(Megérkeztem a következő fejezettel~ :3
Mivel többen arra szavaztatok, hogy csak egy fejezet legyen, így itt van. :3 Ahogy ígértem, kissé felpörögtek az események, úgyhogy szerintem egy nagyon cuki fejezetet dobtam nektek össze. ^o^
Remélem, tetszeni fog~ :3 )
5. fejezet
Tao POV
Feszülten ültem a padomban.
Fészkelődtem, sehogy nem tudtam kényelmesen elhelyezkedni, túl
kemény volt a szék, pedig máskor ez soha nem jelentett problémát.
Talán túl ideges voltam a dolgozat kiosztása miatt. Az angoltanár
egy kedves, fiatal nő, ám szigorúan veszi a tanulást. Tisztában
vagyok vele, hogy egy kínainak nehéz megtanulnia az angolt, de
egyáltalán nem lehetetlen. Ott van példának Kris, ő eddig kint
élt, és jól beszéli a nyelvet. Bárcsak én is úgy tudnék, mint
ő!
Lemondóan sóhajtottam egyet, a
következő pillanatban pedig belépett az ajtón a tanárnő.
Kedvesen mosolygott, mint mindig, ami egy kicsit oldotta bennem a
fezsültséget. Persze a többiek nem idegeskedtek. Aki jó tanuló
volt, biztosak voltak benne, hogy ötöst kapnak, akik pedig nem
foglalkoztak ilyenekkel, nem is érdekelte őket a jegyük. Ilyen
szempontból is kilógtam az osztályból, pedig úgy is, hogy
mindenből ötös vagyok, kivéve angolból, csak a harmadik legjobb
tanuló vagyok az évfolyamon.
Apám régebben ezért is kiabált
velem. Azt mondta, el kell érnem, hogy a legjobb legyek,
mindenben... Nem hagyhatom, hogy bárki jobb legyen nálam, bármi
áron, akár mocskos módszerekkel is, de érjem el a célom. Persze
én ezt nem akartam. Tanultam, szorgalmasan, minden órára, ami
hozta a jó jegyeket, de sajnos ez nekik nem volt elég. Próbáltam
tenni ellene, de nem sikerült. Mindegy, ez az én szerencsém...
Végül a tanárnő kiosztotta a
dolgozatokat, és mikor elém tette, rám mosolygott. Kissé
meglepődtem, majd félve lenéztem a padon heverő papírra. Láttam
a sok, piros pipát, szinte egyetlen rossz hibám sem volt, így
lassan megfordítottam. Mikor megláttam a legalján a nagy ötöst,
a szám elé kaptam a kezem, a térdemet pedig bevertem a padba, így
minden szem rám szegeződött.
Persze megint csak megvetően
vizslattak, de már nem zavart annyira, mint pár héttel ezelőtt.
Megfogadtam Kris tanácsát, miszerint ne érdekeljen más véleménye,
hagyjam őket figyelmen kívül. Be is vállt, de azért nehéz,
hiszen eddig mindig az elvárásoknak akartam megfelelni. A tanárnő
csak mosolygott rám, majd tovább osztogatta a papírokat. El sem
akartam hinni, hogy tényleg sikerült ötös dolgozatot írnom!
***
Amint vége lett az órának, lévén,
hogy ez volt az utolsó, rohantam a végzős osztályok felé.
Kezemben ott lobogott a dolgozat, és meg sem álltam addig, míg meg
nem pillantottam Krist, amint éppen egyik barátjával beszélgetett.
Nem érdekelt senki és semmi, egyenesen a karjaiba vetettem magam,
amin ő úgy meglepődött, hogy majdnem hátraestünk, de az utolsó
pillanatban visszanyerte az egyensúlyát.
Karjait azonnal körém zárta, majd
hallottam, hogy elnevette magát. Én is mosolyogtam, úgy öleltem
még pár pillanatig, elkapva a lányok csillogó pillantását, amit
nem értettem. Végül elengedtem, majd izgatottan meglengettem szeme
előtt a dolgozatot.
- Mi ez? – mosolyodott el, majd
kivette a kezemből.
- Az angol dolgozatom – haraptam be
az ajkaimat, majd kissé elpirulva néztem fel a szemébe. – Nézd
meg.
Nem válaszolt erre semmit, de mielőtt
tekintetét a lapnak szentelte volna, elköszönt barátjától.
Utána láttam, ahogy végigfutja a sorokat, majd egy helyen szorosan
összehúzta a szemöldökét. Aztán rám pillantott, komolyan, én
pedig ezen meglepődtem. Csak pislogtam a komoly tekintetébe, de ő
nem felelt egy darabig. Mikor már nem bírtam tovább,
lebiggyesztettem az ajkaimat, egyre csalódottabban, mire végre
elmosolyodott.
- Te rólam írtál? – kérdezte meg
végül.
- I-igen, hiszen te vagy a legjobb
barátom – motyogtam, teljesen zavarban érezve magamat.
- De én nem is vagyok vékony –
nevetett fel, mire rákaptam a tekintetem. – Így is fogynom
kéne...
- Ne beszélj butaságokat! – ráztam
a fejem. – Tökéletesen nézel ki.
Erre láttam, hogy meglepődött, majd
összeborzolta a hajamat. Aztán, mikor nekem is leesett, hogy mit
mondtam, még jobban zavarba jöttem, már ha az lehetséges. Végül
rávettem magam, hogy tovább figyeljem, ami nehéz volt.
Megfordította a lapot, majd a végén elmosolyodott. Rám nézett,
egyenesen a szemembe, majd visszanyújtotta a lapot.
- Ügyes vagy – mondott csak ennyit.
– Szeretnéd, hogy megünnepeljük valahol? – billentette oldalra
a fejét.
- Um, hát anya nem igazán örül, ha
nem vagyok otthon időben... – makogtam. – De talán nem
haragszik meg, ha kések egy kicsit.
- Akkor eljössz hozzánk? –
mosolygott. – Anyukám már nagyon kíváncsi rád, pont ma
szabadnapos.
- Te beszéltél rólam anyukádnak? –
lepődtem meg.
- Persze, hiszen te vagy a legjobb
barátom! – nevetett fel, majd elindult, én pedig követtem.
Olyan jó érzés volt ezt hallani!
Soha nem hittem volna, hogy egy barát ennyit adhat nekem. Kristől
az elmúlt hetek alatt rengeteg dolgot tanultam. Most már nem vagyok
olyan naiv, mint eddig. Ugyan tisztában voltam vele, hogy meg tudnék
változni, ha akarnák, de eddig nem volt motivációm. Szerettem
olyan lenni, de most, hogy Kris a szemembe mondta, hogy változnom
kell, hallgattam rá. Talán így minden más lesz, jobb.
Kimentünk a suliból, majd elindultunk
gyalog feléjük. Azért nem busszal mentünk, mert ilyenkor nagyon
sokan vannak, és várni kellene rá, egy kis séta meg mindig jót
tesz, főleg így február végén, mikor már a tavasz illatát
érezni a levegőben. Szerettem a tavaszt, akkor volt a szülinapom,
akkor borult virágba a természet. Tavasszal vannak leginkább a
wushu versenyek, amiket imádtam. Aztán még a szülinapom is akkor
volt, de az inkább negatívum, mint pozitív dolog.
- Min gondolkodsz? – törte meg a
kellemes csendet Kris mély hangja.
- Csak azon, hogy tavasszal megyek majd
versenyre – mondtam meg az igazságot.
- Versenyre? – lepődött meg, felém
is pillantva.
- Igen, wushu versenyre –
bólintottam.
- Te wushu-zol? – tátotta el a
száját, és még meg is torpant.
- Tizenhárom éves korom óta, igen –
néztem rá, de ő még mindig teljesen le volt döbbenve. – Nem
említettem még soha? – lepődtem meg.
- Nem, ezt az információt kihagytad –
szusszantott végül, majd újra megindult.
- Bocsánat, csak mindig máshol jár
az eszem... – nevettem fel.
- És, szereted? – sandított rám,
miközben befordultunk egy kereszteződésénél balra.
- Imádom! – vágtam rá azonnal. –
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy beiratkoztam.
- Örülök, hogy van valami, amit
ennyire szeretsz csinálni – mosolyodott el.
- A szüleim először teljesen ellene
voltak, főleg anyám, de aztán apám megbékélt vele, lévén,
hogy ha majd a cég igazgatója leszek, legalább meg tudom magam
védeni... – húztam el a szám.
- Még mindig nem akarod átvenni a
helyét? – kérdezte kíváncsian.
Erre csak határozottan megráztam a
fejem. Semmiképpen nem akarok az apám nyomdokaiba lépni! Gyűlölöm
a munkáját, azt hiszem, egy kicsit amiatt is ment tönkre a
kapcsolat a szüleim között, bár ebben nem vagyok biztos. Nem
beszélnek velem, igazából azt csinálok, amit akarok, de mikor van
valami probléma, mindig én vagyok az oka. De mostanában otthon is
jobb a helyzet, legalábbis, már nem török össze egy-egy
veszekedés alkalmával, ezt is Krisnek köszönhetem.
- Itt vagyunk – torpant meg végül
Kris, egy otthonos családi ház előtt.
- Nagyon szép – mosolyodtam el.
- Biztosan nem ilyenhez vagy szokva, de
azért, érezd otthon magad – nevetett fel.
- Dehogy! Nagyon tetszik, inkább egy
ilyenben élnék, mint abban a hatalmas villában... – motyogtam,
de mégis meghallotta.
- Miért? – fordult vissza,
kíváncsian pislogva rám.
Hiába volt a legjobb barátom, még
mindig nem tudott rólam sok mindent. Ugyan már egész jól
megismertük egymást, de a szüleimről és az otthoni dolgokról
soha nem meséltem neki. Ha valamikor szóba is jött, inkább
tereltem, vagy úgy tettem, mint aki nem hallotta a kérdést. De
most nem hagyhattam figyelmen kívül, és lévén, hogy meghallotta,
csak nem hazudhatok neki.
- Yifan? – nyitotta ki a bejárati
ajtót egy középkorú, kedvesnek tűnő nő, gondolom Kris
anyukája, jelen esetben a megmentőm.
- Áh, szia, anya – fordult felé,
majd egy puszit nyomott az arcára. – Hadd mutassam be neked... –
kezdte volna.
- Szia, ugye te vagy Tao? – rohant
ide elém, majd szorosan megölelt, ami annyira meglepett, hogy
levegőt is elfelejtettem venni. – Hát persze, hogy te vagy az,
Yifan rengeteget mesélt rólad. Tényleg nagyon cuki vagy –
mosolygott rám.
- Anya! – hallottam meg Kris hangját,
mire ránéztem, de ő csak vakargatta a tarkóját.
- Jaj, Yifan, eddig még egy barátod
sem volt ilyen aranyos, mint ő! – fordult felé, még mindig a
kezemet fogva. – Ó, ne haragudj, Hui Fang vagyok – nézett ismét
rám mosolyogva.
- Ö-örülök, Huang ZiTao –
hajoltam meg, már amennyire tudtam tőle.
- És még milyen jól nevelt! –
áradozott tovább, én pedig éreztem, hogy egyre jobban zavarba
jövök.
- Anya, hagyd már, többet szóba sem
fog velem állni – motyogta az anyukája mögül.
- Jól van, ne haragudjatok –
engedett el végül, majd belépett a házba. – De azért maradsz
vacsorára, ugye? Főztem sok finomságot!
- Anya! – fogyott el immár Kris
türelme, mire Hui Fang csak rávigyorgott fiára, majd eltűnt.
- Ne haragudj, általában nem ilyen,
nem tudom, mi ütött belé... – harapdálta az ajkát barátom.
- Nem, semmi baj – mosolyodtam el. –
Nagyon kedves anyukád van.
- Tényleg nem zavart? – nézett a
szemembe. – Csak mert ölelgetett, meg ilyenek...
- Meglepett, de jól esett, nagyon
kedves tőle – mosolyodtam el.
Erre csak elmosolyodott, végül
beterelt az előszobába, ahol illedelmesen levettem a bakancsom és
a kabátom. Utána Kris mutatta az utat fel az emeletre, be, egyenesen
a szobájába. Nem volt olyan nagy, mint az enyém, viszont teljesen
más. Míg az én szobám fala kék volt, az övé kávészínű, a
falon rengeteg poszter, bikinis lányok, amerikai bandák, autók,
egy csomó fénykép, meg ilyenek. Az ágy vetetlen volt, amit éppen
most korrigált, torokköszörülések közepette. Egyébként, az
ágy jobb oldalon volt, bent a falnál, velem szemben volt az ablak,
előtte egy nagy íróasztal, a bal oldalon világos színű
szekrénysor, benne beépített tévével, és egy egész alakos
tükörrel. A szoba közepén egy kis szőnyeg, de pont oda illett,
rajta két babzsák fotel.
Amíg nézelődtem, Kris is készen
lett az ágy bevetésével, majd leült rá, táskáját ledobva az
ágy mellé.
- Bocs a rendetlenségért, reggel
siettem – nevetett fel, ahogy még felkapott pár ruhát a földről,
majd kiviharzott vele az ajtón, de már vissza is jött.
- Semmi gond – ráztam a fejem, majd
leültem az ágyára. – Tetszik a szobád.
- Tényleg? – csodálkozott, ahogy
leült mellém. – Miért?
- Olyan, mint te... – mosolyodtam el.
– Mármint, látszik rajta, hogy a tiéd, el sem téveszthettem
volna.
- Biztos a tiéd is hasonló –
mosolygott vissza.
Nem válaszoltam. Nem, az én szobámban
egyáltalán nincsenek poszterek, mivel anyám soha nem szerette, ha
valami hülyeséget ragasztok ki a falra, mint mondjuk autók vagy
motorok, azt meg főleg nem tolerálta volna soha, ha bikinis lányok
képével kellett volna találkoznia. Egyrészt, másrészt apám
megtiltotta, hogy bármilyen banda képét kitegyem, azt mondta,
csakis magam lehetek a példaképem, senkit nem szerethetek annyira,
mint magamat.
Az egész szobám nem ilyen személyes,
nem én rendeztem be, a bútorok távol állnak tőlem, olyan idegen
az egész, nem érzem benne otthon magam, de legalább az enyém. Nem
panaszkodhatok, mert elvégre mindenem meg van.
- Volna kedved megnézni egy filmet? –
nézett végül rám. – Ha már ünneplünk...
- Rendben – bólintottam.
- Oké, akkor a tévé alatti
szekrényben vannak a DVD-k, válassz bármit, addig hozok popcornt,
meg valami üdítőt. Mit szeretnél? – fordult vissza az ajtóból.
- Nem is tudom, ásványvíz jó lesz –
néztem a szemébe.
- Hozom – bólintott mosolyogva, majd
már itt sem volt.
Kissé elmosolyodtam. Krissel valahogy
mindig jól éreztem magam, bár nem tudtam pontosan, hogy miért.
Természetesen, nagyon kedves, és mindig őszinte, valamint
meghallgat, és tanácsokkal lát el. Kicsit még mindig furcsa, hogy
a legjobb barátom... Ha valaki ezt mondja nekem még január elején,
hogy lesz egy legjobb barátom, aki még magához is meghív,
kiröhögöm.
De valóban itt vagyok, és boldog
vagyok a tudattól. Sok minden változott azóta, és azt hiszem, ez
az idő múlásával még jobb lesz, hála Krisnek. Nem is tudom,
hogy fogom neki azt a rengeteg dolgot megköszönni, amit értem
tett, de van egy olyan sejtésem, hogy azt mondaná rá, „A
barátoknak ez a dolga!”. Elmosolyodtam, majd végül felálltam,
és leguggoltam a szekrény elé, majd kinyitottam azt.
Ám ahelyett, hogy DVD-k lettek volna
benne, rengeteg fényképalbummal találkoztam. Nem akartam turkálni
egyikben sem, hiszen nincsen hozzá jogom, meg persze illetlenség
is, így visszacsuktam, de ekkor vettem észre, hogy egy kép kiesett
az egyik albumból. Végül csak megfogtam, de nem tudtam visszatenni
anélkül, hogy ne néztem volna meg.
Kris volt rajta, ez teljesen biztos,
felismertem, hiszen alig változott valamit, pedig lehetett talán
tizenöt-tizenhat éves. Fekete haja félhosszú volt, jobb oldalra
volt fésülve, és már akkor is olyan menőnek tűnt, pedig még
sokkal kisfiúsabb volt az arca. Végül az, hogy szívószál lógott
ki a szájából, aranyossá tette. Elmosolyodtam, majd
végigsimítottam a fényképen
- Mit csinálsz? – hallottam meg Kris hangját mögülem, mire úgy megijedtem, hogy felsikkantottam.
- Mit csinálsz? – hallottam meg Kris hangját mögülem, mire úgy megijedtem, hogy felsikkantottam.
- Jesszus, de megijesztettél! –
kaptam a szívemhez, majd gyorsan visszatettem a képet a helyére. –
És ne haragudj, csak azt mondtad, itt vannak a DVD-k, a kép pedig
kiesett, tényleg nem akartam illetlen lenni, bocsánat.
- Semmi baj! – nevetett fel. – Ha
szeretnéd, megtarthatod a képet – vonta meg a vállát.
- Tényleg? – kérdeztem mosolyogva.
- Persze – viszonozta, majd újból
kivette a képet, és a kezembe adta.
- Köszönöm – mondtam elpirulva.
Kris csak elmosolyodott, kisöpörte a
homlokomból a tincseimet, majd egy puszit nyomott oda.
Miért akad el ilyenkor a
lélegzetem?
(Nya, hogy tetszett? :D
Most írni akartam valami frappáns kis dolgot, de nem jut eszembe semmi... ^^"
Szóval, remélem, tetszett, nagyon-nagyon örülnék a véleményeknek, annak meg főleg, ha ide írjátok~ *w*
Jövőhéten hétvégén hozom a következőt. ;)
Addig legyetek rosszak~ :'D
Chuu~ Letty-chan ^^)
Sziaa ^^ ááá hihetetlen cuki lett, úgy olvastam volna tovább *-* annyira örülök hogy itt van Taonak Kris, édesek együtt :3 jaj meg Kris anyukája milyen aranyos már :) jaj és még az is tetszett ahogy Tao örült az ötösének, egyem is meg n.n vááárom a folytatást!! ^_^
VálaszTörlésSziaa~ ^^
TörlésNagyon örülök, ha tetszett. :3
Haha, furcsa, de most én is írtam volna tovább, pedig ilyen nem szokott velem előfordulni. :D
Ha már most aranyosak, mi lesz később? *ördögi kuncogás* Jó lesz, az biztos~ ;)
Kris anyukája még fog szerepelni, lesz egy fontos szerepe, de ezt majd csak a későbbiekben, persze, bár ezzel is sokat elárultam. ^^"
Hát, csak magamról mintáztam a kis pandát, kb. én is ilyen vagyok, mikor ötöst kapok. xD
Folytatás hétvégén~ :3
Köszönöm a véleményt~ *w*
Nagyon örültem, mikor tegnap este megláttam a frisst, csak már nem volt erőm kritit is írni. Édes volt az a jelenet, mikor a karjaiba ugrott az osztályban ^^ Teljesen magam előtt láttam a lelkes kis pofiját :) Aztán Kris anyukája, anyám XD Az enyém valahogy nem ilyen laza. Ahogy Kris zavarba jött annyira aranyos volt, megzabáltam ^^
VálaszTörlésDe Tao nagyon cseles. Remélem hamarosan sikerül Krisnek kihúznia belőle egy-két dogot. Meg kíváncsi vagyok milyen szerepet szánsz az anyukájának.
Ja, és befejeztem az "Az igaz(i) szerelem"-et. Tényleg nagyon jó volt, bearanyozta az éjszakáimat, meg a tanulái időmet is, mert nem bírtam soha időben letenni ^^
Nyúú, szia~ *w*
TörlésSemmi gond, a lényeg, hogy most itt vagy. :3
Haha, hát, igen, gondolkodtam rajta, hogy beleírjam-e egyáltalán, de annyira ez volt meg a fejemben legelső dolognak, ha a fejezetre gondoltam, hogy muszáj voltam beleírni. ^^ Örülök, ha tetszett. :')
Hú, Kris anyukája nagy arc. xD Az elejétől ilyennek terveztem, szerencsére sikerült is, ha már Tao-mama egy seggfej... ^^" Azért az enyém sem ennyire laza, de kicsit hasonlít. :'D
Az pedig, hogy Kris zavarban volt, nem hagyhattam ki. *o* Muszáj volt látnia Taónak a kicsit zavart arcát, egyszerűen fontosnak tartottam leírni. :3
Hogy Zitao cseles? :D Ezt hogy érted? Akárhány töröm a fejem, sehogy sem tudom kibogozni, mire gondolod... ^^" Az meg, hogy az idő múlásával Tao jobban meg fog-e nyílni, majd kiderül~ ;D
Hm, Kris-mama fontos lesz... *ördögi mosoly*
Ugye? *w* Mondtam, hogy nagyon megéri elolvasni, mert... Ahh~ :3 Én is imádtam, volt, hogy hajnali 1-2-ig is azt olvastam, aztán 3 óra alvással vágtam neki a sulinak, de megérte! :'D
Szóval, nagyon örülök, hogy itt voltál, köszönöm a véleményt~ *o* <3
Chuu~ ^^
A cseles lehet nem is illik rá annyira. ^^" Arra gondoltam, hogy mindig sikerül terelnie a témát, ha valami olyan kerül elő, amiről még nem akar beszélni. Erre mondtam, hogy remélem Krisnek hamarosan sikerül kihúznia belőle vmit.
VálaszTörlésJaaa, így már értem! :'D
TörlésNos, van benne valami, de talán mégsem az a megfelelő szó, ahogy te mondtad. Egyszerűen csak még fél, hogy Kris mit szólna ehhez, vagy hogy nem értené meg. ^^"
Talán a következő fejezetben kiderül pár dolog... *ezer wattos vigyor*
Chuu~ ^^
Ez az egész olyan mint egy véget nem érő sorozat *-* Iszonyatosan tetszenek a karakterek főleg hogy Kris ilyen törődő.Nagyon tetszik várom a folytatást *-* oh és írtó kis mucis rész lett.Szeretem hogy nem kapkod el az egészet és így izgalmasak az események...Taonak meg hatalmas mázlia van Krissel és én már sajnàlom a pandàt :33
VálaszTörlésNyú először is nagyon szépen köszönöm~ *w* De el kell, hogy szomorítsalak, egyszer úgy is vége lesz, de az még nagyon messze van... ^^"
TörlésÖrülök, ha tetszenek a srácok. :') Nem is tudom, Tao nekem mindig is aranyos volt, bár mikor legelőször megláttam a Weekly Idolban, azonnal rácuppantam a képernyőre, egy "DÖÖÖÖÖG~" felkiáltással. *o* Hú, lehet, megint megnézem. xD De utána meg rájöttem, hogy milyen édes... Meg szadista, mindig megöl azokkal a pillantásaival~ QwQ
Na, eltértem... ^^"
Hm, tudod, mikor még kezdő voltam, elkapkodtam mindig, úgy voltam vele, hogy nem akarom húzni, mert unalmas lesz. Azóta rengeteget fejlődtem, ás rájöttem dolgokra. :D Többek között arra is, hogy ha úgy írod meg a ficet, hogy két idegen találkozik, ne egyik-napról a másikra legyen minden. :3 Persze, ez csak az én véleményem. :D
Haha, már most ezt mondod? ;D Mi lesz akkor később? *sunyi kis vigyor*
Sokat pofáztam... TwT
De nagyon szépen köszönöm a véleményt, szerintem szombaton itt lesz a friss, mert vasárnap házon kívül leszek. :3
Chuu~ ^^