31. fejezet

(Szép estét~ ^^

Megérkeztem ezzel is, és kicsit nehéz szülés volt, a lényeg, hogy itt van. :3 Mint mondtam, Kris POV, telis-tele TaoRis-el, szóval lehet szeretni. ;D Nem mondom, hogy a legjobb fejezet, de azért van pár jó részlet benne. :3

Jó olvasást~ ;D

Ui.: El sem hiszem, hogy 115 rendszeres olvasója van a történetnek! KÖSZÖNÖM NEKTEK~ *-*)

31. fejezet

Kris POV

Boldog voltam. Rózsaszín felhőcskéken ugráltam, és minden túl tökéletes volt ahhoz, hogy elrontsa a kedvem. Hiába hangzott ez bármilyen nyálasan. Soha nem hittem volna, hogy lehetek egyszer annyira szerelmes, hogy egyszerűen semmi nem számít majd, csak ő. És mégis... Tao képes volt elérni. Szerettem, annyira, mint ezelőtt soha senkit sem. Lehet, hogy túl nyálas vagyok, de letagadni nem fogom az érzéseimet. Imádtam őt. Minden egyes porcikáját. Nem tudtam volna szavakba önteni, de aki volt már szerelmes, az érti, hogy most mit érzek. Azt hiszem, a világon én voltam a legboldogabb ember jelenleg.

Miután Tao bevallotta nekem, hogy ő is szeret, alig akartam elhinni. Pontosabban, hittem a szavának, csak annyira lehetetlennek gondoltam, hogy ennyi ideig azt hittem, esélyem sincs nála, erre kiderült, hogy ő is szeret engem. Talán ha nincs LuHan vagy SeHun, nem tudtam volna meg soha, hogy így van. Azt hiszem, meg kell köszönnöm majd barátomnak, hogy rávett erre. Féltem, hogy Tao nem fogja viszonozni az érzéseimet, de most már teljesen biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem, amikor kinyögtem végre, hogy szeretem őt. Azóta minden túl tökéletes.

Aznap még nagyon sokat beszélgettünk. Szerencsére senki nem volt otthon náluk, amit értékeltem, mert nem szerettem volna, ha azonnal kidobtak volna a Huang szülők, mert megláttak a fiúkkal smárolni. Márpedig az édesanyjából kinéztem, hogy talán szemmel meggyilkolt volna. Szép nő nagyon, de soha nem akarnám, hogy ilyen helyzetben a szeme elé kerüljek. Az apjáról pedig továbbra sem tudtam semmit. De legalább Zitao körbevezetett a házukban, ami hatalmas és lenyűgöző volt. Nem csak kívülről volt minden modern, hanem belülről is. Azt sem tudtam, hová kapkodjam a fejem, annyi mindent meg akartam nézni. Tao nagyon édes volt, azt hittem, agyon ölelgetem, és az sem érdekelt, hogy beteg volt.

Végül a szobájában kötöttünk ki, ami nem volt valami személyes. Egyetlen egy poszter sem volt a falon, nem voltak fényképek, semmi. Tökéletes rend volt a szobában, egyedül az ágy volt vetetlen, de nyilván azért, mert akkor kelt fel belőle. Meglepődtem, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Fontosabb volt, hogy mindent tisztázzunk vele. Elmondtam neki mindent. Hogy nagyon régóta szerettem, és hogy jutottam el ideáig. Sokáig beszéltem... Talán túl sokáig is, mert Tao egy csókkal hallgattatott el. Először annyira meglepődtem, hogy kezdeményezett, hogy viszonozni is képtelen voltam, amitől ő persze megijedt. Annyira édes volt, mikor elpirulva, zavartan kapta le rólam a tekintetét, majd totálisan kínosan érezve magát, kezdte el harapdálni a száját.

És akkor letámadtam. Szó szerint, rávetettem magam. Eldöntöttem az ágyon, a két combja közé feküdtem, majd úgy faltam az ajkait, mintha az lett volna az utolsó esténk együtt. Tao mégsem panaszkodott, csak belenyögött a heves csókba, átkarolta a nyakam, majd még közelebb húzott magához, miközben én kezeimmel a feje mellett támaszkodtam. Isteni volt... Már ha csak rágondolok, megint merevedésem lesz tőle. Igen, akkor is rendesen felizgultam, ami egy idő után neki is feltűnt. Nem mondom, hogy nem volt ciki, mert igenis az volt, de valahogy... Inkább az egész helyzet annyira szexi volt.

Mert amint Tao csípőjének löktem a sajátomat, teljesen önkéntelenül, ő felnyögött, de aztán olyan hirtelen vált ki a csókból, hogy rendesen megijedtem. Amikor a szemébe néztem, azt hittem, elélvezek. A tökéletes panda szemek vágytól csillogtak, szinte könyörögtek nekem, hogy csináljam még, menjek tovább, ám Tao kezei, amik kicsit eltoltak maguktól, mást mutattak. Akkor tényleg megijedtem. Azonnal bocsánatot kértem, pontosan azt sem tudom, hogy mit mondtam, de végül csak elmosolyodott. Azt mondta, semmi baj, csak kicsit meglepte, hogy én már ennyitől felizgultam. Nyilván ezt nem mondta ki, de értettem a cuki kis hebegéséből, hogy ezt akarta kihozni.

Utána nem volt éppen kellemes felizgulva beszélgetni vele... Oké, egyenesen borzalmas volt, már komolyan azon voltam, hogy vagy rávetem magam, vagy elmegyek a mosdóba és elintézem magamnak. Csak hát, elvégre ő volt a „pasim”, csak nem akartam ilyen helyzetbe hozni. Nem tudtam, hogy SeHunnal meddig jutottak el, de reménykedtem benne, hogy a csók volt a legtöbb. Szerettem volna én elvenni a szüzességét. Imádnám, ha én lennék az, aki megmutatja neki, két férfi is képes egymásnak olyan élvezetek adni, mint egy férfi és egy nő. Tisztában voltam vele, hogy erre még várnom kell, és nem is akartam erőltetni semmit. Amúgy sem akartam az első alkalommal letámadni ezzel, csak... Túl régóta vártam már rá.

Elmélkedésemből a csengő hangja rángatott vissza. Azonnal az órára néztem, ami délután egyet mutatott, így tudtam, hogy Tao lesz az. Felpattantam, majd már rohantam is a bejárathoz. Anya persze egyből rám kiabált, hogy óvatosan, mert még beszakad alattam a padló, de nem tudott érdekelni. Amint az ajtóhoz értem, egy pillanatra kifújtam a levegőt, megigazítottam a hajam, majd végül ajtót nyitottam. És ott állt ő, tökéletesen, immár egészségesen. Elmosolyodtam, amit ő viszonzott is, majd megfogtam a kezét, és behúztam a lakásba.

Azt sem vártam, hogy levegye a cipőjét, azonnal magamhoz húztam, majd az ajkaira hajoltam. Óvatosan, kedveskedve, mintha egy törékeny porcelánbaba lenne. Nem vittük bele a nyelvünket, most nem akartam. Túl jól esett, hogy ilyen készségesen viszonozta, miközben cicásan belebújt az ölelésembe. Még percekig csókolóztunk, mikor egy torokköszörülést hallottam meg mögülünk. Tao gyorsan elhúzódott tőlem, és elpirulva hajtotta le a fejét.

- A világért sem akarlak titeket megzavarni, de mondd csak, Yifan, nem mutatsz be a barátodnak? - mosolygott jelentőségteljesen anya, mire Tao rákapta a tekintetét, majd vissza rám.

- Azt hiszem, már ismeritek egymást - nevettem fel. - Csak legutóbb még a legjobb barátom volt, most pedig a szerelmem.

- Szemtelen! - ütött vállon anya, mert a fejemet nem érte el, aztán Taóhoz fordult. - Úgy örülök nektek! Jó látni, hogy a napokban Yifan teljesen kivirult, ez pedig csak a te érdemed. Tényleg örülök, ha te vagy a kisfiam párja, hiszen úgy összeilletek! Remélem, sokáig együtt maradtok, és ha kell valami, rám nyugodtan számíthatsz és bízhatsz bennem, Tao. Ugye maradsz vacsorázni?

- É-én... - pislogott meglepetten, majd rám nézett, mire én csak megfogtam a kezét, majd a hüvelykujjammal végigsimítottam a kézfején. - Ha nem zavarok, szívesen.

- Nagyon jó! - sikkantott fel boldogan, majd elé lépett, adott neki egy puszit, aztán velem is eljátszotta ugyan ezt. - Akkor neki is állok főzni valami finomat, addig ne is lássalak titeket a konyha közelében!

Nevetve húztam fel Taót a szobába, miután levette magáról a cipőjét. Egy kicsit még mindig hihetetlen volt ez az egész. Hiszen tegnapelőtt ilyenkor még álmodni sem mertem arról, hogy én és Tao összejövünk. Most pedig tessék, itt van, fogom a kezét, szeretem, és ő is szeret engem. Mikor felértünk a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót, majd egyszerűen magamhoz húztam egy ölelésre, amit ő azonnal viszonzott is. Fejét a nyakamba fúrta, mélyen beszívta az illatomat, mire kirázott a hideg.

- Még mindig alig akarom elhinni, hogy ez lehetséges... - törtem meg a kellemes csendet, mire Tao a szemembe nézett, kíváncsian, én pedig azonnal elmosolyodtam. - Piszok mázlistának érzem magam!

- Akkor ez kölcsönös - mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a számra. - Szeretlek, Kris.

Ettől a szótól még mindig kirázott a hideg, jó értelemben. Annyira jó volt hallani a szájából. Örökké szeretném hallani, egészen életem végéig. Csakis tőle, senki mástól. Eddig nem nagyon hittem az igaz szerelemben, de ezek után egyértelmű, hogy igen. Elmosolyodtam végül, majd újra megcsókoltam. Nem tudtam vele betelni. Ezúttal a csókunk szenvedélyes volt, minden érzelmünket belevittük, Tao pedig ezúttal sem volt rest viszonozni. Átkarolta a nyakam, a hajamba túrt, majd még közelebb húzott magához. Imádtam ezt az érzést. Belemosolyogtam a csókba, majd megnyaltam alsó ajkát, ő pedig vette a célzást, azonnal leejtette az állát, hogy a nyelvemmel bejárhassam a már olyan jól ismert utat. Mégsem volt belőle sosem elég. Vad táncba hívtam a nyelvét, sokáig csak csókolóztunk, miközben a derekát simogattam, és próbáltam megállni, hogy ne nyúljak olyan helyre, ahová nem kellene.

Végül ő törte meg a hosszú csókcsatát, majd csillogó szemekkel nézett az enyéimbe. Szinte sugárzott belőle a boldogság és a szerelem, nekem pedig ez sokkal többet jelentett bármi másnál. Viszonoztam a mosolyát, végül leültem az ágyra, ő pedig minden további nélkül helyet foglalt az ölemben, szemből. Nem akartam neki szólni, hogy a határomat feszegeti, hiszen annyira édes volt, hogy nem tudtam neki ellenállni. Átkaroltam a derekát, majd ismét megcsókoltam, ám ez nem tartott sokáig.

- Nagyon aranyos anyukád van, még mindig - mondta hirtelen. - Mit szólt hozzá, amikor... Tudod...

- Hm? - vontam fel a szemöldökömet játszva az értetlent, pedig pontosan tudtam, mit akart kérdezni. - Nem értem...

- Hát, hogy te... - mondta már teljesen elpirulva, kicsit fészkelődve ölemben, mire elfojtottam egy sóhajt. - T-tudod, az vagy...

- Meleg? - kérdeztem végül rá vigyorogva, mire ő a szemembe nézett. - Kicsit meglepődött, de egészen jól fogadta.

- Yah! - kiáltott fel hirtelen, durcásan csücsörítve. - Te csak szórakoztál velem, végig tudtad, hogy mire gondolok!

- Ne haragudj, csak annyira édes vagy, mikor elpirulsz - nevettem fel, majd nyomtam egy puszit az orrára.

- Mindjárt megmutatom neked, mennyire vagyok aranyos! - mosolyodott el.

Még reagálni sem volt időm, két tenyerét a mellkasomra tapasztotta, aztán egyszerűen hátralökött az ágyon. Nyekkentem egyet, de Taozit nem érdekelte, azonnal hozzám simult, majd ajkaimra hajolt, és falni kezdte azokat. Azonnal viszonoztam édes csókját, miközben egyik kezeimet a tarkójára, míg másikat a derekára tettem. Éreztem, hogy milyen gyorsan ver a szíve, hogy a csipőnk egymásnak feszül, ez pedig már alapjáraton képes lett volna felizgatni, de próbáltam nem erre gondolni. Ugyan nem tudtam, hogy mi Tao terve, de reménykedtem, hogy semmi...

Még be sem tudtam fejezni a gondolatot magamban, mert ekkor Tao csípőjét megmozdította, mire feltört belőlem egy nyögés. Éreztem, hogy elmosolyodott, de nem hagyta abba. Ismét megcsókolt, közben pedig csípőjét egyre gyorsabban és gyakrabban kezdte mozgatni. Az sem zavarta, hogy már egyenesen a hajába markoltam, annyira élveztem a helyzetet. Amikor már azt hittem, ennél nem lehet jobb, Tao elvált tőlem, majd felült, pontosan jó helyre. Hevesen kapkodtam a levegőt, vágytól túlfűtötten pillantottam rá, de ő csak mosolygott, szüntelenül.

Két kezét mellkasomra tapasztotta, aztán mozogni kezdett rajtam. Már így is kellőképpen felizgatott, nem volt szükségem arra is, hogy ezt tegye. Fejemet hátracsaptam, beharaptam az ajkaimat, kezeimmel pedig Tao combjába markoltam. Fogalmam sem volt, hová tűnt a visszafogott énje, de hazudnék, ha azt mondanám, ez az oldala nem tetszik. Hihetetlenül szexi volt, ahogy ott ült a csípőmön, majd szintén vágytól ködös tekintettel figyelt engem. Képes lettem volna elélvezni. Ám ekkor lehajolt hozzám, de mielőtt megcsókolt volna, pár centire az ajkaimtól megállt. Felnézett a szemembe, majd elmosolyodott.

- Szeretlek... - suttogta ajkaimra, mire nem bírtam tovább, párnáira tapadtam.

Tao közben ismét nem volt tétlen. Egyik keze bekúszott a pólóm alá, majd kissé hűvös ujjaival simogatni kezdte az alhasamat. Kirázott a hideg, ahogy felhevült testemhez ért, de egyszerűen képtelen voltam leállítani. Pedig ezt kellett volna tennem, mert éreztem, hogy ha ezt tovább folytatja, annak nem lesz jó vége.

- Tao... - suttogtam a szájába, de nem érdekelte, folytatta tovább. - Tao!

- I-igen? - ült fel, majd ijedten a szemembe nézett, mintha valami rosszat csinált volna.

- Hagyd ezt abba... - nyögtem ki gyorsan, mert még mindig hevesen kapkodtam a levegőt.

- S-sajnálom, én csak azt hittem, hogy... Hogy neked te-tetszeni fog, ezé...

- Nem erről van szó - szakítottam félbe, majd felültem gyorsan, így ismét egy magasságban voltunk.

Tao csak értetlenül nézett rám, mire elmosolyodtam. Megfogtam az egyik kezét, majd nem gondolkodva, egyenesen a merevedésemre tettem, ami farmeren keresztül is egyértelmű volt, hogy mennyire kívántam. Tao erre nyelt egyet, majd kezünkről visszanézett a szemembe. Édes volt, hogy ilyen rémülten bámult rám, de nem vártam tőle semmit. Nem akartam, hogy csináljon bármit is, így csak elmosolyodtam, majd egy csókot nyomtam vörös ajkaira.

- Azért kértem, hogy hagyd abba, mert a végén olyat tettem volna, amit nem szeretnék - simítottam végig az arcán.

- É-é-és ha én én akarom? - hebegte, miközben egy kicsit megmozdította a kezét rajtam.

- Ne kínozz, Zitao... - sóhajtottam. - Így is...

- Így is mi? - lett bátrabb, mire a szemébe néztem.

- Így is alig tudom magam visszafogni, hogy ne teperjelek le ebben a pillanatban - mondtam ki őszintén.

Láttam, hogy végre felfogta ennek a dolognak a sötét oldalát. Azonnal elvörösödött, elhúzta a kezeit, majd felállt az ölemből. Botladozva leült az íróasztalomhoz, onnan figyelt engem. Tudtam, hogy meg fogja rémiszteni a dolog, és hogy várnom kell majd rá, de nem akartam, hogy emiatt rosszul érezze magát. Lassan felálltam, majd elé lépkedtem. Lehajoltam hozzá, majd megcsókoltam, amit kissé nehezen viszonzott, de végül megtette.

- Ne hibáztasd magad - mosolyodtam el. - Várok, ameddig készen nem állsz rá, rendben? Nem kell elsietnünk semmit. Szeretlek, ez a legfontosabb, és nem akarok neked fájdalmat okozni.

- Köszönöm, Kris - mosolyodott végül ő is.

- Ugyan - pusziltam meg a homlokát. - De most megyek, mert... El kell intéznem... Valamit.

- P-persze - köszörülte meg a torkát.

Még megcsókoltam, majd elindultam a fürdő felé, hogy lerendezzem a kicsi Kris-t. Nem mondom, elég kínos ez így is, de tényleg nem szeretném megijeszteni Taót. Tényleg nem akartam már most azonnal lefeküdni vele, hiszen alig pár napja voltunk együtt, és azt hiszem, ő még nem áll készen erre. Ekkor viszont eszembe jutott valami, ami sokkal fontosabb volt attól, mint a merevedésem. Visszafordultam a szobába, ahol Tao ugyan úgy ült a széken, mint mikor itt hagytam. Meglepődve pislogott fel rám, de én csak vigyorogva sétáltam oda hozzá, mire már ő is felállt.

- Édesem, mindjárt itt a szülinapod - mosolyodtam el.

- I-igen, és? - pislogott rám nagy, értetlen szemekkel.

- És meg kell, hogy ünnepeljük - karoltam át a derekát.

- Jó, de hogyan? - billentette oldalra a fejét.

- Elmegyünk bulizni - pusziltam meg az arcát. - Ne aggódj, egy olyan helyre foglak elvinni, ahol majd azt kívánod, miért nem jöttél már hamarabb. Biztos vagyok benne, hogy neked is tetszeni fog. Lehet táncolni, inni, ott leszek én és a barátaink... Mit szólsz?

- Én, hát... Nem is tudom... - motyogta halkan. - Biztos, hogy jó ötlet?

- Kételkedsz bennem? - mosolyodtam el.

- Dehogy! - vágta rá azonnal.

- Helyes, szeretlek - csókoltam meg gyorsan.

- Én is téged - mosolyodott el, végül pedig tényleg a fürdőt céloztam be.

Már akkor éreztem, hogy az egy felejthetetlen este lesz...

(Na, hogy tetszett a fejezet? Milyen TaoRis kapcsolata? Mit gondoltok róluk? Szerintetek jól gondolkodik Kris, hogy nem akarja letámadni Pandát? És Taóról, hogy fél? Vajon mi fog történni azon a bizonyos bulin? Hogyan fogom folytatni? ;3

Huh, megint sok kérdés, de remélem, azért tetszett nektek a fejezet. ^^ 

Nagyon-nagyon várom a véleményeket, mind ide, mind Facebook-ra~ *Q*

Ó, és most már hivatalosan is a BOY a leghosszabb ficem~ :3

Chuu~ ^^)