34. fejezet

(Sziasztok~ ^^

Huh, nem fogok magyarázkodni, hogy miért késtem, mert tudom, hogy most nem ez érdekel titeket, hiszen végre itt a fejezet. :3 Azért annyit mondok, hogy sajnálom a hosszadalmas kihagyást, DE... A fejezet kárpótolni fog titeket, elég sok mindennel~ ;) Többek között, felbukkannak új szereplők, akiknek minden bizonnyal nagyon fogtok örülni; 9,5 oldal a fejezet, EXTRA hosszú; és... Haha, 18+! ;D Remélem, tetszeni fog, és kárpótolni tudlak majd titeket~ :3

Jó olvasást~ :D)

34. fejezet

Tao POV

Mikor megláttam Kris-t a konyhánkban, legszívesebben már ott megcsókoltam volna, de azért anyám előtt nem akartam egyből lebukni. Azon is meglepődtem, hogy beengedte Kris-t a házba, bár volt egy olyan sejtésem, hogy csak azért, hogy kérdezzen róla, hová megyünk. Azóta nem nagyon beszéltünk. Sőt, mikor találkoztunk a házba az elmúlt napok alatt, nem is szólt hozzám. Igaz, hogy apám tegnap itthon volt, de nem úgy tűnt, mintha elmondta volna neki, hogy nagyon csúnyán összevesztünk. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt, de most megpróbáltam nem ezzel törődni.

Ahogy végignéztem Kris-en, a szívem úgy kezdett el egyre kevesebben dobogni. Éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul, és nyelnem kellett egyet a látványától. A szőke haja tökéletesen fel volt lakkozva, bizonyára elég sok időbe telt, mire megcsinálta. A terepmintás kabátja annyira jól passzolt a fekete farmerjához, hogy egyszerűen semmi mást nem tudtam rá mondani, csak annyit, hogy iszonyatosan vonzó. Néha elgondolkodtam rajta, hogy egy ilyen helyes férfi, mint ő, miért éppen engem választott. Hiszen a lányok tapadhatnak rá, bár nem éri meg ezen gondolkodni. Yifan engem szeretett, és ez volt a lényeg.

Miután nagy nehezen kirángattam őt a házunkból, még azt is képtelen voltam megvárni, hogy becsukja az ajtót, azonnal megcsókoltam. Szenvedélyesen beletúrtam a hajába, és csak akkor esett le, hogy tönkretehettem a tökéletesre belőtt frizuráját. Ő mégsem szólt egy szót sem, ugyan olyan szenvedélyesen csókolt vissza, pár pillanattal később. Tökéletes volt. Egyszerűen őrülten szerelmes voltam ebbe az emberbe, és éreztem, hogy ő is így van vele. Egymásra mosolyogtunk, aztán végül elindultunk.

Útközben összefutottunk a JoonMyunnal és YiXinggel, akiket végre megismerhettem. Lay ugyan olyan volt, mint mikor egyszer véletlenül kihallgattam őket. Látszott rajta, hogy szereti a párját, de könnyen kijött a sodrából. Valahogy mégsem néztem volna ki belőle, mert valahogy aranyosnak tűnt. Kicsit meg is lepődtem, hogy ilyeneken gondolkodok, de úgy voltam vele, hogy míg magamban tartom, az nem baj. Suho pedig egy végtelenül rendes srác volt. Nagyon szimpatikusan tűnt, valahogy, mikor belenéztem a szemébe, őszinte érzelmeket láttam benne. Úgy éreztem, hogy ő egy nagyon törődő ember, aki szeret másoknak tanácsot adni. Fogalmam sem volt, honnan jöttek ezek a gondolatok.

Miután elmondtam Kris-nek, hogy honnan „ismerem” őket, tovább indultunk. Valamiért nem lepődtem meg, mikor egy buli helyszínére értünk. A sor hosszú volt, de mi ahelyett, hogy beálltunk volna a végére, Kris megfogta a karom, majd egyenesen a bejárathoz húzott. Meglepődtem, de megkérdezni sem volt időm, hogy mire készül. A zene már itt is nagyon hangos volt, a tömeg hangos beszéde is bántotta a fülem, de biztos majd később megszokom. Nem voltam még soha buliban, nem nagyon tudtam, hogyan kellene majd viselkednem, de bíztam Kris-ben és a döntésében. Tudtam, hogy tudja, nem vagyok ehhez szokva, szóval biztosan van valami ötlete arra, hogy jól érezzem magam.

Mikor a két, nagydarab kidobóemberhez értünk, Kris elővett a zakója zsebéből két VIP jegyet, és felmutatta. A két férfi csak bólintott, majd miután elvették a két jegyet, beléptünk a hatalmas terembe. A zene itt még hangosabban üvöltött, pedig elég messze voltunk a hangfalaktól, lévén, hogy egy erkélyszerűségen álltunk, ahonnan hosszú lépcsősor vezetett lefelé, de innen mindent be lehetett látni. Félhomály volt, mindent csak a sokszínű neonfények és a diszkógömb világított meg. Odalent emberek sokasága rázta a testét az ismert zene ritmusára. A levegőben az alkohol jellegzetes, szúrós illata terjengett, és jó pár fokkal melegebb volt, mint odakint. Azt értékeltem, hogy a dohányfüst nem társult az alkohol mellé, mert az kiverte volna a biztosítékot.

Nem mondom, hogy nem tetszett, mert valahogy vonzott a gondolat, hogy legyek egy kicsit merész, és mutassam meg, hogy mi tudok. Ugyan soha nem voltam még ilyen helyen, úgy éreztem, Kris nem véletlenül hozott ide. Ekkor barátomra néztem, aki engem nézett. Elmosolyodtam, hogy szinte már a nyálát csorgatta rám, majd ő is viszonozta a gesztust. Lassan a fülemhez hajolt, majd próbálta túlkiabálni a hatalmas hangzavart.

- Tetszik a hely? - húzódott el, majd a szemembe nézett.

- Igen, nagyon, csak még sosem voltam buliban - kiabáltam vissza, de arra azért figyeltem, hogy ne legyek túl hangos.

- Ne aggódj, ezen változtatni fogunk. - A mosolyában volt valami, ami miatt nyelnem kellett egy hatalmasat.

- Reméltem is... - motyogtam még csak úgy magamnak, majd megindultam Kris után.

Amint leértünk a lépcsőn, Kris megfogta a kezem, hogy ne vesszek el a hatalmas tömegben. Hálás voltam neki, de egy kicsit megrémültem, hogy minden rendben lesz-e. Nem akartam elveszni, így szorosan a hátához simultam, majd én is szorítani kezdtem a kezét. Egy pillanatra hátra nézett rám, és biztatóan elmosolyodott, ami sokat segített. Aztán belevetettük magunkat a hatalmas embertömegbe. Sokan meglöktek, ráléptek a lábamra, de kissé félve, mindet tudtam kezelni. Ugyan elég sokkos voltam, mikor egy eléggé illuminált állapotban lévő külföldi lány a nyakamba vetette magát, de még éppen időben le tudtam magamról szedni, mielőtt olyat tett volna, amit egyikünk sem akart volna. Vagyis, én semmiképp, ő pedig nem érdekelt.

Mikor végre kiértünk a tömegből, kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt, majd leültünk egy kissé eldugott bokszba, ahol a zene sem volt olyan hangos. A terem másik végében ültünk, szembe volt velünk a bejárat, a hosszú lépcsővel és az erkéllyel. Előttünk a hatalmas táncparkett, ahol több tucat ember táncolt még mindig. Tőlünk jobbra volt a bárpult, ahol elég sokan ültek, balra pedig egy folyosó, ami fogalmam sem volt, hogy hová vezethetett. Talán a mosdókhoz. Minden esetre, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mit fogunk itt csinálni.

- ZiTao, ne legyél ilyen feszült, ígérem, jó lesz az este - ült át mellém Kris, majd az asztal alatt kissé megsimította a combomat.

- Csak félek... - motyogtam halkan, majd felnéztem a szemeibe. - Még tényleg nem voltam ilyen helyen, nem tudom, hogyan viselkedjek... Túl sok az ember, az idegen, és nem szeretném, ha a tömegben valahol ott maradnék.

- Ne aggódj emiatt - mosolyodott el. - Gondoltam erre, szóval elhívtam a srácokat is, hogy bulizzanak velünk.

- Srácokat? - pislogtam rá nagy szemekkel.

Mintha végszóra történt volna, levágódott velünk szembe egy feltűnően jókedvű Chen, két pohár színes folyadékkal a kezében, és egy kissé morcosabb MinSeok, szintén két újabb pohárral. Pár pillanatig csak figyeltem őket, ám Chen nem maradt túl sokáig csendben, azonnal elkezdett beszélni.

- Tao, neked születésnapod van, muszáj velem innod valamit! - tette le elém a pink színű folyadékot, biztos valami koktél volt. - Még megy is a zakódhoz... Hű, most nézem, mennyire kicsípted magad! Igazán jól nézel ki, tényleg. Megértem, hogy Kris miért téged választott... Ó, tényleg, még nem is köszöntem, sziasztok!

- Állj már le! - morrant fel MinSeok, mire párja ártatlan szemekkel nézett rá, aztán a nagy szemű srác felém fordult. - Ne haragudj, kicsit sokat ivott... Annyira, hogy leállt flörtölni a pultos csajjal, de most nem ez a lényeg... Szóval, azért jöttünk el, mert Kris meghívott minket, lévén, hogy születésnapod van, ezt pedig veled együtt szeretnénk megünnepelni, persze, csak ha nem bánod.

- N-nem, persze hogy nem - mosolyodtam rá barna hajúra.

- Örülök neki - mosolyodott el, majd utána Chenre nézett. - Na, most akkor koccintsunk egyet Taóra!

- Várjatok, még LuHanék és Suhóék nincsenek itt - mondta mellőlem Kris, mire meglepetten kaptam felé a fejem.

- Őket is meghívtad? - kérdeztem.

- Persze, a barátaiddal a legjobb bulizni - kacsintott. - Ó, már a taknyos fejét látom is!

- A taknyos Oh SeHun akar lenni? - beszélt megint Chen, én pedig egyre biztosabb lettem abban, hogy részegen sokat beszél... Meg igazából amúgy is.

- Ő - bólintott lassan Kris, én pedig inkább meg sem szólaltam.

- Az a srác elég érdekes, én mondom nektek - mutogatott JongDae. - Beszélgettem egy kicsit LuHannal, erre úgy nekem állt a srác, hogy azt hittem, megver az iskola közepén. Na, nem mintha lett volna esélye ellenem, de akkor is. Miért féltékeny, mikor nekem itt az én XiuMinem?

Még szinte fel sem fogtam a mondandóját, olyan akcentussal beszélt, már MinSeok szájában turkált a nyelvével. Azonnal elvörösödve kaptam le róluk a szememet, majd inkább a tömeget kezdtem figyelni, pontosabban SeHunt, aki elég bosszúsnak tűnt, mikor végre átverekedte magát a tömegen. Egy pillanatra hátranézett, majd miután megigazította koromfekete bőrkabátját, felénk vette az irányt. Hely még volt bőven, így miután ideért, leült tőlünk balra.

- Mi az, köszönni nem tanítottak meg? - morogta neki Kris, mire gyorsan megszorítottam a combját, jelezve, hogy ezt nem kellene.

- Nem vagyok jó kedvemben, szóval fogd be - nézett dühösen szerelmemre, aztán tekintete rajtam állapodott meg, majd egy apró mosolyra húzta az ajkait. - Boldog születésnapot, Tao.

- Köszönöm - viszonoztam a mosolyt. - LuHant hol hagytad?

- Leállt táncolni - rántotta meg a vállát.

- Egyedül? - szált be újra a beszélgetésbe Chen, aki már nem lógott barátja szájában.

- Nem, valakivel - forgatta meg a szemeit.

- Kivel? - kíváncsiskodott tovább.

- Nem ismeritek, szóval mindegy - rántotta meg a vállát, végszóra pedig befutott LuHan is.

- Sziasztok - köszönt mosolyogva, majd leült SeHun mellé. - Ó, ezt nem iszod meg?

- Nem. - LuHan szinte meg sem várta Kris válaszát, azonnal nagyot kortyolt a zöld italból. - Ennyire jó volt a tánc?

- Ja, nagyon jól tolja a srác, szerintem még összefutunk - mosolyodott el.

- Nem fogsz te összefutni senkivel! - SeHun hangja halk volt, mégis hihetetlenül ijesztő.

- Mégis miért nem? - kérdezett vissza LuHan rosszallóan. - Nem mondhatod meg, hogy kivel érezzem jól magam!

- Tudtommal a barátod vagyok, és nem szeretném, ha még egyszer a srác közelében látnálak - mondta hevesen SeHun.

- Féltékeny vagy? - vigyorodott el LuHan, mire SeHun lesütötte a szemeit, majd a dzsekije ujjával kezdett el játszani.

- Hát, ez édes... - nyávogott bele a feszült légkörbe Chen, mire MinSeok egy olyat rácsapott a combjára, hogy még mi is felszisszentünk.

- Nem igaz, hogy nem tudod befogni a szádat! - zsörtölődött párja.

- Mivel mostanában nincs mivel... - vigyorodott el Chen, mire MinSeok azonnal elvörösödött, majd mielőtt felállt volna az asztaltól, még egyet rácsapott Chen combjára.

- Utána kellene menned... - bökött a fejével a távozó MinSeok után LuHan.

- Aha, igen, tényleg - bólogatott Chen, de meg sem moccant.

- Akkor gyerünk, menj már! - mondta immár Kris is.

Chen végül lehajtotta maradék piáját, majd felállt, hogy megkeresse a minden bizonnyal megsértődött MinSeokot. Jogos volt, bár azt sem értettem, Chen hogyan mondhatta ezt neki. Mondjuk, pontosan nem is nagyon értettem, de ha az, amire gondolok, akkor csúnya volt... Főleg, hogy ilyen nyíltan kimondta. Talán az alkohol beszélt belőle, de akkor sem kellett volna. Remélem, kibékülnek, mert valahogy elképzelni sem tudom őket külön. De azért bízom abban, hogy Chen kibékíti valahogy a párját. Hiszen már nagyon régóta együtt vannak, biztosan egyikük sem szeretné, hogy ez megváltozzon.

Mosolyogva Kris-re néztem, aki a SeHun-LuHan párost figyelte. Végignéztem az arcán, és még mindig éreztem, hogy piszok mázlista vagyok vele. Ilyen tökéletes férfi, és csak engem szeretett. Hálás voltam neki mindenért, amit értem tett, és hogy nem adta fel a reményt. Biztos voltam benne, hogy ő soha nem bántana meg engem, sem szavakkal, tettekkel pedig főleg. Őszintén szerettem őt... Valamiért pedig úgy éreztem, hogy bizonyítani akarom neki, méghozzá ma este. Ezzel az elhatározással nyúltam a koktélom után, majd kortyoltam bele egy nagyot.

Természetesen egyből köhögni kezdtem tőle, mire mind a hárman felém kapták a fejüket. Csak szégyenlősen elmosolyodtam, majd megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi bajom nincsen. Kris elmosolyodott, mikor látta, hogy a kezemben van az ital, de egy kicsit mégis aggódva nézett a szemembe.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet innod - simított végig a hátamon. - Épségben haza akarlak vinni, ahogy azt megígértem. Anyukád biztos dühös lenne, ha nem így lenne...

- De... Én szeretném kipróbálni - néztem rá nagy szemekkel. - Úgy értem, nem ittam még soha, ez pedig egy buli, és... Szülinapom van, talán... Lehetne egy kicsit, ugye? Vagy nagyon nem szeretnéd?

- Jaj, TaoZi... - mosolyodott el, majd mit sem törődve a mellettünk ülő SeHunékkal, gyengéden megcsókolt, de nem tartott sokáig. - Mivel ez a te napod, te döntesz. Nem mondhatom meg neked, hogy mit csinálj és mit nem. Érezd jól magad, én majd vigyázok rád, rendben?

- Köszönöm, Kris - néztem teljes rajongással, majd egy újabbat kortyoltam, immár kissé bátrabban.

***

Az este további része eléggé zavaros volt. Miután megittam az egyik pohár koktélomat, kértem a következőt. Ha minden igaz, SeHun kibukott amiatt, hogy LuHan talán az exével táncolt, de ebben nem voltam biztos. Ugyan aggódtam miatta, segíteni akartam nekik, de úgy éreztem, én már nem szólhatok bele a kapcsolatukba. Kis késéssel megjelent Suho és Lay is, akik, mint kiderült, azért késtek, mert Lay-t alig találta meg JoonMyun. XiuMin és Chen már boldogan táncoltak együtt a parketten, szóval ők is jól érezték magukat. Kris végig mellettem volt, amiért nagyon hálás voltam. Már eléggé részegnek éreztem magam, szédültem, de még tudatában voltam a dolgoknak.

- Yifan, menjünk táncolni, szeretem ezt a számot - öleltem át oldalról barátom nyakát, mire ő csak elmosolyodott.

- Rendben, menjünk - állt fel, majd megfogta a kezem és maga után húzott.

Ugyan eléggé szédelegtem, és a lábaim is meg-megremegtek, de végül eljutottunk a táncparkettig, majd Kris egy szó nélkül húzott magához, úgy, hogy én neki háttal voltam. Két kezét a csípőmre szorította, mire én az alkoholnak hála, ebben nem találtam semmi szégyellnivalót. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a hajába túrtam, míg másikat a kezére vezettem, így kezdtem el mozgatni csípőmet a zene ritmusára. Éreztem Kris arcát a nyakamnál, a lehelete hűvös volt felhevült testemhez képest, az illata pedig még jobban elbódított. Testemet csakis a zene ritmusa irányította, szinte magamnál sem voltam, annyira élveztem a helyzetet. Túl jó volt ahhoz, hogy vége legyen.

Éreztem Kris kezét a csípőmön, forró testét az enyémnek simulni, csípője pedig a fenekemnek szorult, és soha nem is vált el egymástól. Éreztem, hogy a gyomromban egy jóleső érzés kezdi magát kinőni, de gondoltam, nincs jelentősége. Tovább táncoltunk így, ám mikor a szám a tetőfokára ért, fejemet Kris vállára támasztottam, ő pedig nem habozott, azonnal az ajkaimra mart, miközben csípőjét még jobban hozzám préselte, így megéreztem valami... Valami nagyot és keményet. Egy pillanatra elöntött a forróság, hevesen visszacsókoltam, miközben csípőmet teljesen önkéntelenül mozdítottam felé. Aztán mikor Kris belenyögött a csókunkba, teljesen végem volt.

- Menjünk haza... - motyogtam ajkaira.

- Biztos? - nézett a szemembe, vágytól ködös tekintettel.

- Semmiben nem voltam még ilyen biztos - mosolyodtam el.

Végül megfordultam ölelésében, majd saját csípőmet is hozzányomtam, csak hogy érezze, komolyan gondoltam. Kris egy pár pillanatra beharapott ajkakkal élvezte a helyzetet, majd átkarolta a derekam, és a szemembe nézett. Olyan tüzet láttam benne, amilyet még sosem. Biztos voltam benne, hogy ma éjszaka nem fogok hazakerülni, de nem is érdekelt. Ismét lehajolt hozzám egy csókra, ám ez most sokkal vadabb volt, mint az előző, de egyáltalán nem bántam. Heves volt és szenvedélyes. Nyelvünk vad táncot járt egymással, szinte teljesen belefeledkeztünk.

- Hű, ti aztán szexin tudtok smárolni! - Azonnal elváltunk egymástól, majd a hang forrása felé kaptuk a fejünket. - És még helyesek is vagytok... Nem ér!

- Ki vagy te? - nézett rajta végig Kris.

- Byun BaekHyun, de neked bárki lehetek - vigyorodott el, mire Kris-nek döbbenet ült ki az arcára. - Aish, csak vicceltem, nem vagyok én ribanc, ráadásul nekem is van egy óriásom, nem kellene rajta kívül más. És, ti kik vagytok?

- Miért mondanánk el? - ráncolta a szemöldökét szerelmem.

- Mert én is bemutatkoztam, és mert melegek vagyunk... Tudod, tartsunk össze - nevetett fel, ami lehet, hogy furcsa, de nagyon szépnek tartottam.

- Ő Wu Yi Fan, én pedig Huang Zi Tao - biccentettem felé. - De ha nem bánod, mi most megyünk, mert...

- Persze-persze, dolgotok van - kacsintott, de szinte a semmiből megjelent mögötte egy colos, aki egy lendülettel fordította magához és smárolta le.

Kris-el csak percekig figyeltük, ahogy nem kevésbé szenvedélyesen csókolóznak, mint az előbb mi, majd miután elváltak egymástól, olyan szerelmesen néztek egymásra, hogy egy kicsit még jól is esett látni. El is mosolyodtam, amit a colos is észrevett és viszonzott. Nem hiszem el, neki is olyan mosolya van, amit azt hiszem, nem fogok elfelejteni egy ideig.

- Mit keres Kínában két koreai? - kérdezte őket Kris.

- Szeretjük az újdonságokat - rántotta meg a vállát BaekHyun. - Ó, egyébként ő lenne az én óriásom, Park ChanYeol.

- Sziasztok, bár nem nagyon értem a helyzetet - nevetett fel.

- Ők is együtt vannak, és pont megláttam őket csókolózni - nézett fel ChanYeolra. - Egyébként Tao és... Hm, Yifan, azt hiszem.

- Maradjunk a Kris-nél - mosolyodott el. - De mi most tényleg megyünk. ChanYeol, BaekHyun, örülök, hogy megismerhettünk titeket, további jó bulizást!

Ők is intettek egyet, mi pedig végre megindultunk a kijárat felé, ám ismét meg kellett, hogy torpanjunk, mert megláttuk SeHunt és LuHant, amint két idegen sráccal beszélgettek. Nem szándékoztunk odamenni, de LuHan azonnal meglátott minket, és már integetett is felénk. Egy kissé frusztráltan felsóhajtottam, mire Kris mindent tudóan elmosolyodott, de csak azért is kézen fogott, majd odahúzott hozzájuk.

- Sziasztok, mi újság? - mosolyodott el Kris, én pedig tudtam, hogy ez lenne a bosszúja.

- Ó, ki nem találnátok! - lett izgatott a szőkés hajú, akinek ezüst színű kabátján csillogtak a neonfények és bántotta a szemem. - Kiderült, hogy SeHunnie azért volt féltékeny, mert az exével táncoltam. De azóta tisztáztuk a dolgokat, és egész jól elbeszélgettünk, ugye, Kai?

- Azt hiszem - mosolyodott el a Kai nevezetű. - Sziasztok, Kim JongIn vagyok, ő pedig itt Do KyungSoo, a barátom.

- Kris, ő pedig Tao - rendezte le gyorsan. - Akkor már szent a béke köztetek? - fordult ismét LuHan felé.

- Persze, senkiért nem hagynám el az én kis pöszémet - karolta át SeHun nyakát, majd egy csókba vonta.

- Még szerencse... - motyogta halkan a Kai mellett álló srác, akinek nem tudtam megjegyezni a nevét.

- Ugyan már, Soo, tudod, hogy én sem cserélnélek le senkire - karolta át a derekát.

- Még a volt barátodra sem? - nézett fel hatalmas szemeivel a pofátlanul helyes Kai-ra.

- Miattad felejtettem el, és csak téged szeretlek, ne aggódj. - Mielőtt az alacsonyabb válaszolhatott volna, Kai megcsókolta.

Úgy éreztem magam, mintha egy szappanoperába csöppentem volna. Megrángattam Kris kabátjának az ujját, mire rám figyelt. A fülébe suttogtam, hogy most már igazán mehetnénk, és neki sem kellett többször mondani. Megszorította a kezem, odanyögtünk a srácoknak egy „További jó bulizást, mi megyünk!”-öt, aztán tényleg leléptünk. Amint friss levegő csapta meg az arcomat, egy kissé jobban éreztem magam, mert már hányingerem volt. Nem akartam kiadni a gyomrom tartalmát, mert az egyrészt elég visszataszító lett volna, másrészt nagyon ciki. Nem ittam valami sokat, de már ez is beütött... Egyszerűen nem akartam, hogy Kris olyan állapotban lásson.

- Minden rendben? - ölelt meg Kris, mintha az előbbi szenvedély elpárolgott volna, helyette a törődő szerelem vette volna át a helyét.

- Persze, csak menjünk haza - öleltem vissza, miközben ajkaira hajoltam, majd egy csókba vontam.

Tényleg be akartam neki bizonyítani, hogy szeretem, ennél jobb alkalom pedig nem igen adódhatott volna. Újra egyre szenvedélyesebbek lettünk, Kris hajába túrtam, úgy húztam még közelebb magamhoz, mire ő is magához rántott. Tetszett a hevesség, éreztem, hogy kezd visszajönni az az érzés, amit még odabent éreztem. Nem akartam elveszteni. Most akartam, nem máskor, és reméltem, hogy ezt ő is érzi. Csók közben egyik kezemet levezettem nyakáról, végigsimítottam vele mellkasán, egészen le, majd ott tartottam a kezem.

- Ne csináld ezt, Tao... - suttogta, ami furcsa volt, mert eddig hatalmas hangzavar volt.

- Nem szeretnéd? - néztem rá nagy szemekkel.

- Úristen, dehogy, nem erről van szó, csak... - Megakadt, és nem folytatta.

- Csak? - mozdítottam meg a kezem, majd lassan egy ritmust vettem fel, mire ő felsóhajtott.

- Ah... Komolyan gondolod? - nézett a szemembe.

- Teljesen komolyan - mosolyodtam el.

Erre ő csak hevesen rámart az ajkaimra, az sem zavart, hogy fogaink kissé összekoccantak, máris a falnak préselt, miközben csípőjét megmozdította. Felnyögtem a jóleső érzésre, de mielőtt Kris még bármi mást is csinált volna, ellépett tőlem. Hatalmas szemekkel néztem rá, lihegtem, a szívem olyan hevesen dobogott, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről, a lábaim úgy remegtek, mint a kocsonya, a gyomrom pedig ahelyett, hogy felkavarodott volna, összezsugorodott az élvezettől.

- M-mi a baj? - néztem rá kétségbeesetten, mire ő csak elmosolyodott.

- Bármennyire is kívánlak, bírjuk ki hazáig, rendben? - adott egy puszit a homlokomra, majd elővette a telefonját és tárcsázott, gondolom, a taxitársaságot.

***

Olyan erővel csapódtam neki a bejárati ajtónak, hogy a kis asztalon heverő váza leesett és darabokra tört. Mégsem érdekelte egyikünket sem, olyan hevesen csókolóztunk. Kris a combjaim alá nyúlt, majd felemelt az ölébe, mire én reflexből kulcsoltam össze lábaimat a csípője körül. Így nyomott vissza az ajtónak, miközben tovább csókoltuk egymást. Hihetetlen volt az egész. Egyikünk sem foglalkozott azzal, hogy talán Kris anyukája felébredhet a nagy ricsajra, de volt egy olyan sejtésem, hogy talán elment dolgozni, mert nagyon csend volt a lakásban. Végül elűztem ezeket a gondolatokat a fejemből, Kris pedig megindult velem az emeletre, de elképzelésem sem volt, hogy bírhatott el.

Amint felértünk nagy nehezen az emeletre, letett az öléből, majd újra egy csókba vont, miközben kihámozott a zakómból, majd egyenesen a földre dobta. Ezután a pólóm is ugyan így végezte, ám addig abba kellett hagynunk a csókolózást, viszont utána a nyakamra tért rá. Szinte egyből egy olyan pontot talált el, amitől felnyögtem, és éreztem, hogy odalent egyre szűkebb lesz a nadrágom. Én sem akartam tétlen maradni, kezeimet a zakója alá vezettem, majd lesimogattam róla, miközben ő folyamatosan a nyakamat szívogatta és nyaldosta. Nem érdekelt, hogy holnap nyoma lesz. Büszkén fogom viselni, mert tudom, hogy ő tette.

Fogalmam sincs, hogy mikor került le rólunk az összes ruha, de mikor már az ágyban feküdtem, felettem pedig Kris térdelt, anyaszült meztelenül, tudtam, hogy nekem végem van. Tökéletes volt. Sokkal tökéletesebb, mint álmomban. Fogalmam sincs, hogyan jutott eszembe hirtelen, de... Ezt nem lehetett elmondani. Hevesen dobogó szívemet alig tudtam csillapítani, főleg, mikor egy újabb csókra hajolt le hozzám, meztelen mellkasunk pedig összeért. Szinte égetett minden egyes érintése és csókja. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom. Soha nem is gondoltam, hogy egy férfi fog engem így érinteni. Sőt, még arra sem nagyon gondoltam, hogy Kris fog engem egyszer így érinteni. Mégis... Piszkosul élveztem.

Mikor végigsimított felsőtestemen, sóhajtottam egy mélyet. Aztán alhasamhoz ért, ott elidőzött egy kicsit, mert akárhányszor a csípőcsontom feletti részt simogatta, nem bírtam ki nyögés nélkül, ami neki nagyon tetszhetett. Aztán mikor ajkaival kényeztette a területet, úgy éreztem, tényleg mindjárt felrobbanok. Azt hittem, ennél nem lehet már jobb, de mikor ajkai hirtelen merevedésemre csókoltak, hátamat ívbe feszítettem, miközben olyan erősen markoltam a lepedőt magam alatt, hogy féltem, elszakítom. Annyira... Meg sem tudtam fogalmazni, hogy milyen volt, de többször nem éreztem a kellemes forróságot, így lepillantottam, de nem kellett volna.

Kris engem nézett, merevedésem ott volt az orra előtt pár centire, miközben csillogó szemekkel rabul ejtette az enyémet. Legpiszkosabb álmomban sem láttam ilyen képet, de ez... Úgy éreztem, ha tovább nézem, el fogok élvezni, pedig még szinte hozzám sem ért. Mindennél jobban vágytam arra, hogy ténylegesen megtegye, amikor pedig egy nagyot sóhajtva feküdtem végig az ágyon, ezzel teljesen kitárulkozva neki, ő megtette. Éreztem hűvös kezeit, amint megérintenek, én pedig próbáltam nem arra gondolni, hogy először érnek hozzám így. Hogy Kris az... Kris az, aki ezt teszi velem, én pedig piszkosul élvezem.

Ujjai marokra fogták merevedésemet, majd húzott rajta párat. Képtelen voltam visszafogni a hangomat, bármennyire is szerettem volna. Ugyan nem tudtam, hogy lehet-e, nem úgy tűnt, mintha zavarná, hogy hangos vagyok. Aztán hirtelen megéreztem a forróságot körülöttem, itt pedig már képtelen voltam visszafogni magam. Hangosan nyögtem, miközben egyik kezemmel hajába kaptam, úgy szorítottam a fejét egyre jobban magam köré. Csípőm teljesen önkéntelenül mozdult meg, majd kezdtem el magam Kris szájába lökni, ám ő ekkor hatalmas kezeivel lefogta azt. Elhajolt tőlem, majd mosolyogva a szemembe nézett. Komolyan kinyír... Én ezt nem bírom elviselni...

- Kris... - sóhajtottam a nevét, miközben fojt rólam a víz, és hevesen kapkodtam a levegőt. - Kérlek...

- Mit szeretnél? - nyalt végig egész hosszomon, mire erőtlenül hunytam le pilláimat.

Nem válaszoltam, hiszen pontosan tudta, mit szerettem volna. Ám egy ideig még így játszadozott velem, nyalogatott, a makkomat csókolgatta, ami önmagában is tökéletes volt, de szerettem volna újra érezni, amikor a szájában vagyok. Bármennyire is perverzen hangzott ez. Kris pedig megadta nekem ezt az örömet, újra rám hajolt, majd kényeztetni kezdett. Egyszer-kétszer foga hozzám ért, mire fájdalmasan szisszentem fel, de bizonyára nem szokott ilyet csinálni, nem lehet az ember egyből profi... Nem tudom, honnan jöttek ezek a gondolatok, mikor éppen engem... Szóval tökéletes volt. Próbáltam nem megmozdítani a csípőmet, de mikor már Kris a kezeit is bevetette, és egyszerre mozgott rajtam a szájával, egyre nehezebb volt.

Mindent elsöprő orgazmusom volt. Kris nevét sikoltottam, a hátam ívebe feszült, csípőmet előre nyomtam, de nem tudott érdekelni. Olyan heves volt, annyira tökéletes, mint még soha. Ez... Ez volt az első alkalmam, hogy valaki hozzám ért, ami elég fontos az ember életében. Az pedig, ha a szerelmed tette veled, még fontosabb. Percekig csak lihegtem az orgazmus utóhatásaként, meg sem bírtam moccanni, csak feküdtem az ágyban, teljesen kifacsartan. Kris ekkor felmászott mellém, már alsóban, és rám is rám adta az enyémet. Kirángatta a takarót alólam, majd betakart, és ő is mellém feküdt.

Azonnal hozzábújtam, mellkasára hajtottam a fejemet, ő pedig átölelt. A szívem még mindig hevesen dobogott, és alig akartam elhinni, hogy tényleg megtörtént. Egyik lábamat átfűztem az övén, térdem pedig véletlenül hozzá ért, és megéreztem, hogy... Óvatosan felnéztem rá, eddig a szemébe is féltem belenézni. Elvégre, ez nem olyan dolog, ami annyira természetes. Én féltem tőle eddig, és srácok vagyunk mind a ketten. Én még szűz vagyok, mégis teljesen odaadtam magam neki. Talán... Nekem is meg kellene hálálnom valahogy a kedvességét, ugye?

- Mi a baj? - kérdezte rekedt hangon Kris, mikor már túl sokáig fürkésztem az arcát.

- É-én csak...- dadogtam ismét.

- Nem tetszett? - lett egyből aggódó. - Valamit rosszul csináltam? Megbántad? Jól vagy?

- Kris, nyugalom - mosolyodtam el, de nagyon jól esett, hogy aggódott. - Nagyon... nagyon tetszett. K-köszönöm.

A fülem tövéig belepirultam ebbe a két mondatba. Fogalmam sincs, hogyan volt hozzá bátorságom, de az biztos, hogy nem bántam meg. Egyetlen pillanatát sem. Hogyan is tehettem volna? Hiszen Kris csodálatos volt, én... Elképzelni sem bírtam eddig ezt a dolgot, most pedig belecsöppentem. Igen, mindenképpen viszonoznom kell a kedvességét, bármennyire is féltem a reakciójától. Végül nyeltem egy nagyot, majd az arcát figyelve, kezeimet végigsimítottam mellkasán, le az alhasán, majd hűvös ujjaim bekúsztak a boxere alá, mire láttam, hogy a szemei elkerekedtek. Nyelt egy nagyot, de nem szólt semmit, így egy kicsit felbátorodtam, hogy nem ellenkezett. Ujjaimat rákulcsoltam merevedésére, és nem foglalkoztam azzal, hogy lehet, valamit majd rosszul csinálok.

Nem veheti el tőlem azt az örömöt, hogy lássam a kéjben fürdő arcát...  

(Hogy tetszett? Annyira kíváncsi vagyok most a véleményetekre~ *-* Egyrészt, mit váltott ki belőletek a fejezet? Milyen volt Tao szemszögéből ilyen jelenetet olvasni? Tetszettek az új szereplők? Vajon lesz még szerepük, egyáltalán szeretnétek? Milyen volt az ominózus 18-as jelent? Elég elképzelhető lett? Vajon Tao tényleg megteszi? Mi lesz a következő fejezetben? Fogadjunk, hogy nem ilyen 18-as jelenetre számítottatok az elején, ugye? ;D

Nyuh, most tényleg nagyon-nagyon kíváncsi a véleményetekre, bár talán nem érdemlem meg... ^^" Tényleg kárpótolni akartalak titeket ezzel a fejezettel, szóval, remélem, hogy sikerült. :3

Ha minden jól megy, és lesz időm, talán holnap jönni fog a következő, de NEM ígérem! ^o^

Azt még szeretném közölni (de csak azért, mert ezzel is kárpótolni akarok, amúgy gonosz lettem volna, és meglepetés akart lenni), hogy a következő fejezet lesz az a bizonyos SuLay fejezet, amit megszavaztatok, hogy szeretnétek~ ;) Hogy miért pont most? :D Ha megkérdezitek, válaszolok rá~ ^^

Nagyon-nagyon várom a véleményeteket, mind ide, mind Facebook-ra~ *Q* <3

Chuu~ ^^)