20. fejezet

(MEGLEPETÉS~ *Q*

Mivel ma 11-kor végeztem a suliban, és 1-re itthon voltam, mert felvételi van, gondoltam, megleplek titeket a fejezettel. :3 Mivel hétvégén nem lett volna biztos, hogy tudom hozni. ^^

Nos, csak annyit róla, hogy szerintem tetszeni fog, de utálni fogtok, nagyon-nagyon. :'D

Jó olvasást! :3)

20. fejezet

Kris POV

El sem bírtam képzelni, hogy mégis hogyan volt bátorsága feltenni nekem ezt a kérdést. Tao nem volt ilyen, aki csak úgy a szemembe nézve, egyszerűen rákérdez. Ledöbbentem, fogalmam sem volt, hogy mégis mit kellene neki válaszoljak. Nem azért, mert nem tudtam neki mit mondani, hanem azért, mert nem tudtam, hogy miért kérdezett meg. Kétlem, hogy csak úgy, két hét után rájött, hogy érdekli a válaszom. De... Mégis miért? Hogy lehetséges ez, amikor eddig már attól elpirult, ha a szemembe nézett? Tao, mi történt veled?

Hosszú percekig csak bámultam a szép szemeibe, amiket még mindig imádtam. Viszont Tao nem nézett félre, határozott volt, eltökélt, olyan összeszedett és magabiztos, mint amilyennek még soha nem láttam. Biztos voltam benne, hogy ez nem csak egy hirtelen jött kérdés. Talán sokáig gondolkodhatott rajta, mégis hogyan adja elő, valamiért mégis bennem volt az a gondolat is, hogy egyszerűen azért érdekli, mert eddig azt mondtam neki, hogy nem vagyok meleg. Tényleg nem tudtam, hogy mit kellene válaszolnom.

Kiszökött a számon egy sóhaj, mire Tao csak megnyalta az ajkait, aztán tovább bámult rám. Túlságosan is más volt, olyan, mintha elszívta volna belőlem a magabiztosságot, úgy nézett rám, mintha egy préda lennék, akire amint megmoccan, lecsap. Ideges lettem a helyzettől, pedig eddig nagyon is imádtam, mikor bámult, de nem így. Kezdett nagyon frusztrálni, hogy még csak el sem pillantott rólam, mintha egyetlen apró mozzanatomról sem akart volna lemaradni. Amivel úgy összezavart, mint eddig soha senki.

Valójában, egy kicsit megijedtem. Nem voltam biztos benne, hogy mit kellene neki mondanom. Ha elárulom neki, hogy beleszerettem, mit reagálna rá? Biztos vagyok benne, hogy bármennyire is a barátjának tart, vagy tartott, ezután ennyit sem fog velem beszélni. Bár azért az engem is érdekelne, hogy miért csókolt úgy vissza... Másrészt, nem akartam neki hazudni. Nem is tudtam volna. Mégis mit mondhatnék neki? Hogy csak szórakoztam vele, mert gondoltam, milyen rohadt vicces lenne lesmárolni a suli közepén a legjobb barátomat? Nyilván el is hinné... Ennyire még ő sem naiv.

- Kris? - hallottam meg Tao hangját, mire visszakaptam rá a tekintetemet. - Miért csókoltál meg akkor?

- Én... - kezdtem bele, végül elhatároztam magam, miután sóhajtottam egy nagyot. - Már elmondtam. Nincs semmi jelentősége, felejtsd el, és nagyon sajnálom, fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Szégyellem is magam miatta rendesen, nem akarom, hogy emiatt te rosszul érezd magad. Ne haragudj rám.

Tao szemei elkerekedtek. Tisztán hallottam, hogy a tüdejében rekedt a levegő, és csak bámult rám. Nem tudtam volna eldönteni, hogy most miért. Ennyire meglepődött volna, vagy más az oka? Ugyan nagyon fájt hazudnom neki, tisztában voltam vele, hogy nem vallhatok neki szerelmet. Nem, hiszen nem jönnék ki belőle jól. Két hétig nem beszéltünk egymással, Taónak amúgy is Jun Hee tetszik, teljesen hetero, szóval ez abszolút esélytelen. Ha elárultam volna neki az igazat, azzal csak magamnak ártottam volna, Tao pedig még jobban elkerült volna. Jobb ez így mind a kettőnknek.

- Jól vagy? - tettem a vállára a kezem, mire ő visszatért a való életbe.

- Persze - fújta ki a levegőt, majd ismét csak az az ártatlan srác volt, aki eddig. - K-köszönöm, hogy őszinte voltál velem.

- Ez csak természetes - erőltettem magamra egy vigyort, amit kissé elpirulva viszonzott. - De lehet egy kérdésem?

- Igen - nézett rám nagy, kíváncsi szemekkel, én pedig majdnem rávetettem magam, annyira aranyos volt.

- Miért kérdezted meg? - szegeztem neki a kérdést, egyenesen a szemébe, mire azonnal elkapta pillantását.

Most fordult a kocka. Én bámultam Taót, ő csak zavartan piszkálta a felsője szélét, miközben fejét lehajtotta, harapdálta az ajkait és mélyen hallgatott. Nem hiszem el a srácot, de tényleg. Már kezdtem azt hinni, hogy teljesen megváltozott, erre mintha egyetlen nap sem telt volna el, ugyan ilyen zabálni valóan édesen ült mellettem. Én pedig rajongtam érte. Őrülten szerettem, legszívesebben megöleltem volna, és soha többé nem engedném el. Nagyon meg kellett feszítenem a kezeimet, hogy ne valósítsák meg az elképzeléseimet, de ha már ebbe a fájdalmas hazugságba menekültem, nem akartam megint magyarázkodni neki. Nem érdemelte meg, hogy hazudjak neki ilyen fontos dologban, de nem akartam, hogy miattam szenvedjen.

- Én csak... - motyogta halkan Tao, majd teljesen elvörösödve pillantott fel rám. - Csak tetszik nekem valaki...

Ebben a pillanatban a szívem hatalmasat dobbant a helyén. Talán most vesztettem volna el az utolsó esélyemet? Mi van, ha rólam beszélt, és azért lepődött meg ennyire? Basszus, Kris, nem lehetsz ilyen hülye! Már majdnem káromkodtam is, de végül csak ökölbe szorítottam a kezemet, miközben továbbra is érzelemmentes arckifejezéssel bámultam vissza Taóra. Édes Istenem, csak azt ne mondja, hogy én vagyok az, mert menten megcsókolom!

- A-az nagyon jó... - nyögtem ki nagy nehezen, mosolyt erőltetve magamra. - Ki a szerencsés lány? Talán Jun Hee?

- Nem - rázta meg a fejét egyből, majd beharapta a száját, úgy nézett ismét a szemembe, mégis valahogy máshogy. - Ő... Ő nem lány.

Ebben a pillanatban fagyott le a képemről az az erőltetett vigyor is. Talán még le is sápadtam, mert úgy megszédültem, hogy meg kellett kapaszkodnom a pad háttámlájában, ha nem akartam, hogy lezuhanjak róla. Lehunytam egy pillanatra a szememet, hogy mégis felfogjam a hallottakat. Nem, nem értettem félre, teljesen biztos, hogy azt mondta, nem egy lány tetszik neki. Komolyan? Tao komolyan meleg lenne? És tetszik neki egy pasi? A szívem őrületesen gyorsan vert, de próbáltam leküzdeni a félelmemet, így ránéztem Taóra, aki idegesnek tűnt. Persze, ő nem tudja, hogy én is a másik csapatban játszom...

- Ki az? - kérdeztem meg konkrétan, mire a panda megint mélyen elpirult, én pedig már itt rosszat kezdtem sejteni.

Ne, kérlek szépen, csak azt ne mondd, hogy SeHun az! Bőven elég volt mára az is, hogy elmondta, valójában nem egy lány tetszik neki, nem akarom azt hallani a szájából, hogy a kis ficsúr az, aki tetszik neki. Mégis hogyan lehetséges ez? Két héttel ezelőtt Tao semmiféle jelet nem mutatott arra, hogy a fiúkhoz vonzódna! Jun Hee volt az egyetlen, akire volt okom féltékenynek lenni, erre megjelent ez a SeHun gyerek, két hétre rá pedig azt mondja, hogy tetszik neki egy srác? Nagyon dühös lettem, de ezt próbáltam leplezni Tao előtt. Hülye még én sem vagyok, rajta pedig úgy látszott, hogy nem akarja elmondani, amit én már tudtam. Fájt, mérhetetlenül, de mégis az ő szájából akartam hallani!

- Tao, mondd el! - szólítottam meg, mire rám kapta a tekintetét, kissé ijedten. - SeHun az, ugye? Ő az, aki tetszik neked, így van?

Erre a panda csak eltátotta a száját, az arcából kifutott minden szín, én pedig elgondolkodtam rajta, hogy talán ő még rosszabb állapotba került, mint az előbb én. Viszont így valahogy beigazolódott a gyanúm. Olyan egyértelmű volt a reakciója, hogy azonnal elárulta magát. Próbáltam nyugodt maradni, azt mutatni, hogy minden rendben, de nagyon nehéz volt. Mégis ki lenne képes jó képet vágni, mikor az, akibe halálosan szerelmes, közli vele, hogy más tetszik neki? Még a gondolat is rohadtul fájt, nem hogy maga a tény. És bár igaz, hogy Tao nem mondta ki nyíltan, azt hiszem, teljesen egyértelmű.

Végül felálltam a padról. Nem akartam, hogy idő előtt törjön ki belőlem az elfojtott düh és a keserűség, így menni készültem. Már a kezem a kilincsen volt, mikor két kéz kulcsolódott a derekamra hátulról, mire a szívem azonnal hevesebben kezdett verni, én pedig abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak tudnám Taót nem szeretni. Bárcsak elfelejteném, mert akkor nem fájna ennyire! Miért teszed ezt velem, még ha csak tudat alatt is? Tao, elmondhatatlanul szeretlek, miért nem veszed már észre?

- Ne csináld ezt velem... - suttogtam halkan, miközben lehajtottam a fejemet.

- Y-Yifan, én... - kezdett bele, a hangja halk volt, de mivel pont a fülem mellett beszélt, pontosan értettem. - Kérlek, ne haragudj rám. Tudom, hogy váratlanul ért most ez, de az érzelmeimnek nem tudok parancsolni. SeHun, ő... Nem tudom, miért, de kedvelem őt és v-vonzódok hozzá, bármennyire nehéz volt elfogadnom a tényt, hogy ő egy srác. Valójában még mindig egy kicsit abszurd. Tudom, hogy ez neked ijesztő, mert... Mert eddig azt hitted, hogy a lányok érdekelnek, ez pedig így is volt. De SeHun sok mindent megváltoztatott bennem.

- Ne mondj többet - nyögtem ki nagy nehezen, hiszen így is fájt, erre ő még rátett egy lapáttal a monológjával.

- Hadd mondjam végig, ha elkezdtem, kérlek - szipogott egyet, mire nekem is nőni kezdett a gombóc a torkomban. - Kris, ha nekem valaki aznap délután, mikor elmentem Jun Hee-vel fagyizni, azt mondja, hogy el fogok menekülni egy srác elől, aki közli velem, hogy meg akar ismerni, én pedig nagyon... Nagyon vonzónak fogom találni, biztosan fejvesztve menekültem volna előle. De tényleg így történt, de azt hittem, szórakozik velem, és hogy soha többé nem látom majd. Aztán másnap megjelent az iskolában, és jöttél te is... Azóta SeHunnal osztálytársak lettünk, és nagyon jól összebarátkoztunk. Elmondta nekem, hogy tényleg meg szeretne ismerni, akkor még nem igazán gondolkodtam, de az, hogy már az első perctől vonzódtam hozzá, nagyon megijesztett. Még most sem tudom pontosan, hogy mit érzek, vagy mit gondoljak. Össze vagyok zavarodva, de nem mertem eléd állni ezzel, hiszen te... Te a lányokat szereted, így... Így nem tudom, hogy mit gondolsz erről az egészről, de...

A szívem szakadt meg. Szinte éreztem, hogy megrepedt a mellkasomban és darabokra hullott, Tao szavai hallatán. Még mindig nem sírtam, pedig borzalmasan fájt. Nem akartam tovább hallgatni, mondani akartam neki valamit, bármit, amivel leállíthattam volna, de képtelen voltam a beszédre, az az átkozott gombóc úgy nyomta a torkomat, hogy lassan megfojtani készült. Ha tudtam volna... Ha sejtettem volna, hogy min megy keresztül... Istenem, hiszen meleg lett! Egy sráchoz vonzódik, nem pedig Jun Hee-hez! De... Miért éppen SeHun? Mi van meg benne, ami bennem nincs? Tao, kérlek, ha már neked adtam a szívemet, ne taposd már meg ennél is jobban...

- Szereted őt? suttogtam nagyon halkan, mikor már pár percig csendben volt.

- T-tessék? - Hangja meglepődött volt, karjai kissé megfeszültek körülöttem.

- Szereted SeHunt? - kérdeztem újra, immár hangosabban. - Szereted őt szerelemből? Vele akarsz lenni úgy, mint egy férfi és egy nő? Kívánod őt, csókolni akarod, és minden nap elmondani neki, hogy mennyire gyönyörű és mennyire szereted? Ha ránézel, gyorsabban ver a szíved, és úgy érzed, megfordult körülötted a világ? Hogy a pillangók össze-vissza repkednek a gyomrodban, ha csak rád néz? Amikor mosolyog, nem tudsz neki ellenállni? Ezt érzed iránta?

Tao kezei pár pillanatig szinte görcsbe rándultak, aztán összemarkolta a pólómat, szorosan a hátamhoz simult, a hátamra hajtotta a fejét, majd kitört belőle a sírás. Ha tudta volna, hogy mennyire szeretem... Ha tisztában lett volna azzal, hogy én érzem mindezt iránta, amit felsoroltam, akkor talán minden másképp lenne. De nem hibáztatom őt, bármennyire is szerettem volna. Jól mondta, az érzelmeinek nem tud parancsolni senki sem, éppen ezért szerettem én belé, ő pedig SeHunba. És bármennyire nem volt szimpatikus a kis betolakodó, ebben a pillanatban őrülten féltékeny voltam rá.

- Érzed ezeket, Tao? - kérdeztem újból, mert ezt hallani akartam tőle.

- N-nem tudom... - nyögte ki nagy nehezen, nagyokat szipogva.

- Nem tudod? - nevettem fel kissé gúnyosan, pedig nem akartam. - Akkor mégis mit érzel iránta?

- Nem tudom, Kris - mondta egyre elkeseredettebben. - Fogalmam sincs...

- Hazudsz! - lettem egyre dühösebb.

Tao ekkor engedett el, majd határozottan megfordított, könnyes, vörös szemeit az enyémbe fúrta, amik ezúttal kemények voltak. Meglepődtem, de már annyira össze voltam törve, hogy csak fapofával bámultam rá vissza. Nem akartam mást, csak végre eltűnni innen, nem hiányzott, hogy a szemembe mondja, hogy igen, tényleg szereti a kölyköt. Akkor mégis miért provokáltam ki?

- Nem hazudok! - mondta elszántan a kis panda, eddig nem ismert hanglejtéssel. - Neked fogalmad sincs, milyen az, mikor megtetszik neked egy srác! El sem tudod képzelni, hogy min mentem keresztül, mikor megláttam őt, és azonnal hevesebben dobogott a szívem. Teljesen megijedtem, gyűlöltem magam miatta, nem tudtam elfogadni. De ezt te nem élted át, ne mondd nekem azt, hogy hazudok! Ameddig nem vagy tisztában azzal, hogy milyen is ez, ne vádaskodj, mert nincs igazad! Igen, szeretem SeHunt, de nem vagyok benne biztos, hogy szerelemből. Vonzódom hozzá, mégis, amikor te csókoltál meg...

Itt azonban azonnal beharapta az ajkait, majd olyan mélyen elpirult, mind a paradicsom. Én pedig totálisan meglepődtem. Nem akartam foglalkozni a szavaival, már próbáltam tudomást sem venni róla, főleg arról, hogy én is ugyan így keresztülmentem ezen, csak nekem egyszerűbb volt. Én soha nem akartam megfelelni másoknak, mint Tao. Ugyan egy ideig én is kicsit ijesztőnek találtam, hogy megbámulom a pasikat, egy idő után elfogadtam és beletörődtem. Istenem, egy önző, hazug disznó vagyok! Tao meg sem érdemel engem, úgy is csak bántottam állandóan.

De akkor mégis mi volt ez az utolsó mondata? Csak figyeltem teljesen zavart arcát, ide-oda nézelődött, de semmi pénzért nem rám, vagy a szemembe. Mi volt akkor, mikor én csókoltam meg? Tisztán emlékszem, hogy nem ellenkezett, de... Úristen! Ebben a pillanatban úgy hasított belém a felismerés, mint a villámcsapás. Eltátottam a számat, a szemeim kikerekedtek, és csak tátogni tudtam. Szóval mikor megcsókoltam, már tudta, hogy vonzódik a srácokhoz, ezért viszonozta? A francba is, hiszen olyan vágy volt a szemében, hogy azt hittem akkor, azonnal a magamévá teszem! Erre gondolt? Hogy SeHun iránt nem érez vágyat, viszont mikor én megcsókoltam, irántam igen?

Baszd meg, Tao! Egyszerűen csak... Baszd-meg!

(Ehh, ha valami érthetetlen, vagy ilyesmi, inkább kérdezzetek rá, elég fáradt vagyok ma [konkrétan egy zombi szintjén állok], szóval bocsánat érte. ^^" De azért remélem, érthető volt, nagyrészt~ :3

Na, viszont erre számítottatok? Jól tette Kris, hogy nem vallotta be az érzéseit? És mit szóltok Tao őszinteségi rohamához? És amiket mondott, meglepő volt? És Kris milyen volt? Érthető volt, hogy miért hazudott? Végül pedig, mi lesz ezek után? Pantao szépen elszólta magát, az biztos, de vajon azt is elárulja Kris-nek, amire a szőke azt hiszi, hogy rájött? ;D

Nyuh, igen, tudom, hogy megint gonosz volt a befejezés, de szeressetek, hogy van folytatás, ugyanis hétköznap van és tanulnom kellett volna. ><

Várom a véleményeket, mind ide, mind Facebook-ra~ *Q* <3

Chuu~ ^^

Ui.: Oh, egyébként elfelejtettem mondani a 18-dik fejezet után, hogy ez lett a második leghosszabb regényem~ ^o^ ...Egyelőre. ;3)