit művelünk. Pedig nem álom volt, ott ültünk a parknak egy eldugott kis padján, és... Csókolóztunk. Bátortalanul próbáltam visszacsókolni, mire éreztem, hogy Kris elmosolyodott. Egy aprót ütöttem a vállára, mire csak arcomra vezette egyik kezét, majd balra biccentette a fejemet. Ezután megéreztem forró nyelvét végigsiklani az alsó ajkamon, itt pedig már totálisan nem voltam magamnál.

Engedtem neki. Megengedtem neki, hogy ellopja tőlem életem legelső csókját, hogy úgy csókoljon, ahogy kedve tartotta. Valahogy... És ez volt a legrémisztőbb az egészben, mégsem bántam. Elvégre, nincs abban semmi, ha a legjobb barátod megcsókolt, nem? A politikusok is így üdvözlik egymást, még sincs benne semmi, furcsa, nem így van? Akkor most emiatt sem kell magam rosszul érezni, ugye? Ugye?

Kris végül elhúzódott tőlem, én pedig azonnal kinyitottam a szemeimet, hogy rá tudjak nézni. Nem tudtam, hogy mire számítsak, mindig meg tudott lepni, de reménykedtem benne, hogy ha ezelőtt nem akadt ki, most sem fog. Ugyan nagyon zavarban voltam, éreztem, hogy az egész arcom ég, szégyelltem is magam rendesen, de az kicsit megnyugtatott - amellett, hogy halálra rémisztett -, hogy Kris visszacsókolt.

- Én... - kezdtem bele, majd Kris-re néztem, aki csak mosolygott.

- Ha most bocsánatot akarsz kérni, ne tedd - rázta a fejét. - Én voltam az, aki túlzásba vitte.

- De én kezdtem, úgyhogy sajnálom - haraptam be az ajkaimat, amin még éreztem az ő ízét.

- Tao, nem haragszom - simított végig a hajamon. - Remélem... Khm, nem érzed ettől rosszul magad... Vagy ilyesmi.

- Mm, nem - ráztam meg a fejem, majd félve rápillantottam. - És... És te?

- Én sem - mosolyodott el.

Akkor és ott, sok minden megváltozott, mégis, minden ugyan olyan maradt.

***

Pár nap múlva minden ugyan olyan volt, mint régen. Kris-el nem beszéltünk azóta sem a csókról, valahogy minden ment tovább, mintha meg sem történt volna. Ugyan nem került szóba, de biztos voltam benne, hogy ő is pontosan tudja, ahogy én is. Elvégre, ő csókolózott egy sráccal, én pedig életemben először csináltam, ez elég meghatározó élmény, még ha akarnám, akkor sem tudnám elfelejteni, hogy milyen volt.

Egy nagyot sóhajtottam. Ugyan a tény, hogy egy srácnak adtam az első csókomat, kissé furcsa, hiszen erről nem beszélhettem senkinek. Nem mintha lett volna kinek elújságolni, de akkor is. Egyáltalán, mit fogok majd mondani a feleségemnek, ha megkérdezi, kivel csókolóztam először? Ez annyira ciki... Nem úgy értem, hogy ez az egész lenne az, csak az, hogy tisztában vagyok a nemi beállítottságommal, mégis a saját nememmel csókolóztam először. Valahol mégis bennem van, hogy egyáltalán nem bántam meg. Pontosan ugyan olyan jó volt élőben is, mint az álmomban, talán még jobb is.

Yah, mikre gondolok én? Nem szabad ezen gondolkodom, a tanárra kellene figyelnem, de egyszerűen nem ment. Ekkor szólalt meg a csengő, mire megkönnyebbültem sóhajtottam. Összepakoltam a cuccomat, és úgy gondoltam, majd megkérdezek valakit, hogy mi volt a házi, mivel egyáltalán nem figyeltem oda. Kiléptem a folyosóra, majd indultam volna az osztálytermünk felé, mikor Jun Hee lépett mellém.

- Oppa, úgy el vagy varázsolva! - mosolygott rám.

- Én? - pillantottam rá. - Hogy érted?

- Hát, talán szerelmes vagy, Oppa? - hajolt hozzám közel, mire teljesen megdöbbenve fordultam felé.

- N-nem, nem vagyok - nyögtem ki nagy nehezen.

- Pedig teljesen úgy nézel ki - biccentett nekem.

- Hát... - kezdtem bele, majd zavartan megvakartam a tarkómat.

Erre Jun Hee csak kíváncsian pislogott rám, várakozóan. Körülnéztem, hogy sokan vannak-e körülöttünk, és mikor meggyőződtem róla, hogy nem, lehajoltam hozzá, majd a fülébe suttogtam.

- Tudod, pár nappal ezelőtt csókolóztam először - húzódtam el tőle.

- Woah, Oppa, gratulálok! - tapsikolt örömében.

- K-köszönöm - mosolyodtam el elpirulva.

- Ezt meg kell ünnepelnünk - csillant fel a szeme. - Mit szólnál, ha suli után beülnénk egy fagyizóba, és ott elmesélnél mindent?

- Nekem valójában dolgom lenne - mondtam félve, de mikor Jun Hee bánatos arcára néztem, azonnal meggondoltam magam. - De el tudom halasztani.

- De jó! Már alig várom, Oppa! - mosolyodott el szélesen, én pedig úgy gondoltam, már ezért a mosolyért megérte igent mondani.

***

Jókedvűen sétáltunk be a fagyizóba. Kris-nek mondtam, hogy ne várjon suli után, mert programon van, aminek valamiért nem örült, miután kiszedte belőlem, hogy Jun Hee-vel megyek fagyizni. Aztán gyorsan elmosolyodott, majd jó szórakozást kívánt. Nem értettem, de nem is volt időm rajta gondolkodni, mert a lány már várt engem. Semmiségekről beszélgettünk, míg oda nem értünk. Illedelmesen kinyitottam előtte az ajtót, amit ő mosolyogva köszönt meg.

A pulthoz mentünk, és meglepődtem, hogy milyen sok fajta íz van. Jun Hee lázasan mutogatta, hogy melyik a kedvence, mire én csak mosolyogtam rajta. Nagyon aranyos volt, nem gondoltam volna, hogy barátok leszünk. Vagy... Lehetséges, hogy akár ez több is lehet, elvégre, Jun Hee kedves, csinos, aranyos, minden meg van benne, amit egy srác kívánhat.

- Oppa, te melyiket választod? - nézett rám nagy szemekkel.

- Előbb válassz te nyugodtan - mondtam neki, mire bólintott. 

- Akkor szeretnék egy gombóc epreset.

- Nyugodtan vehetsz többet is - szóltam közbe, mire rám kapta a tekintetét.

- Szívesen vennék, de sajnos elköltöttem a pénzemet az ebédre... - motyogta halkan.

- Az nem baj, majd én fizetem - mosolyodtam rá. - Kérj bármennyit.

- De, Oppa... - kezdett volna bele.

- Semmi baj - tettem a vállára a kezét, majd a pulthoz fordultam. - Melyiket szeretnéd? A citromosat, esetleg banánosat?

- Hát... Akkor legyen egy citromos még - suttogta halkan, az eladó pedig már tette is rá a második gombócot.

- Én pedig két gombóc joghurtosat kérek.

Miután kifizettük, leültünk egy eldugott sarokba. Elég sokan voltak, főleg fiatalok, párban, vagy csoportokban. Most, hogy már itt volt a tavasz, jól esett egy kis fagyi, bár, azért óvatosan ettem, nehogy megártson a torkomnak. Jun Hee is ugyan így tett, mosolyogva nyalogatta a gyümölcsös jégkrémet velem szemben.

- Nagyon szépen köszönöm, Oppa - mosolygott rám a tölcsére mögül.

- Szívesen - viszonoztam a mosolyt.

- És... Akkor mesélsz arról a lányról? - tette fel félve a kérdést, mire majdnem kiesett a kezemből az édesség.

- Én... Izé... Öhh... - makogtam.

Valójában, fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Nem érdemelte meg, hogy hazudjak, de féltem tőle, hogy ha elmondom, az illető egy másik srác, teljesen elfordul tőlem. Nem akartam ezt, hiszen nagyon szimpatikus volt Jun Hee, talán még többet is szeretnék tőle, így nem mondhattam el neki, hogy egy fiúval csókolóztam. Azt meg főleg nem, hogy az a fiú Kris volt.

- Ha nem akarod, nem kell róla beszélni - mondta azonnal, kissé elpirulva. - Én sem szívesen beszélnék ilyenről...

- Tudod, nem akarok neked hazudni, de félek elmondani az igazat - motyogtam halkan, mire kíváncsian pislogott.

- Ezt hogy érted, Oppa? - billentette oldalra a fejét.

Ahogy így nézett rám, teljesen zavarba jöttem. Most, hogy így élesben voltam, hogy elmondhattam valakinek az egészet, kissé megrémisztett. Talán mégsem volt olyan jó ötlet elmondani neki, valahogy mégis szeretnék vele őszinte lenni. Megint csak két tűz között vergődtem, az eszem és a szívem különböző véleményen voltak, én pedig képtelen voltam dönteni.

- Ne haragudj, de akkor inkább nem beszélnék róla...- motyogtam halkan, majd felnéztem a szemébe. - De annyit elmondhatok, hogy... Jó volt, és nem... Nem bántam meg.

- Ó, ennek nagyon örülök - vidult fel máris. - A lány helyében én is biztosan nagyon örültem volna.

- Tessék? - kérdeztem vissza meglepetten.

- S-semmi - rázta meg a fejét egyből, riadtan. - Nem mondtam semmit!

Erre csak bólintottam, majd inkább tovább ettem a fagyimat. Kicsit zavarban voltam, hogy ilyet mondott. Ugyan nem indokolta meg, hogy miért, de... Vajon tényleg tetszem neki? Elvégre, egy lány nem mond ilyet agy fiúnak csak úgy, ugye? Nem volt tapasztalatom ez ügyben, inkább terelni akartam a témát, rossz volt csendben lenni. Sóhajtottam egy nagyot, majd visszanéztem Jun Hee-re, aki kissé gondolataiba mélyedt.

- És... Te hogy állsz a fiúkkal? - kérdeztem, totálisan elvörösödve.

- Otthon, Koreában, volt egy barátom, de a szülei nem engedték, hogy találkozzunk - sóhajtott fel. - Sokkal jobb helyzetben voltak, mint mi, így muszáj volt elválnunk egymástól, pedig azt ígérte, hogy feleségül vesz. Itt még nem nagyon ismerek senkit, csak... Téged, Oppa - nézett a szemembe.

- Sajnálom - simítottam végig a kezén, teljesen önkéntelenül. - Remélem, találsz egy rendes srácot magad mellé.

Erre Jun Hee beharapta az alsó ajkát, majd visszanézett a szemembe. Aranyos pír volt az arcán, végül közelebb hajolt hozzám. Meglepődtem, de nem húzódtam el én sem, lassan közelíteni kezdtem felé, de mielőtt veszélyesen közel kerülhettünk volna egymáshoz, Jun Hee hátradőlt, majd zavartan a túlsó oldal felé kezdett el bámulni.

Összezavarodtam, így én is megfordultam. Talán másra számítottam, de aki bámult, egy idegen srác volt. Magas volt, talán velem egy magas. Egy csőszárú farmert viselt, egy fekete pólóval. A haja sötétbarna volt, divatosan volt vágva, és valahogy kiemelte a szintén sötétbarna, nagy szemeit. Az arca egészen jóképű volt, valahogy pedig az egész lényéből áradt a magabiztosság. Aztán a szemébe néztem, amit nem kellett volna.

Túlságosan is tetszett...

(Haha, na, milyen volt? :D

Nagyon remélem, hogy teljes mértékben le vagytok döbbenve, mert bevallom, még egy kicsit én is... ^^" De, jönnek a kérdések:

Számítottatok a csókra? Jól teszik, hogy nem beszélnek róla, mégis egész jól megvannak? Most mi a véleményetek Jun Hee-ről? Vajon miért húzódott el az utolsó pillanatban? És ez a titokzatos "idegen"? ;D

Hú, elég sok kérdést felvetettem most, bár biztos vagyok benne, hogy nektek is van mondanivalótok számomra, nyugodtan írjátok le, bármi is legyen az. :3

Várom a véleményeket, mind ide, mind Facebook-ra~ *Q*

Köszönöm, hogy olvastad! :')

Chuu~ ^^)