6. fejezet

(Hú, jó sok kihagyás után, de megérkeztem a 6-dik fejezettel. ^^"

Tudom, hogy sokat kellett rá várni, de így sikerült. >< És ez most egy kicsit rövidebb fejezet, mint szokott lenni, de mivel még ma hozom a 7-diket is, így remélem, nem nagy gond. :3

Jó olvasást! ^^)

6. fejezet

Kris POV

Vigyorogva lépkedtem le a konyhába, ahol anya meg sem állt. Úgy sürgött-forgott, mint talán soha, pedig ő aztán tudott pörögni. Elmosolyodtam rajta, hogy bizonyára csak Tao miatt csinál ünnepi vacsorát. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, így figyeltem egy darabig. Nem akartam megzavarni, mert tudtam, hogy akkor kizökken a koncentrálásból, és utána azt sem tudja, hol tartott. Csak hogy nekem igazán a mikró közelébe kellett volna jutnom.

- Anya – szólítottam meg kedvesen, de persze nem hallotta meg. – Anya, hallasz?

Erre végre felém kapta a fejét, majd elmosolyodott.

- Ó, szia, drágám, minden rendben? – törölte meg a kezét egy konyharuhában. – Ugye itt marad a barátod vacsorára?

- Nem tudom, majd megkérdezem tőle – mosolyodtam el.

- Miért nem teszed most? Nagyon aranyos, szeretném, ha itt maradna – lett megint izgatott.

- Mert egy filmet akarunk megnézni, azért jöttem le, hogy csináljak popcornt – vettem is ki a szekrényből az említett kukoricát.

- Örülök neki, hogy ilyen gyorsan találtál magadnak barátokat – hallottam meg magam mögül a hangját.

- Én is örülök – pillantottam hátra a vállam fölött, majd bekapcsoltam a mikrót.

Ezután nem beszéltünk többet, ő mosolyogva csinálta tovább a dolgát, én pedig kivettem a hűtőből egy üveg ásványvizet, majd két poharat, ezeket pedig egy tálcára tettem. Megvártam, míg a popcorn kipattogott, majd kiöntöttem egy tálba, majd intve anyának, visszaindultam a szobámba.

Jó érzéssel töltött el, hogy Tao a ott van. Eddig még soha nem hívtam el hozzánk, talán tartottam tőle, hogy visszautasítja, amilyen távolságtartó néha, de szerencsére most nem történt ez. Ugyan még pár dologról nem beszél, a családjáról pedig semmit nem tudok. Az biztos, hogy nagyon szigorúak a szülei, ebben nem kételkedem. Az anyukája kemény nő lehet, olyan, aki szereti a rendet maga körül, bár ezt csak abból tudom, amit nagyon ritkán mond róla.

Az apja pedig egy igazi üzletember. Gondolom, szeretné, ha a fia sikeres lenne, ezért támogatja és büszke rá, hogy milyen jó tanuló. Kíváncsi lennék rájuk, talán egyszer azt is megélem, hogy ő hívjon el magukhoz. Szeretném megismerni a családját, hogy hol él, mit csinál otthon.

Végül benyitottam a szobámba, de láttam, hogy Taónak fel sem tűnt az érkezésem. Elmosolyodtam, majd letettem az éjjeliszekrényemre a tálcát, végül mögé sétáltam. Ekkor sem tűnt fel neki, hogy visszaértem, olyan elmélyülten bámulta a kezében tartott fényképet, amin én voltam. Végigsimított rajta, mire nem bírtam tovább, megszólítottam.

Olyan aranyos volt, ahogy megijedt, majd nagy nehezen elhadarta nekem, hogy véletlen talált rá a képre. Legszívesebben agyon ölelgettem volna, de tudtam, hogy nem tehetem meg. Végül neki adtam a képet, hiszen láttam rajta, hogy nagyon tetszik neki. Aztán mikor a csillogó, cuki kis panda szemeivel rám nézett, nem tudtam megállni, és adtam a homlokára egy kis puszit.

- Szóval, milyen filmet akarsz nézni? – álltam fel aztán, majd kinyitottam a TV fölötti szekrényt

- Nem tudom... – motyogta halkan, teljesen elpirulva. – Valami vígjáték?

- Az van egy pár, gyere, válassz valamit, addig bekapcsolom a TV-t – mosolyodtam rá, majd leültem az ágyamra.

Kezembe fogtam a távirányítót, ám ahelyett, hogy a plazmára koncentráltam volna, tekintetem egyből Taóra szegeződött. Egyáltalán nem a fenekére... Ahogy ott állt a szekrény előtt, miközben ujjait húzta végig a rengeteg DVD-n... Kedvem lett volna mögé lépni és átölelni, aztán soha többé el sem engedni. Szerettem volna megcsókolni, elmondani neki, hogy milyen gyönyörű, és azt, hogy szükségem van rá.

- Kris? – arra eszméltem fel, hogy a kis panda előttem áll, és kezeit lengeti előttem.

- Khm, igen? – néztem fel a szemébe, mire azonnal elpirult.

- Csak megkérdeztem, hogy jó lesz-e ez – bökött ujjával a kiválasztott film felé.

- Persze, mondtam, hogy nekem mindegy, melyik – mosolyodtam el végül.

Ő is viszonozta, végül elvettem tőle, betettem a lejátszóba és elindítottam. Lehúztam az ablakomon a redőnyt, hogy jó sötét legyen, aztán leültem az ágyamra, hátamat a falnak vetve. Tao csak fészkelődve ült ott a szélén, mire felnevettem, megfogtam a kezét, majd őt is feljebb húztam. Nem láttam a sötét miatt, de tejesen biztos voltam benne, hogy megint elpirult. Olyankor olyan édes!

Végül az ölembe vettem a popcornos tálat, majd tömni kezdtem magamba. Tao pár perc után felfogta, hogy a kukoricán nyammogok, így aztán ő is enni kezdte. Így néztük a filmet, csendben. Néha nevetésünk megtörte a kicsit kínos szótlanságot, de egyébként jól éreztem magam. Szerettem ezt a filmet, nagyon sokat lehet rajta nevetni, és volt benne egy...

Ebben a pillanatban éreztem, hogy Tao teste megfeszül mellettem. Mivel már annyira ellazult, fejét a vállamnak döntötte, így nézte a filmet. Ám mikor a főszereplő csaj a pasinak esett, aztán az ágyban kötöttek ki, Tao feszült lett. Lenéztem rá, láttam, hogy a kezeit bámulja az ölében, és ajkait rágcsálja közben. Elmosolyodtam, majd bal kezemmel megfogtam az övét, puha tenyere forró volt, így jól esett a  hüvelykujjammal simogatni, hogy ellazuljon.

Nem szólt erre semmit, egy ideig meg sem mozdította a kezét, aztán felpillantott rám. Elmosolyodtam, amit ő gyorsan viszonzott, aztán visszahajtotta fejét a vállamra, és megszorította a kezemet. Abban a pillanatban a gyomrom bucskázott egyet, és a vigyort egészen a film végéig le sem lehetett vakarni a képemről.

***

Amikor már a film végén a szereplők nevei futottak a képernyőn, csak akkor mozdultam meg. A kezem teljesen el volt zsibbadva, de nem akartam megmozdítani, nehogy Tao kikapja tenyerét az enyémből. De úgy gondoltam, most már ideje lenne más szögben tartani a kezemet, mert konkrétan nem éreztem belőle semmit.

Mikor erre sem reagált Taozi, végül lenéztem rá, de egy olyan édes látvány fogadott, ami a szívemet hevesebb dobbanásokra késztette. Ott aludt a vállamon, keze az enyémben, míg másik a feje alatt, az oldalán feküdt, szinte teljesen hozzám dörgölőzve. Az ajkain egy halvány mosoly játszott, a haja a szemébe hullott, én pedig nem tudtam megállni, óvatosan kisöpörtem tincseit az arcából.

Olyan szép volt, hogy egy pillanatra még a lélegzetem is elakadt tőle. Végül végigsimítottam a tökéletes arcon is, mire olyan cicásan bújt bele az érintésembe, hogy muszáj voltam elmosolyodni. Egy gyengéd puszit nyomtam az arcára, aztán óvatosan kimásztam mellőle, majd egy takarót is ráterítettem. Utoljára végignéztem a kis pandán, aztán elhagytam a szobát, hogy segítsek anyának a főzésben.

- Jó volt a film? – nézett rám mosogatás közben anya, ahogy beléptem a konyhába.

- Igen, sokat nevettünk rajta – bólogattam, miközben elővettem három tányért, és az asztalra pakoltam őket. – Kész van a vacsora?

- Még nem, de nem sokára – mosolygott. – De hol van Tao?

- Alszik – mosolyodtam el.

- Alszik? – lepődött meg anya.

- Igen, elaludt filmnézés közben, nekem meg nem volt szívem felkelteni – sóhajtottam. – Biztos megint hajnalig fent volt, hogy tanuljon, előfordult már nála...

- Nem mondják neki a szülei, hogy nem egészséges? – biggyesztette le az ajkait. – Nem lenne jó, ha a cuki kis szeme beesett lenne...

- Anya, a barátomról beszélsz, aki nem mellesleg tizenhét éves... – nevettem fel.

- Aish, te kölyök, hol marad a tisztelet? – nevetett ő is. – De ne aggódj, meghagyom az ő korabeli lányoknak.

Erre már lehervadt a mosoly az arcomról. Ahogy belegondoltam, hogy Tao egy lánnyal együtt... Féltékeny voltam még csak a gondolatára is, hogy Taónak egyszer barátnője lehet. Ebbe még bele sem gondoltam, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb be fog következni. Már ha nem cselekszem hamarabb. De nem tehetem meg, hiszen ő nem vonzódik hozzám, a legjobb barátja vagyok, nem támadhatom le az érzéseimmel, az nem lenne tisztességes.

Elhúztam a számat. Taónak valóban egy helyes lány kellene az oldalára, akkor sokkal több önbizalma lenne, és nem lenne ilyen naiv, mint most. Ugyan sokat változott már azóta is, hogy barátok vagyunk, de még mindig túl ártatlan, ezért pedig sokan kihasználják. Én barátként megtettem mindent, de ha még többet akarok, az már túl menne a barátságon.

Bár... Amíg nem aktuális nála a barátnő téma, addig örülök annak, hogy mellettem van, és a barátomnak tudhatom. Lehetséges, hogy később már nem lesz lehetőségem ilyen közel tudni magamhoz, így kihasználom az időt, amennyire csak tudom. Nem szabadulsz meg tőlem, Huang ZiTao, ebben biztos lehetsz!

- Valami baj van? – kérdezte anya, felém pillantva.

- Dehogy, megyek és felébresztem Taót... Vagy segítsek valamit? – néztem a szemébe.

- Hát, a húst egy kicsit kavargatni kéne, pár perc és kész – mutatott a gázon lévő edényre.

Bólintottam, majd kavargattam egy ideig a húst, utána óvatosan megkóstoltam. Puha volt és finom, így elzártam alatta a gázt. Utána még segítettem anyának tálalni a kaját, normálisan befejeztem a terítést, így mentem fel Taónak szólni, hogy jöjjön vacsorázni.

Halkan nyitottam be a szobába, majd elmosolyodtam, ahogy láttam, még mindig ugyan úgy alszik, ahogy itt hagytam. Az ablakomhoz léptem, majd felhúztam a redőnyt, de mivel már így is sötét volt odakint, nem sok fény szivárgott be, de egy kicsit kinyitottam az ablakot, hogy friss levegő töltse el a szobát. Végül odaléptem az ágyhoz, majd végigsimítottam a puha arcon, de erre csak belesimult az érintésembe.

- Taozi... – mondtam halkan. – Ébresztő, gyere vacsorázni.

Semmi reakció, édesen aludt tovább, én pedig elgondolkodtam azon, hogy hagyom a fenébe, olyan békésen alszik, nincs szívem felrázni. De aztán belegondoltam, hogy a szülei biztos aggódnak már miatta, így nem hagyhattam tovább aludni.

- Tao – ráztam meg kissé a vállát, mire végre kinyitotta kis, panda szemeit.

Mondani akartam még valamit, de ahogy belenéztem az álmos, ködös tekintetébe, még levegőt is elfelejtettem venni.

Ez lenne a szerelem?

(Nya, hogy tetszett? :3

Ez most inkább a belső dolgokra koncentrált, de szerintem fontos volt leírni ezt is, bár tudom, hogy kicsit uncsi lett... Mondjuk, átvezető fejezet a nagy BUMM előtt, szóval várjátok a következőt, mert az izgalmas lesz. ;D

Szóval, nagyon-nagyon várom a véleményeket~ *w*

Chuu~ Letty-chan ^^)