48. fejezet

(Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/707788372637444/?fref=ts )

48. fejezet

Kris POV 

Ha őszinte akartam lenni, akkor azt mondtam volna, hogy ez az összeköltözés sok bonyodalommal járt együtt. Természetesen mindennél jobban szerettem volna, hogy Tao hozzánk költözzön, elvégre, szeretem, és mindig a közelében akartam lenni. De ez nem jelentett egyet azzal is, hogy rá kellett jöjjek, nem olyan egyszerű vele élni, mint elsőre gondoltam. Persze, imádtam, hogy vele a karjaimban aludhatok el, és őt pillantottam meg elsőnek, mikor felébredtem, nem ilyenre gondolok. Csak Tao-nak voltak furcsa szokásai, amik, míg nem éltünk egy fedél alatt, nem tudtam. Most viszont belecsöppentem a közepébe. Igazából, nem mondanám ezeket rossznak, sok közüle nagyon aranyos dolog, de volt olyan is, mikor már lassan elfogyott hozzá a türelmem. Egyszerűen nem értettem. De szerettem, szóval elviseltem, aztán az idő múlásával már nem is tűntek olyan bosszantónak ezek a dolgok. Azt hiszem, az első napokban, mikor Tao a ruháit pakolta, eléggé kiakadt, hogy nincs elég hely a dolgainak, aztán mikor felajánlottam neki, hogy átvihetjük LuHan szobájába is, mert ő a fél szekrényt úgysem nagyon használja, még idegesebb lett, hogy a Gucci cuccait nem fogja más szobájában tárolni. Ez még csak egy apróság volt, így végül az én cuccaim lettek átpakolva Lulu szobájába, aminek barátom nem nagyon örült, de elvégre, keveset volt itthon, szóval annyira nem zavarta. Aztán azt is megjegyezte Zitao, hogy mostanában nem is vásárolt, így el kell, hogy menjek majd vele, én pedig előre féltem, hogy mi lesz, ha még több holmija lesz. Nem arról volt szó, hogy zavart volna, imádtam, ahogy öltözködött, megvolt a maga, egyéni stílusa, amit én mindig is dicsértem. De így is annyi ruhája volt, hogy egy külön szoba is kicsi lett volna neki, erre még vásárolni akart.

De ez volt a legkisebb probléma. Egyik este, mikor bementem a szobába, fürdés után, ő ott feküdt az ágyban. Ha nem lett volna telepakolva a hatalmas franciaágy mindenféle plüssel, főleg pandával, akkor örültem volna neki. De olyan sok kis állat volt, hogy elgondolkodtam azon, inkább kiköltözöm a nappaliba. Megjegyeztem Tao-nak, hogy nem lesz-e ez kicsit túl sok, de ő azt mondta, szerinte nagyon aranyosak, és míg nem voltam neki ő, mindig a pandákkal aludt, mert ők megvédték. Hihetetlen cuki volt, ahogy előadta nekem, de szerencsére rá tudtam venni, hogy legalább a felét lepakolja, hiszen ott voltam neki én, akit ölelgethetett és megvédhettem. Mára már egészen megszoktam, hogy reggelente innen-onnan előkerült egy plüss panda, ahol álmomban sem gondoltam, hogy az éjszaka folyamán valahogy odakeveredhetett. A kedvencem mégis, mind közül az volt, mikor reggelente elfoglalta a fürdőszobát. Oké, én is szerettem jól kinézni, egyértelmű, de mindig tekintettel voltam anyára, aztán LuHanra is. Ám Tao – mivel otthon hozzászokott, hogy nem zavarja senki – sajnos nem volt így ezzel. Emlékszem, egyik reggel Lu rontott be a szobámba, hogy azonnal rángassam ki valahogy a pasimat a fürdőből, mert majd be pisil, és ugye nekünk nem volt két fürdőnk. Tao persze meg volt lepődve, de beengedte LuHant, aztán végül már a szobánkban készülődött el – aminek majdnem az lett a vége, hogy lekerült róla megint.

Mégis, mindezektől függetlenül, imádtam vele élni. Három hét alatt megszoktam a furcsa dolgait, bár mikor rám szólt, hogy hajtsam le magam után a wc ülőkét, az még a mai napig meglepett. Pasiból voltam, természetes, hogy nem tettem meg, nagyon ritka az olyan, aki megteszi. De Tao-t kifejezetten zavarta ez a dolog, bár soha nem értettem, hogy miért. Mindegy, ez legyen a legnagyobb problémám. Szerettem egyszerűen a tudatot, hogy mellettem van. Hogy mikor a suli után hazaér, egyből megölel és elmondja, hogy hiányoztam neki. Ezekért a pillanatokért úgy éreztem, megérte az a pár furcsaság, amik hozzátartoznak. A hibáival együtt szerettem, de ő még így is tökéletes volt. Anya is elfogadott minket, azt mondta, jó hatással is van rám Tao, ugyanis többet takarítottam, jobban felügyeltem a rendre, hiszen Tao is eléggé tisztaság mániás volt. Aztán főzni is megtanult anyától, ami miatt nagyon boldog voltam. Imádtam abból enni, amit ő készített nekem. Ugyan nem volt egy konyhatündér, csak pár dolgot tudott elkészíteni, de azokat nagyon finoman.

Így volt egyik reggel is. Mikor felkeltem, ő már nem volt mellettem, de ahogy ránéztem az órára, konstatáltam, hogy még nagyon korán volt. Nem értettem, hogy miért kel fel mégis, így mivel már vissza amúgy sem tudtam volna aludni – annak ellenére, hogy nekem már nem volt suli –, inkább a keresésére indultam. Nem kellett csalódnom, meg is találtam a konyhába, de mikor megláttam, hogy felső nélkül főzőcskézett, a gondolataim azonnal piszkos irányba kezdtek el vándorolni. Ahogy végignéztem gyönyörű, kreolos bőrén, háta ívén, a tökéletes, selymes bőrt szinte a tekintetemmel simogattam. Abban a pillanatban mindennél jobban szerettem volna megkapni. Igaz, az első alkalmunk óta nem feküdtünk le, mert féltettem őt. És bár sokszor kezdeményezett, nem akartam, hogy fájjon neki, vagy valami probléma legyen. Azért másképp működtek egy srácnál a dolgok, mint egy csajnál. Legalábbis, ahogy utána olvastam, ezt írták. Így inkább vártam, ám sokszor úgy éreztem, hogy menten letámadom, főleg, mikor együtt zuhanyoztunk. Jut eszembe, az is egy érdekes este volt, mikor egyik este szinte sírva kért meg, hogy menjek vele fürödni, mert szerinte egy szellemet látott a fürdőben. Akármit mit mondtam neki, győzködtem és vigasztaltam, nem használt, ő teljesen meg volt győződve arról, hogy szellemet látott. Azóta a nap óta majdnem mindig együtt zuhanyoztunk, ami nem volt mindig kellemes – értem ezalatt, hogy Tao piszok szexi tudott lenni csurom vizesen.

Végül csak nem bírtam magammal, így az egész délelőttöt az ágyban töltöttük – nem, nem csak aludtunk és pihentünk. Hevesen kapkodva a levegőt borultam rá Tao-ra, miután mind a ketten elélveztünk. Imádtam vele lenni, ez pedig már nagyon hiányzott. Éreztem, hogy ez az alkalom már sokkal jobb volt, mint az első, Tao is bátrabb volt, és én is tudtam, hogy mit kell tennem, hogy neki kellemes legyen a dolog. Magabiztosabb voltam, Tao pedig a legvadabb álmaimat is felülmúlta. Nagyon szexi volt, így megfogadtam magamban, hogy nem fogok várni legközelebb is ennyit, hiszen úgy tűnt, jól volt, nem fájt neki és már neki is hiányzott a dolog. Rámosolyogtam szerelmemre, aztán egy csókot nyomtam izzadt homlokára. Kihúzódtam belőle, levettem magamról az óvszert, aztán magamhoz húztam forró, élvezetétől is nedves testét. Tao magához szorított, bőre forró volt, ám ilyenkor mindig fázósabb voltam, így magunkra terítettem a takarót. Tao még közelebb férkőzött hozzám, nekem pedig azonnal eszembe jutott, hogy a sok kis plüss most beterítette az egész szobát. Nem mintha annyira érdekelt volna, örültem, hogy legalább ennyi ideig kitúrhattam őket az ágyból.

- Szeretlek – törte meg a kellemes csendet Tao, mire elmosolyodtam, álla alá nyúltam majd egy csókba invitáltam. 

- Én is téged – néztem a szemeibe, amik még mindig ködösek voltak, de ilyenkor volt a legszebb. – Ha már úgyis úszott a napunknak, elmehetnénk valahová…
- Anyukád nem fog örülni, hogy én lógok, te pedig nem tanulsz – biggyesztette le az ajkait.
- Egy nap szabadság belefér, nem? – kuncogtam, de tudtam, hogy teljesen igaza van, de úgy voltam vele, emiatt ráérek később is aggódni.
- Igazad van, úgyis régen voltunk együtt – ölelt meg szorosabban, mire az éppen lenyugvó szívem megint heves ütemre kapcsolt.
- Imádlak – túrtam bele tarkóján a hajába, míg másik kezemmel összekulcsoltam az ujjainkat. – Mit szólnál, ha elmennénk akkor vásárolni?
- Komolyan? – ült fel azonnal izgatottan, a takaró lecsúszott róla, így láthattam gyönyörű felsőtestét és a nyakát, ami jó pár helyen ki volt szívva.
- Persze – simítottam végig a karján, mire ő boldogan elmosolyodott, aztán lehajolt hozzám egy csókra.

Azonnal tudtam, hogy ha tényleg menni akarunk vásárolni, nem kellene neki hagynom, hogy meztelenül rajtam feküdjön, mert bár hiába voltunk az előbb együtt, képes lettem volna még egy menetet kikönyörögni nála. De mégsem tudtam neki ellenállni, olyan szerelmesen, kedvesen csókolt, hogy átkaroltam a derekát, majd lehúztam magamhoz, így meztelenül testünk összesimult, Tao pedig belesóhajtott a csókba. Egyik kezem akaratlanul vezettem le a csípőjére, majd onnan a fenekére, és még jobban magamhoz szorítottam.

- Ge, ah – nyögött fel, ahogy az ágyékunk összesimult, viszont abban a pillanatban leállítottam magam.
- Sajnálom – néztem rá bűnbánóan, azonnal elengedve. 

- Nem haragszom, de ha tényleg vásárolni akarunk, akkor ideje lenne felkelnünk, mivel – itt ránézett az órára. – Már tizenegy is elmúlt.
- Ha már úgyis arra megyünk, előtte nem ugrunk be a fodrászhoz? – kérdeztem hirtelen, mire Tao pislogott párat. – Tudod, le van nőve a hajam, és szeretném újrafestetni. De gondoltam valami más színben is…
- A szőke nagyon szexi – villantotta rám csábos mosolyát, amitől nyelnem kellett egyet. – Imádom, de ha te mást akarsz, én elfogadom, mert mindenhogy imádni foglak…

Ezek után felkelt rólam, úgy, ahogy volt, anyaszült meztelenül sétált ki a szobából. Nekem pedig teljesen végem volt. Tudta, hogy mit kell nekem mondani, hogy megmaradjak a szőke hajszín mellett. Talán túl könnyen befolyásolható vagyok? Nem, csak menthetetlenül szeretem az én kis pandámat. Így elhatározva magam, felültem én is, majd Tao után indultam a fürdőbe, de megpillantottam a sok kis panda plüsst. Oké, talán az „én kis pandám” rossz kifejezés volt, ezek után…

***

Egy bő fél óra múlva már az utcákat róttuk Tao-val, Sikeresen összekészültünk, bezártuk a lakást, hiszen senki nem volt otthon, aztán nekiindultunk. Tényleg nem akartam más hajszínt, tetszett nekem is a szőke, meg aztán, Tao-nak is, így nem akartam azzal „meglepni”, hogy mondjuk, visszaváltok feketére. Talán majd vágatok is belőle, mert már eléggé meg is nőtt. Azt hiszem, még csak egyszer voltam fodrásznál, mióta visszaköltöztünk Pekingbe. Még YiXing mutatta meg ezt a fodrászatot, és valóban nagyon jól dolgoztak, és nem is olyan drágán. Egy fiatal srác volt az üzletvezető és a főfodrász, de nagyon értette a dolgát. Ugyan kicsit először ijesztő a srác, de valójában rendes. Csendben sétáltam Tao mellett, nem volt szükség szavakra ahhoz, hogy megértsük egymást. Egy zebránál voltunk, mire ösztönösen fogtam meg a kezét. Ez valahogy mindig bennem volt, Tao mégis mosolyogva szorította meg ujjaimat. Aztán végül nem is engedtem el a kezét, összekulcsoltam az ujjainkat, így sétáltunk tovább. Elvégre, nem volt mitől tartanunk, engem pedig nem érdekelt a többi ember, általában annyira rohantak, hogy észre sem vették, vagy néhányan megnéztek minket, de soha nem gúnyolódtak vagy szóltak be emiatt, szerencsére. Tao-n mégis láttam, hogy egy kicsit zavarban van. Tudtam, hogy nem azért, mert szégyelli, egyszerűen csak a vérében van, hogy meg kell felelnie az elvárásoknak. Még mindig munkálkodik benne az, amit az apja belenevelt, bár rengeteget változott, mióta ismerem.

Végül csak odaértünk a fodrászathoz, Tao pedig úgy döntött, hogy ha már eljött velem, egy kicsit ő is vágat a hajából. Elbúcsúztam tőle addig, mert én egy másik helységbe mentem, aztán Eric – ahogy magát hívatta – kezelésbe vette a lenőtt sérómat. Igaz, közben jól elbeszélgettünk, megkérdezte, ki az a srác, akit magammal hoztam, én pedig elmondtam neki, hogy a barátom. Ő persze nem értette félre, azt hitte, csak valami haverom, de inkább nem világosítottam fel erről a dologról. Nem tudom, nagyjából mennyi időt vett igénybe a dolog, de valahogy úgy éreztem, Eric direkt húzta az időt. Kértem, hogy vágjon is belőle, eddig pedig tökéletes tudta, hogy milyen elképzelésem volt, most vagy hatszor visszakérdezett, öt percenként meg kellett néznem, hogy jó lesz-e, alakítgatott rajta, mintha… Nem akarta volna, hogy korán elmenjek, de fogalmam sem volt, hogy miért. Aztán mikor a türelmem fogytán volt, végre készen lettünk. Újra méz-szőke színű hajam belőve, frissen festve, illatosan meredezett az ég felé, nekem pedig tetszett a végeredmény. Ilyenkor mindig elégedett voltam. Mosolyogva fizettem a srácnak, aztán elindultam kifelé, mert kisé féltem, hogy Tao-t nagyon megvárakoztattam. Ám nem láttam sehol sem, ami miatt eléggé pánikba estem. Azonnal tárcsáztam, majd a fülemhez emeltem a mobilt. Legnagyobb meglepetésemre viszont meghallottam az ő csengőhangját egy nekem háttal ülő srác kezéből. Összezavarodtam, ám abban a pillanatban a forgószékkel megfordult az illető, nekem pedig leesett az állam is a helyéről.

Huang Zi Tao ült abban a székben, mosolyogva, várakozva nézve rám. És… És szőke volt. Vagyis, még nem, mert elég bonyolult procedúra feketéből szőkét csináltatni, egyelőre csak leszívták neki, szóval most olyan barnás-szürke volt, de mégis… Kibaszott jól állt neki. Szóhoz sem tudtam jutni, össze-vissza tátogtam, mint hal a szatyorban, csak bámulva Tao új haját, aminek a fazonja is más volt. Oldalt fel volt nyírva egy kis rész, egészen rövidre, csak a feje tetején maradt meg hosszan, ami baromi jól áll neki. Nem is értettem, eddig hogy nem jutott eszébe fazonra igazíttatni, bár úgy is nagyon jó volt a haja. Most mégis… Olyan szexi volt, hogy kedvem lett volna beletúrni a hajlakktól ragacsos hajába, és magamhoz húzni egy csókra, mert elképesztő volt.

- Tetszik? – kérdezte szerényen mosolyogva, miközben felállt, és elém lépett.
- Az nem kifejezés – motyogtam szinte extázisban, majd kezemet felemelve óvatosan túrtam bele tarkóján a hajába, majd kezdtem el simogatni. – Nagyon jól áll, de… Miért? Mármint, miért akarsz szőke lenni?
- Miattad – mosolyodott el, mire a szívem pocsolyává olvadt. – Meg aztán, elég régen motoszkált már bennem a gondolat, hogy szőke akarok lenni. Tudod, a nők szokták azt csinálni, hogy ha új korszakba lépnek, akkor változtatnak a hajukon. Gondoltam, én is kipróbálom… De tényleg tetszik?
- Imádom – mosolyodtam el, rajongással bámulva őt.
- A tiéd is nagyon jó lett – harapta be az ajkát, én pedig tudtam, hogy ha nem lennénk még az üzletben, már megcsókolt volna.

Így kézen fogtam, elköszöntem Eric-től, aki sunyin mosolygott ránk, aztán elhagytuk az üzletet. Amint kiléptünk, nem érdekelt, hogy az utca kellős közepén voltunk, magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Tao ugyan meglepődött, de nem ellenkezett, azonnal átkarolta a nyakam, majd ugyan olyan szenvedéllyel viszonozta. Elmosolyodtam, aztán felemeltem a derekánál fogva és megpörgettem néhányszor a levegőben. Tao pedig hangosan nevetett ezen, de nagyon boldog voltam. Az, hogy miattam akart szőke lenni, nagyon sokat jelentett. Igazából, nem is a tény maga, hanem az, hogy ezzel fel is vállalta a kapcsolatunkat. Végül csak letettem a földre, és abszolút nem érdekelt, hogy mennyien bámultak minket, újból megcsókoltam, ezúttal lágyabban, sokkal kedvesebben. És ennyi idő elteltével is ugyan olyan izgatott voltam, mintha csak először csókolóztunk volna. A gyomrom még a mai napig bucskázott egyet, a fejem zsongott, a lábaim pedig szinte kocsonyásodtak, ahogy készségesen visszacsókolt. Imádtam. Imádtam az érzést, hogy szerelmes vagyok. Vagy inkább azt, hogy szeretek, és engem is viszont szeretnek. Nincs ennél szebb dolog a világon. Mosolyogva elváltam tőle, aztán a szemébe néztem.

- Nagyon szeretlek – simítottam végig arcán, mire boldog mosoly kúszott a képére.
- Én is téged. Örökké – tette hozzá, ami megdobogtatta a szívem.

Ezek után nem esett több szó köztünk. Ujjainkat összefontuk, így indultunk tovább a pláza felé, mert tudtam, hogy Tao ott szeretett vásárolni. Mosolyogva beszélgettünk mindenféléről, de főképp a fodrászatról és a szőke hajszínről. Megtudtam, hogy Eric azért szórakozott ennyit a hajammal, hogy meglepetés legyen Tao haja, majd az elég sokáig tartott, aztán elmondta, hogy ő kérte meg erre, mire csak felnevettem. Ki sunyi, de mindenképpen megérte. Ő erre azt mondta, hogy az arcomért érte meg, de nagyon édes voltam. Erre aztán besértődtem, de a kis piszok jól tudta, hogyan engesztelhet ki, így pár ölelés és puszi után nem tudtam rá haragudni tovább – nem mintha komolyan mérges lettem volna. Rá képtelen vagyok haragudni. Hangosan nevettünk ezen az egészen, mikor Tao arcáról olyan hirtelen tűnt el az öröm és a jókedv, hogy egyenesen ijesztő volt. Én is azonnal abbahagytam a nevetést, majd már majdnem megkérdeztem, hogy mi a baj, mikor láttam, hogy előre bámul, meredtem, kissé talán ijedten is. Összeráncoltam a szemöldökömet, aztán én is odanéztem. Hogy aztán én is megdöbbenjek. Ugyanis egy pár állt velünk szembe, akinek a női tagja nem volt már, mint Tao nevelőanyja. Ahogy így, szemtől-szembe álltunk, eszembe jutottak azok a dolgok, amiket Tao mesélt róla, nekem pedig kedvem lett volna nekimenni, annak ellenére, hogy nő volt és undorító húzás lett volna. Mégis, amilyen undorral nézett ránk, az megállított. Dühös lettem, de valamiért képtelen voltam megmozdulni, csak fogtam Tao kezét, és szerencsére ő sem húzta el, erősebben szorította az ujjaimat, majd mintha magához tért volna, kihúzta magát.

- Nem is tudtam, hogy a fiam meleg. – Eddig tudomást sem vettem a nő mellett álló férfiról, ám mikor megszólalt, azonnal rákaptam a tekintetemet.

Ő lenne Tao édesapja?