(Ehh, szép estét~ Vagy inkább jó reggelt? :'D
Tudom, nem lett ebből vasárnap, de mentségemre szóljon, még akkor belekezdtem, és szerintem a fejezet amúgy is kárpótolni fog titeket. :3 Lehet félreérteni... ;D
Jó olvasást~ ^^)
29. fejezet
Tao POV
Ajtócsapódásra keltem. Huh,
elaludtam volna? Kissé kótyagosan pillantottam a bejárat felé, a függönyt pedig éppen akkor húzta el az iskolaorvos, aki egy
középkorú nő volt. Amint észrevette, hogy figyeltem, kedvesen rám
mosolygott, de nem tudtam viszonozni, bármennyire is akartam. Végül
az alacsony nő hozzám lépett, de ekkor észrevehette a szép kis
hányásomat az ágy túloldalán.
- Jobban érzi magát? - kérdezte,
miközben felhúzott a kezére egy gumikesztyűt, majd kitért a
látóteremből.
- Nem tudom... - válaszoltam őszintén.
- Akkor kérdezem máshogy - kuncogott
fel. - Mik a panaszai?
- Azt hiszem... - kezdtem bele. - Fáj
a fejem, még mindig hányingerem van, és azt hiszem, lázas is
vagyok.
A nő eközben elkezdte feltörölni a
követ egy felmosóval, és igazán értékeltem, hogy a saját
hányásom helyett már csak a citromillatú fertőtlenítőt éreztem. Ugyan tömény volt, mégis jobb. Sóhajtottam egy nagyot,
majd ismét lehunytam a szemem. Tényleg nem éreztem magam jól, az
pedig rátett egy lapáttal, hogy bent volt Kris is. Nem kellett
volna megcsókolnom, hiba volt. Őszintén szólva, már tényleg
nem értettem semmit, de most valahogy nem is akartam vele
foglalkozni. Fájt, még mindig, de most legfőképpen nyugalmat
akartam. Nem hiányzott, hogy még egyszer kidobjam a taccsot, vagy
elájuljak.
- Azt hiszem, haza kellene mennie -
állt meg végül fölöttem az orvos, majd fürkészni kezdte az
arcomat, amitől zavarba jöttem.
- N-nem hiszem, mindjárt jobban leszek
- nyeltem egyet.
- Persze, mesélje ezt be másnak,
percekig ájult volt, aztán hányt egy nagyot, és még mindig
rosszul van - vonta fel a szemöldökét. - Hívhatom a szüleit?
- Nem! - ellenkeztem azonnal, még meg
is fogtam a nő karját. - Úgy értem... Ők nagyon elfoglaltak, és
nem szeretném, ha miattam kellene lemondaniuk egy üzleti
megbeszélést...
Nem akartam hazudni, de azt mégsem
mondhattam el, hogy anyám valószínűleg nem foglalkozna a
dologgal, vagy ha mégis, bejönne értem, de a folytonos
sértegetéseit kellene egész úton hallgatnom, hogy mennyire
szánalmas vagyok. Apámról ne is beszéljünk, már elég régen
láttam őt, de őszintén, nem is nagyon hiányzott. Végül a
doktornő sem erőltette, csak bólintott egy aprót. Pár
pillanattal később viszont megcsörrent a telefonja, majd azt
felkapva, gyorsan lehadarta, hogy maradhatok még itt, de
mindenképpen ajánlja, hogy menjek haza, igazolást a mai napra
pedig ő ír. Megköszönni sem volt időm, már csapta is be maga
mögött az ajtót.
Kifújtam a tüdőmben rekedt levegőt,
majd ezzel egyidejűleg a homlokomra tapasztottam a kezemet. Meleg
volt... Fáztam is, de egyben melegem is volt. Nem lehettem beteg,
pont most. Elvégre, az előbb még semmi bajom nem volt, bár
hallottam, hogy az ember, miután elájul, gyakran lesznek ilyen
tünetei. Végül erőt vettem magamon, óvatosan felültem, és
próbáltam elnyomni a szédülésemet. Mikor ez sikerült, vettem
egy mély lélegzetet, de mielőtt lábra álltam volna, ismét nyílt
az ajtó.
Érdeklődve pillantottam oda, és egy
apró mosoly terült ez az arcomon, amint észrevettem SeHun
jellegzetes alakját. Ő pár lépéssel beljebb lépett, majd
nekitámaszkodott csípővel az ágy szélének, közvetlen
mellettem. Ahogy felnéztem az arcára, az gondterheltnek és
fáradtnak tűnt. Nem mosolygott most rám, amit nem tudtam mire
vélni. Tudtam nagyon jól SeHunról, hogy két oldala van, de nekem
mindig igyekezett a kedves és törődő arcát mutatni, így egy
kicsit rosszul érintett, hogy ezt most nem tette meg.
- Valami baj van? - kérdeztem halkan,
miközben óvatosan megérintettem a kezét.
- Nem, nincs semmi - rázta meg a
fejét, majd egy mosolyt erőltetett ajkaira.
- Biztos? - kérdeztem vissza, szemét
fürkészve.
- Ha egyszer mondom - sóhajtott fel
frusztráltan, majd egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Inkább azt
mondd, te hogy vagy...
- Nem valami fényesen - húztam el a
szám.
- Szeretnéd, hogy hazakísérjelek? -
nézett rám aggódva.
- Nem, nem akarom, hogy miattam
hiányozz - ráztam meg a fejem. - Ne aggódj, egyedül is menni fog,
holnapra pedig kutya bajom sem lesz.
SeHunnie erre végre elmosolyodott.
Ugyan bántott, hogy nem mondta el, mitől volt feszült, de nyilván
olyasmi, amiről nem feltétlenül kellett tudnom. Igaz, hogy már
rájöttem, Kris-t szeretem, de attól még SeHun is fontos volt számomra,
sőt! Vele vagyok együtt, elméletileg ő a barátom, szóval
egyértelmű, hogy segíteni akartam neki. De valahogy most kedvem sem
volt arra, hogy erősködjek, mondja el. Bíztam abban, hogy majd
magától fogja elmondani, bármennyire is éreztem magam emiatt egy
utolsó szemétládának.
- Pantao... - szólított meg, mire
érdeklődve felé pillantottam. - Tudod, én... Áh, mindegy, semmi!
- Mit akartál mondani? - kérdeztem rá
azonnal.
- Semmi fontosat - legyintett. - Ne
rágódj ezen, jó?
- SeHun! - biggyesztettem le az
ajkaimat, mert tudtam, hogy ez mindig meghatja.
- Édes vagy, de tényleg semmi
lényeges, oké? - mosolyodott el kissé.
Aegyo-ztam neki egyet, mire
felnevetett, aztán megfogta az államat, de mielőtt megcsókolt
volna, kissé zavartan elhúzódott. Nagyokat pislogtam rá, fogalmam
sem volt, hogy miért nem zárta össze az ajkainkat, de nem úgy
tűnt, mint aki válaszolni akart volna. Végül csak sóhajtottam
egy nagyot, majd óvatosan felálltam az ágyról. Mikor meggyőződtem
róla, hogy stabilan állok, kifelé indultam, mert már elegem volt
a zöld falból és a fertőtlenítő szagából. Nem foglalkoztam
SeHunnal, gondoltam, úgyis jön utánam, ám arra nem számítottam,
hogy megragadja a csuklómat, majd visszaránt magához.
Ledöbbenve bámultam rá, fogalmam sem
volt, hogy mégis mit akart tőlem. Kissé talán meg is ijedtem
tőle, mert olyan tekintettel méregetett, hogy azt hittem, menten
összepisilem magam tőle. Tényleg ijesztő volt ez a tömör közömbösség
tőle. Arcomra is kiülhetett a döbbenet, mert SeHun elmosolyodott, mire kitört belőlem egy hangos sóhajtás, hogy
mégsem akart megölni a szemével.
- Nem közömbös neked Kris, ugye? - nézett a szemembe, majd kisimított egy fekete
tincset a szemem elől.
- Hogy? - hebegtem neki vissza, alig
fogtam fel, hogy mit kérdezett.
- Ne is próbáld tagadni, látom -
mosolyodott el aranyosan, amit már végképp nem tudtam hová tenni.
- Valójában, összeillenétek...
- S-SeHun... - néztem rá
megrökönyödve. - Hogy...?
- Hogy mondhatok ilyet? - simított
végig arcélemen, egészen a vállamig. - Tudod, könnyű észrevenni
azt, ami a szemem előtt van.
Azt hiszem, itt volt az a pont,
mikor ismét elájultam.
***
Másnap valamikor egy hangos
csengőszóra riadtam fel. Azonnal a fejemhez kaptam, amibe
belenyilallt a fájdalom, de tudtam, hogy nekem kell ajtót nyitnom,
mert nincs itthon senki más. Azonnal eszembe jutottak a tegnapi
dolgok, de még mindig képtelen voltam felfogni SeHun szavait. Mégis
hogyan láthatta meg rajtam, hogy tényleg nem közömbös nekem
Kris? Ugyan nem tudtam tőle megkérdezni, mert már itthon tértem
magamhoz. Az iskolaorvos mégiscsak felhívta anyámat, aki miután
magamhoz tértem, nem kis cirkuszt levágott, hogy mennyire szánalmas
vagyok, mint gondoltam...
Próbáltam nem törődni szavaival, de
mikor öt perc elteltével is csak ordított velem, nem bírtam
tovább. Elegem volt abból, hogy még ilyenkor is csak sértegetni
tudott, így összeszedve minden erőmet és bátorságomat, én is
kiabálni kezdtem vele, amin ő annyira meglepődött, hogy megszeppenve hallgatta végig a kisebb monológomat. Akkor minden
kijött belőlem, az összes feszültség, amit a hetek alatt
magamban tartottam, és nem mondhattam azt, hogy nem esett jól. Ezután
anyám végre békén hagyott, de azt azért közölte velem, hogy
holnap nem lesz itthon, korán elmegy, szóval rendesen zárjam be a
házat.
Végül alig élve ültem fel az
ágyamban, majd bújtattam a lábaimat a pandás mamuszomba. Nem
foglalkoztam nagyon vele, hogy hogyan nézhetek ki, elindultam
lefelé, hogy ajtót nyithassak. Reménykedtem benne, hogy csak a
postás az, vagy valami gyorsan lerázható személy, mert olyan
ramatyul éreztem magam, mint talán még soha. A lábaimat ólom
nehézségűnek véltem, a fejem minduntalan le akart szakadni a
helyéről, és úgy, mondhatni mindenem fájt. Végül csak elértem
a bejárati ajtóig, és még csak bele sem néztem a tükörbe, mert
féltem, szörnyen nézhetek ki. Viszont mikor kinyitottam az ajtót,
és megpillantottam, hogy ki áll ott, szinte még az ütő is
megállt bennem.
- Kris? - kérdeztem, bár teljesen
egyértelmű volt, hogy a szőke állt előttem, egy hatalmas
szatyorral a kezében.
- Szeretlek... - Azt hittem, ott
helyben megint elájulok.
- Te-tessék? - kérdeztem vissza
totálisan ledöbbenve, alig hittem el, amit hallottam.
- Szeretlek - mondta ki megint,
egyenesen a szemembe, majd egy lépéssel közelebb jött hozzám.
- Lehetetlen... - suttogtam, de nem
szakítottam meg vele a szemkontaktust. - Mégis hogyan...?
Kris erre már nem válaszolt,
hallottam, hogy a földön koppan valami, aztán már csak az ajkait
éreztem a sajátomén. Abban a pillanatban jólesően
felsóhajtottam, és nem foglalkoztam azzal, hogy tulajdonképpen
most vallott nekem szerelmet, hogy a bejárati ajtóban vagyok, és
bárki megláthat, boldogan karoltam át a nyakát, majd húztam
magammal be a házba, miközben visszacsókoltam neki. Azt hiszem,
életem legszebb pillanata volt, mikor becsapódott a szépen
kifaragott fa, aztán a hátam koppant is rajta, miközben Kris
átdugta a nyelvét a számba. Azonnal felnyögtem a jóleső
érzéstől, de totálisan zavarba is jöttem.
Komolyan alig akartam elhinni ezt az
egészet. Kris jött, alig telt el egy perc, de máris megcsókolt,
miután szerelmet vallott. Ez most komolyan igaz, nem álmodom?
Mintha Yifan meghallotta volna gondolataimat, óvatosan ráharapott
a nyelvemre, ami nem volt fájdalmas, de kellőképpen éreztem
ahhoz, hogy ha álmodtam volna, bizonyára felkeltem volna. De nem,
szóval ez tényleg a valóság volt... Kris keze eközben a
derekamat simogatta, ami túl jó volt ahhoz, hogy ne rázzon ki a
hideg tőle. Én még annyira a sokk hatása alatt voltam, hogy
szinte megmozdulni sem bírtam, örültem, hogy egyáltalán
viszonozni tudtam a csókját.
Ekkor viszont Kris elvált tőlem, mire
hevesen kaptam az éltető levegő után. Nem húzódott el tőlem,
homlokát az enyémnek döntötte, közben pedig hatalmas keze
bekúszott a pólóm alá, mire kissé megijedtem, de mikor nem
mozdította a derekamról, megnyugodtam. Úristen, túlságosan is jó
volt... Beharaptam az ajkaimat, majd a szemébe néztem, amik
csodálatosan csillogtak. Hiszen én is szeretem őt, akkor miért ne
lehetnénk együtt? Miért nem mondom el neki, hogy én is így érzek
iránta? De egyáltalán lehetséges lenne, hogy tényleg úgy
szeressen engem, mint én őt, mikor egészen ideáig azt hittem
róla, hogy hetero?
- Kris... - nyögtem ki halkan a nevét,
mire csak elmosolyodott, majd a homlokomra nyomott egy hosszú
puszit.
- Mondd, figyelek - mosolyodott el, ami
egyszerűen annyira jól állt neki, hogy azt hittem, meghalok.
- Én... - kezdtem bele, bár fogalmam
sem volt, hogy mit mondhatnék. - Te... K-komolyan gondolod? Úgy
értem... M-mármint, azt...
- Hogy szeretlek? - mosolyodott el,
majd kezeit a pólóm alatt a hátamra csúsztatta, majd teljesen
maghoz húzott, így a fülembe suttogott. - El sem tudod képzelni,
hogy milyen régóta várok arra, hogy elmondhassam neked, hogy tiszta
szívemből szeretlek. Pontosan magam sem tudom, hogy mióta, de
talán már akkor, mikor legelőször megpillantottalak. Tökéletes
vagy Tao, úgy szeretlek, ahogy vagy. Keresve sem tudnék nálad
jobbat találni. Nekem te kellesz, senki más. Nem lányok, sem
pedig LuHan. Egyedül te... Csakis te.
Ahogy hallgattam vallomását, a
szemeim úgy könnyesedtek be egyre jobban. Ezt már komolyan alig
bírtam elhinni... Hogy lehettem ilyen szerencsés, hogy pont Kris
mondja nekem ezeket a szavakat? Hogy történt az, hogy már régóta
szeret engem, én pedig észre sem vettem? Vajon hányszor törtem
össze a szívét az elmúlt hónapok alatt? Mit érezhetett,
mikor azt mondtam neki, hogy SeHunt szeretem? Yifan, hogy bírtad ki
mellettem ennyi ideig? Hogyan szerethetsz, mikor végig csak
bántottalak téged? Hogy mondhatod azt, hogy tökéletes vagyok,
mikor undorítóan viselkedtem veled?
- Hé, most sírsz? - húzódott el tőlem, majd amint felnéztem rá könnyes szemekkel, úgy lepődött
meg. - Mi a baj?
- Én... - hüppögtem. - Én meg sem
érdemellek téged, Kris... Hiszen végig csak bántottalak téged.
El-el sem bírom képzelni, mit érezhettél, mikor én meg SeHunn...
És mikor azokat mondtam neked... Sajnálom, nagyon-nagyon
sajnálom... Ha tudtam volna, hogy...
- Sssh... - adott egy gyors puszit
ajkaimra, majd elmosolyodott. - Ne beszéljünk a múltról, Zitao,
most a jelen a fontos.
- De... - kezdtem volna megint, ám
ekkor ismét befogta a számat ajkaival, de ezúttal ott is tartotta.
Ismét egy szenvedélyes csókban
forrtunk össze, ami ugyan olyan tökéletes volt, mint eddig
bármelyik másik. Azonnal görcse rándult a gyomrom, a lábaim
megremegtek, és éreztem, hogy mindjárt összeesek az élvezettől.
Túlságosan is nagy hatással volt rám, ezt pedig a hevesen dübörgő
szívem mutatta a legjobban. Már alig bírtam levegővel, de
egyszerűen túl édesek voltak Kris ajkai ahhoz, hogy elhúzódjak
tőlük. Kellett nekem, egyszerűen életem végéig akarom őt
csókolni. Azt hiszem, soha többé nem akarom elengedni magam
mellől.
Végül elhúzódott tőlem, hatalmas
szemeivel az enyémekbe nézett, közvetlen közelről, mire
elmosolyodtam. Ő ismét csak magához ölelt, miközben eddig
elfelejtett végtagjaimat a nyaka köré fontam, úgy húztam még
közelebb magamhoz. Éreztem a teste melegét, hogy neki is majd' kiugrik a szíve, olyan gyorsan vert, a kellemes illatát... Tökéletes
volt a pillanat...
- Én is szeretlek, Kris... - suttogtam
halkan, egyenesen a fülébe.
Azt hiszem, mikor Kris a szemembe
nézett ezután, ő volt a világ legboldogabb embere...
(*pótlás*
Remélem, tetszett, várom a véleményeket, mind ide, mind Facebook-ra~ *Q*
Chuu~ ^^)
Véééégreee~ *000000000* Eljött az ő idejük!!!! <3 <3 <3 Sehun tényleg fura volt '-' Remélem minden rendben lesz vele és Luluval.
VálaszTörlésMár éppen ideje volt. :3
TörlésHogy érted, hogy fura? :'D Egyébként mindig mondtam, hogy SeHun okos, és szereti fogjátok... :3 De majd a következőből megértitek~ ;D
Hahi, kiderül, hogy mi lesz vele, és LuHannal is. ^^
Köszönöm, hogy írtál~ :3 <3
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésSziaa~ *-*
TörlésMindegy, hogy hányadikként írnál, ugyan olyan boldog lennék miatta. :3 Édesem, azt ugye tudod, hogy mikor azt írod, röviden írsz, mindig szép, hosszú vélemény lesz belőle? :D És úgy tűnik, úgy alakult, hogy nem lett rövid. ;) Nem mintha bánnám, mert nagyon imádom~ *w*
Örülök, ha egyre jobban bírod SeHunnie-t~ :') Tudom, hogy furcsa, de majd választ kapsz a következőből, hogy miért ilyen - meg fogod érteni őt. ^^ Őszintén szólva, nem terveztem bele, hogy SeHun is tudja majd, de valahogy így adta magát a fejezet... Kicsit talán bánom, mert így nem azon lesz a hangsúly, amin én szeretném, hogy legyen, de majd igyekszem azért erre is figyelni. ^^ Tudom, hogy nem érted, de majd a következőnél fogod, remélhetőleg. :3 Ahh, alig bírom ki, hogy ne írjam le, miért volt ilyen közömbös, de nem akarom lelőni a poént, főleg akkor, ha nem volt kikövetkeztethető. ^^ Attól, mert ilyen közömbös maradt, őszinte a kis pösze. :3 Ha nem ájult volna be Tao, sokkal több mindent is mondott volna neki, csak megsúgom. ;D Hm, talán igen, talán nem, meg fogod erre is kapni a választ~ :3 (Feltéve, ha már tudod... :'D)
Azt a részt direkt nem írtam le. ^^" Úgy voltam vele, hogy elég nagyot szól az enélkül is, hogy leírtam volna, de valójában csak úgy gondoltam, hogy elmondta neki, hogy lege van belőle, hogy állandóan szidja őt, meg nem foglalkozik vele, meg ezt csinálja. ^^ Egyébként azért viselkedett így, mert kijött belőle a feszültség és a frusztráció az elmúlt hetek miatt, és az anyján csattant. :D Én is örülök, hogy végre megtette, de ne aggódj, látni fogod te még szemtől-szembe egymással az anyát és fiát, elég lesz akkor olvasni. :3 Ó, az biztos, hogy most anyuci egy ideig nyalogatja majd a büszkeségén esett sérüléseket, mert ez sértette, az biztos. :3
Nem akartam én sem tovább húzni, egyrészt, mert féltem, hogy megölnétek, másrészt amúgy is így terveztem. :3 Taókám mindig is szőke volt, nézzük el neki. :D De igen, a lényeg, hogy felfogta, és még csak el sem ájult - pedig azt terveztem. x3
Azt kérte tőlem az egyik olvasóm, hogy féloldalnyi nyálas szöveget akar Kris-től hallani. :D Valamilyen szinten eleget tettem a kérésnek, csak éppen nem lett féloldal csöpögő nyál, mert annak ezért nem vagyok a híve, bármennyire is TaoRis. :3 De boldog vagyok, ha ennyire átérezted ezt az egészet~ *-* Főleg úgy, hogy Tao POV, mégis Kris érzéseit élted át... Szóval, az nagyon jól esik, köszönöm, hogy leírtad~ *w* <3
Igen, Tao is rájött már, hogy sokat bántotta Kris-t, de hát, nem lehet minden tökéletes. :D Kris sokáig szenvedett miatta, vissza kell, hogy kapja egy kicsit, csak hát, így már nem lesz olyan könnyű. ^^ De boldog vagyok, ha szereted Taozit~ :3 Kris pedig egyértelmű, hogy megbocsát neki, őszintén szólva, soha nem is haragudott rá, mert hát ilyen a szerelem. ^o^ Egyébként valóban, SeHun egy kicsit rossz hatással volt rá, de csak azért, mert túl új volt számára minden, bár végül is nem SeHun hibája, hogy kicsit más lett. ^^ De örülök, ha láttál változást a személyiségében - mondjuk elég egyértelmű volt, meg én is érzékeltettem, szóval mindegy -, és hogy ismét változott. :3 Röviden, örülök, ha szereted a karakterét~ *-*
Bizony, hűűű, de régen volt, mikor a legelső fejezetekben már attól is zavarba jött, hogy Kris beszélt hozzá. :3 Mondtam, hogy sokat fog változni, de lényegében mégis ugyan az marad. ^^ Örülök, ha imádod ezt a kettősséget. :3 Őszintén szólva, én sem gondoltam volna, hogy ilyen karaktert össze tudok hozni, mert mindig úgy vagyok vele, hogy azok a szereplőim sikerülnek jól, akiket nem tervezek el... Tao nem ilyen volt, mégis büszke vagyok rá, azt hiszem. :') És ne aggódj, most már nem fog változni, csak Kris-el szemben még magabiztosabb lesz, bizonyos helyzetekben, hahi~ ;D A kis félénk énje is megmarad, szóval örülök, ha ezt mondod~ :3
Jön a folytatás, túl hosszú~ ^^"
Folytatás~ :3
TörlésDe édes vagy~ :') <3 Hahh, kíváncsi vagyok, tényleg álmodtál-e róluk, de majd mindjárt megérdeklődöm. :3 Omo, hát ki akarod őket tulajdonítani? :'D Kikről írnék akkor, ha elvennéd őket tőlem? :3
Jaj, igazán nincs mit, örömmel írok meg minden egyes fejezetet, tudhatnád. :') Köszönöm a dicséretet, mindig jól esik ilyet olvasni. ^^ Éééés igen, még mindig túl cuki vagy~ *-*
Köszönöm a véleményedet~ *Q* <3
És akkor a másikra is itt... :3
Elfogadom a mentséget, de csak azért, mert én is mindig ezt írom ki, mikor kések a fejezettel - mint ennél is. :D Nem, egyébkén mondtam már, hogy mindegy, mikor írsz, ugyan olyan boldog vagyok miatta. :3
Jaj hát ezt IMÁDTAM !!! *.* Komolyan,annyira édes volt ! Juj és a csók jelenet is marha édesen volt leírva :3 Itt Balcsin olvasni igazi élvezet ^^ Várom a kövit! Fighting! c;
VálaszTörlésÖrülök, ha imádtad~ *-*
TörlésNem is tudok erre mit mondani, csak azt, hogy nagyon aranyos vagy, és boldog vagyok, ha ennyire tetszett. :3 Köszönöm a dicséretet, igyekeztem most az aranyosságra fektetni a hangsúlyt, nem pedig másra - ha sikerült, akkor rendben van. ^o^
De jó neked, hogy a Balatonon vagy, irigyellek, bár nem tudom, ott milyen az idő, itt nem valami meleg... >.>"
Holnap jön a folytatás~ :3
Köszönöm, hogy írtál~ *-* <3
Látom továbbítottad nekik a kis üzenetem ;) Bár sejtelmem sincs róla vajon Krisnek miért nem jött be az ötletem. Mert azt még értem, hogy Tao drágám szégyenlôs, de Kris cica is? Bár a legvalószínûbb, hogy kettesben akarta eltölteni az elsô alkalmukat, mindenféle közönségtôl mentesen. (de ez nem fog bejönni, mert sok fan fogja lesni őket közben ^w^)
VálaszTörlésNa jó, viccet félretéve, VÉGRE! Én igazán türelmes vagyok, de azért így a 28-9. fejezet felé már ideje volt. Azt pedig már csak remélem, hogy ez után még sok-sok fejezet következik ^w^ Nagyon édes lett Tao a kis értetlenkedésével meg mikor sírva fakadt, majd megzabáltam. Kristôl meg az én lábam is remegett, pedig fekve olvastam xD Az a vallomás is, Awh~ :3
Ennél a résznél szabályosan görcsbe rándult a gyomrom, imádtam *w* : "Azt hiszem, életem legszebb pillanata volt, mikor becsapódott a szépen kifaragott fa, aztán a hátam koppant is rajta, miközben Kris átdugta a nyelvét a számba. "
Khm, igen...nem is tudom mi lesz velem késõbb, ha már ettôl csorgatom a nyálam X"D
SeHun pedig megint meglepett az elején. Mondjuk nem is tudom mire számítottam...leginkább semmire, mert mikor felébredtem az volt az elsô dolgom, hogy telefon->net->BOY és akkor még ködös volt a fejem, de ez azonnal megváltozott, ahogy elkezdtem olvasni. Persze ahhoz, hogy kritit tudjak írni, már fel kellett kapcsolnom a gépet -.-" fuck logic
Nagyon kíváncsi leszek mi lesz ezek után, szó szerint is meg amúgy is. Úgy értem valószínûleg nem fognak most nyomban egymásnak esni, pláne, hogy Tao beteg...pedig hidd el, szeretném >w< Amúgy meg nem tudom SeHun és Kris között mi lesz, vagyis hogy megbeszélik, SeHun cica meg átengedi neki Taot, mert tuti nem ilyen könnyen. Bár SeHunból kinézem, hogy ilyen kedves, de azért nem hiszem, hogy ilyen könnyen feladja. Hú, szóval igen, megint gyártom az elméleteket az írónõnek, had vigyorogjon ;)
Már az At Last-et is nagyon várom, de csak semmi stressz xD Már így is elkényeztetsz, hogy 3 fejezet lesz. Tegnap meg még egyszer köszönöm a hosszú "kritikát", bár nem tudom hívhatom-e így ha még nincs is fic, de ne akadjunk fönt a részleteken :D Aztán láttam, hogy írtad, hogy szabad vagy, én viszont el vagyok veszve mostanság az emelt magyar feladatsorok között ^^" Aztán meg este nem tudtam, hogy éppen írsz-e már és még véletlenül sem akartalak kizökkenteni, mert még megölnek a BOY olvasók x"D De látom jól tettem, tényleg akkor írrál, ha csak hajnalban jött a fejezet. Szerintem épp elég elfoglalt voltál nélkülem is :D
Hahi, tettem valamit az ügy érdekében, maradjunk ennyiben csak. :D Nos, nem nyilatkozott, mikor elmondtam neki, de valószínűleg csak az volt az oka, hogy megdöbbent szegény feje. xD Hahh, az biztos, hogy kettesben akarják eltölteni, csak ők nem tudják azt, amit én, valamit ti is egy kicsit~ ;D Reménykedem, hogy sokan meg fogják őket lesni. :3
TörlésHm, na, igen, éppen ideje volt már így lassan a 30-dikhoz közel. :'D Én sem akartam tovább húzni, egyrészt, mert féltem, hogy megvertek, másrészt meg, mert így lett tervezve. ^^ Ó, ne aggódj, boldogítani foglak még titeket, de az már biztos, hogy nem olyan sok fejezettel, mint ideáig. :D Már megvan nagyjából, hogy hány fejezetesre tervezem, de nem fogom elárulni, mert akkor egésznek eltűnik a varázsa. ^^ Örülök, ha tetszett TaoZi, igyekeztem még itt is azt mutatni, hogy szegény alig hiszi el, hogy ez tényleg megtörténhet vele, és hiába lett már kicsit erősebb, Kris mellett még mindig ilyen kis cukkancs. :3
Hű, örülök, ha ilyen nagy hatással volt rád Wufi vallomása~ *w* Pedig direkt nem terveztem sem nyálasra, sem pedig túl "kiszámíthatóra", de azért örülök, ha ennyire tetszett. :') Ó, lesznek még szép számmal ilyen, és ehhez hasonló jelenetek, szóval meg fogsz halni. :'D Aztán majd a finálé... Kehh, nem akarlak kinyírni, szóval készülj fel rá, okey? ^^
Na, most én is meglepődtem! :'D SeHunnie ennyire meglepett volna? :3 Ez viszont aranyos, én amint felkeltem (7:20-kor), elkészültem és a templomban poshadtam. xD Lényegtelen~ ^^" Szóval, örülök, ha a fejezet volt az első "dolgod", nagyon aranyos tőled~ *-* Ja, igen, említetted, hogy a telefonod nem szereti a bloggert, és nem szokta elküldeni a véleményeidet... >< Azért remélem, nem volt nagy gond. ^^"
A következő fejezet izgalmas, érdekes és aranyos lesz. :3 Meglepetés lesz számotokra, szóval már nagyon várom, hogy mit fogtok hozzá szólni. ;D De mindig örülök, ha kíváncsiak vagytok, hogy vajon mi lesz ezek után~ ^^ És jól tippeled, nem fognak egymásnak esni, még... :'D De ami késik, nem múlik. ;) Haha, nagyon szeretem, mikor gyártod az elméleteket, de ne aggódj, a következőben sok dologra választ kapsz, szóval mást nem is mondanék. :3 SeHun lépése egyébként elég kiszámítható lesz, én úgy gondoltam, de ha nem, akkor boldog vagyok. *w* Yehet, megtudod~ ;D Ó, és vigyorogtam, ne aggódj! :D
At Last-ot most fogom írni, amint válaszoltam, mert a sok locsolkodó közepette nem jutott rá időm. >.>" Szívesen kényeztetlek titeket, csak utána azt nem szeretem, hogy megint hetente fogok frissíteni, és már mindenki hozzászokott a két napihoz. :'D Akkor mindig káosz van~ ^^" Jaj, nem kell megköszönnöd, nagyon szívesen írtam neked zagyvaságokat. xD Igen, elérhető voltam este, de csak fél 12-kor mentem el írni, szóval írhattál volna, ha úgy van. ^^ A BOY olvasók nem öltek volna meg, ne aggódj. ;D És sok sikert az érettségihez, innen is, tudom milyenek a napjaid, a blogod árulkodik róla. >< Azért pihenj eleget, és csak pozitívan! :3 <3
Veled egyébként mindig szívesen beszélek, szóval írhatsz egészen nyugodtan. ^o^
Köszönöm, hogy írtál~ *Q* <3
Imádom már alig várom a kövi részt. Kiváncsi vagyok Sehun reakciójára. :D :D :D :D :D ●
VálaszTörlésÖrülök, ha imádod~ *-*
TörlésHolnap jön a következő, nem kell rá sokat várni. ;D
Ó, lesz elég sok SeHun a következő fejezetben, ne aggódj, megtudsz mindent~ :D
Köszönöm, hogy írtál~ :3 <3
De szeretném én kuncogva takarítani valaki hányását... :/ Most gondolj bele! Lehet, hogy volt benne répa is, akkor meg olyan, mint a vadas! TwT
VálaszTörlésHmmm... szeretem a vadast... XDD
És SeHun? Oh yeah! Gyerünk, egy kan bunyó! Aki veszít, az nem Taóba, hanem a konektorba dugja a farkát! Megrázó élmény lesz... örök emlék... =D
De most tényleg! LuHannak csak ne kelljen az én kis SeHunom, mert neki viszont Tao kell és ez nagyon jól van így!!!
Gyerünk fiúk, elő a domináns hím oldalatokkal, valamelyik hugyozza már körbe Pantao kerítését, na! Kris, itt az alkalom, most a szülők sem állnak az utatokba, tessék valami jó kis jelenetet összehozni! Óóó, már előre látom...
*-*
Annak a két srácnak végre egymás elé kellene állnia és kibökni az igazat, mindent tisztázni! Egy jó kis verekedés még belefér, aztán Kris szééépen nászútra megy Taóval, na meg persze a nászéjszakát Lettykém fantasztikus pontossággal írja le... végül egy rakat kispanda fog rohanhászni a közös házuk étkezőjében, mert mint kiderült, Taón a kelleténel több lyuk van, és lazán... hát... hímnős. :3
Elképzeltem... XD
Na de megdícsérlek, mert a szőke herceg megérkezett barna vérnyúlon, és tényleg a szükségleteimet kielégítő nyálas szöveggel rukkolt elő, úgyhogy ügyes húzás, kedves Letty, ha szólíthatom így.
Jaj de cuki... még sírt is a drága! :3
Jah, és igen, ha már SeHun tudja, hogy mi van, akkor ő is bevághatná az ágyba pandácskámat, mert ha van békülős szex, akkor összeveszős is kell!
Aha, egy fejezeten belül két menet... OwO
Eléggé kifejeztem volna, hogy mennyire tetszik ez a rész?
Nééééééééém... * ördögi vigyor, az a gusztustalan fajta
Úúú, hát én úgy szeretlek! Oké, hogy nem volt húsz oldalas rész, de minden benne volt, ami kellett : TaoRis töménytelen mennyiségben.
Meg hát a kuncogó nővérke, igen, biztos jó izmos lehet az orra a sok edzéstől, ha ilyen vadast egy fintor nélkül takarított...
Lehet, hogy otthon ilyet főz a gyerekeknek =DDD
Nagyon várom a folytatást, és hogy mi van azzal a minimum 200 oldalas yaoival? Valószínűleg már ma feltöltöm az első fejezetet, szóval ha érdekel, majd átküldöm facebookon. :-)
Szép napot! <3 :-)
Hát ezt komolyan nem hiszem el, neked mindig ki kell nyírnod? X"D <3 Áh, már az elő mondatodtól kifeküdtem, aztán jött a többi is~ :'D Vadas... Basszus, végem van. xD
TörlésÁúcs! OwO Ezt most elképzeltem, és amellett, hogy röhögök, fájdalmas még csak elképzelni is, úgy, hogy nincs is himbilimbim. xD És egyébként nem lesz kanbunyó, bármennyire is szeretnéd. :'D
Hééé, akkor most te ellene vagy a történetnek! ;D De nem baj, remélem, tudok tenni róla, hogy megváltozzon a véleményed, ha meg nem, sajnos bele kell törődnöd. ^^" De ez a szöveg, komolyan, már folyik a könnyem, annyira nevetek. xD "Hugyozza már körbe valaki Tao kerítését." Oké, hogy farkasok, de hát, na... :'D Kris, bármennyire is szereti Taót, nem fogja az első adandó alkalommal letámadni, bár tudom, hogy te ezt várod már nagyon régóta. ;D
Haha, persze! x3 És akkor abban a bunyóban kinyerne? :D Csak mert Kris soha nem keveredne verekedésbe, pont SeHunnal nem, elég nekik a szájcsata. :3 És SeHun sem az a fajta, neki is inkább csak a szája nagy. ;) Amiatt pedig ne aggódj, a "nászéjszakájukat" fantasztikus pontossággal kívánom leírni, hahi. :3 Kis pandák NEM lesznek, Úristen~ X"D Most én is elképzeltem... Hányszor ölsz meg egy nap? :'D
Hahi, igen, gondoltam rád a fejezet közben, szóval vártam, hogy mikor fogod megemlíteni. ;D Ugyan nem féloldalnyi szöveg, de jobb, mint a semmi. :3 Ó, és persze, hogy szólíthatsz így, kedves Lena. ^o^ Hahi, örömkönnyek~ :D
SeHunnie mást fog bevágni az ágyba, de ez nem publikus téma, kehh~ :"3
Ne álmodozz, elég lesz majd egy is. ;D
Ha megadtad a választ, minek kérdezted? :3 Ah, hogy költő kérdés volt, elnézést. :'D
Nyú, azt mondta, szeret~ *-* És örülök, hogy tetszett a fejezet, igyekeztem, hogy ne lehessen panasz rá. :3
Az a nővérkés dolog meg... Áh, komolyan nem bírom~ X"D Igen, az évek rutinja megedzette az orrát, és minden másnap ilyen fincsi vadast főz otthon az urának, meg ilyenek. :'D Fúj~ xD
Folytatás jön holnap. :3
Ahw, persze, hogy érdekel, hiszen EXO, azt mondtad, és gondolom yaoi is. ;D Pörfekt~ *w*
Köszönöm szépen, hogy írtál, neked is szép napot~ ^^ <3
Sziaaa *-*
VálaszTörlésjajistenem végrevégrevégre, igazán kiérdemelték, hogy együtt legyenek *w*
Jaaj Kris..nagyon kis romantikus volt az a szerelmi vallomás (bárcsak egyszer én is élnék meg ilyet- Haha)
Tao szupercuki volt a pandás mamuszában :D Ajj annyira örülök, hogy tisztázták az érzéseiket ^_^
Szerintem Sehunnak nem tartott sokáig, míg rájött, Pantao hogy érez Kris iránt, mert Luhan is egyből levette, pedig ő csak épphogy megismerte pici pandánkat :)) De hmm..lehetséges, hogy Lulu is mondott neki valamit Q.Q a kis cseles.. :D
Tetszett a fejezet, és a csókjelenetek továbbra is a kedvenceim, imádnivalóak és szenvedélyesek.
Nagyon várom a kövezkező részt, és hát jujj, imádom, ahogy írsz!! *-* <3
Sziaa~ *-*
TörlésHm, igazad van, 29 fejezet kellett ahhoz, ami már a 15-diktől egyértelmű volt, de a lényeg, hogy végre kimondták. ^^
Kris vallomása... :'D Örülök, hogy nem azt írtad, "nyálas", mert próbáltam erre odafigyelni, de egy kicsit mégis el akartam ereszteni, hogy ne csak a szokásos dumát írjam. ^^ Örülök, ha tetszett~ :3 (Biztosan kapsz majd, ne aggódj. :'3)
Ahogy én elképzeltem, biztosan az. *-* Örülök, ha örülsz, hahi~ ^o^
Kehh SeHunnie okos fiú, de majd kiderül, hogyan is vette rá magát, hogy ilyeneket mondjon Pantaónak. ^^ De az tény, hogy a szeme előtt történt minden, és még a vak is látta volna, hogy TaoRis-ék szeretik egymást. :D Lesz bőven erről szó, valamint lesz LuHan is, szóval izgalmas lesz~ *-*
Boldog vagyok, ha tetszett a fejezet, és a csókjelenetek továbbra is a kedvenceid, ilyet mindig jó hallani. :3
A következő jön holnap, nem kell rá sokat várni. ;D
Juj, édes vagy, én pedig téged imádlak~ *w* <3
Köszönöm, hogy írtál~ *Q*
Szia :) Őszintén csak puszta kiváncsiságból tévedtem ide és az első két fejezet után nem tudtam abbahagyni,annyira megtetszett ez a kis fici, ezért egyhuzamban két napja elolvastam 15 fejezetet (éjjelig), aztán a többit ébredéstől délutánig végeztem ki :) Egyszerűen imádom <3 Az utolsó fejezetben végreeeeeee megtörtént a vallomás...azt hittem sosem érem meg ezt a percet :) Nagyon tetszik ahogy fogalmazol és az a világ és az a környezet amit a szereplők köré épitettél..olyan volt mintha én is a folyósokon és a tetőn sétálva részese lennék a suli életének. Alig várám a folytatást, szinte tűkön ülök, annyira kiváncsi vagyok :)
VálaszTörlésSziaa~ *-*
TörlésHű, most nézem, hogy alig pár perce írtad a véleményed. :3 Úristen, hiába vagyok zombi, nem bírom ki, hogy ne válaszoljak, mert most feldobtad az amúgy nagyon szar napom, úgyhogy köszönöm~ :') <3
Hű, nem gondoltam volna, hogy ezt valaha elérem. :3 Nagyon jól esik, hogy ennyire megtetszett neked már az első pár fejezet is, és ezután végigolvastad. ^o^ Boldog vagyok, ha imádod~ *w*
Hát, igen, 29 fejezetet vártunk rá, éppen ideje volt, de már én sem akartam tovább húzni. ^^ Ígérem, innen már csak j dolgok lesznek - többségben. :3
Köszönöm szépen a dicsértet, tényleg nagyon jól esett, főleg most. :') Ha bele tudod magad élni, akkor már elértem a célomat. ^^
Aranyos vagy, de szombatig még várnod kell arra a bizonyos 30-dikra, ami egy meglepetés fejezet lesz~ ;D
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, megtisztelnél, ha a későbbiekben is velem maradnál~ *Q* <3
Realizálódott bennem, hogy két fejezet olvasását kihagytam/elfelejtettem, a nyamvadt megfázás miatt..Elveszi az embertől az életet. De egyrészt örülök neki, mert így két csodálatos részt tudtam olvasni^^
VálaszTörlésIgen, erre nincs is jobb szó. Csodálatos, lenyűgöző, hihetetlen. Mindig eléred a kívánt hatást, minden egyes végszóval úgy felcsigázol, hogy nem bírom kivárni az új részt, hipnotikus állapotba kerülök, és lelki szemeim előtt az lebeg, ahogy Kris csókolja Taót és szerelmet vall neki fdjwjakd. *-* Végre ez is megtörtént, bár egyáltalán nem bántam, hogy eddig csűrted-csavartad a dolgokat, mert most még boldogabb vagyok. Azt hiszem, ha az elején összejöttek volna, most nem lennek ekkora extázisban, és nem kavarogna ennyire a lelkem. Mert most ezt érzem - azon kívül, hogy fáj a torkom és nem kapok levegőt.XD
Boldog vagyok, mégis a szívem erősen dübörög. Úgy érzem, nyugodt vagyok, ugyanakkor bármikor képes lennék robbani belülről. Furcsa és megmagyarázhatatlan érzés, de egyszerűen imádom. És szeretem, hogy ez a történet a kiváltója, a TaoRis párossal az élen. Nagyon preferálom a TaoHun couplet is, mert maknae line, és Sehun alapból közel áll a szívemhez, de be kell valljam, repdesek az örömtől, hogy Kris elmondta Taonak, hogy mit érez valójában. ÉS HOLY JESUS KRIS.. Egyszerűen szerelmes vagyok belé. XD Egy ember nem lehet ilyen helyes és szexi.. Tökéletes- rá ezt a jelzőt tudom aggatni.
Luhannal kapcsolatban, azt hiszem tudom milyen szerepet szánsz neki,bár egyáltalán nem biztos, hogy jól gondolkodom- de azért reménykedem benne. Bár már megszoktam tőled, hogy mindig van valami kis fursangosság, valami csavar benne, úgyhogy tűkön ülve várom, mi lesz kettejük kapcsolatával. De én úgy vettem észre, hogy Sehunnak nem közömbös Luhan. Na majd kiderül.
Valójában mindent elfelejtettem, amit még le akartam írni. Rengeteg kérdés gyülemlik bennem, amikre aaannyira szeretném tudni a választ, de tartom magam. Erős leszek.
Hihetetlen módon bánsz a szavakkal, ezért hatalmas respect, azon kevés írók közé tartozol, akiknél beleélem magam minden egyes részletbe, de egyiknél sem ilyen vizuális a helyzet, mint ezzel a történettel. Komolyan, lepereg előttem minden egyes rész, a fejemben mozizok, és annyira élvezem, mint még soha semmit. Köszönöm az élményt, és remélem, mostantól romantikusabb részekkel lepsz meg minket:3 <3
Várom a folytatást:)
Omo, én pedig rájöttem, hogy nem vettem észre a véleményedet, úgyhogy sajnálom. >< Bár, azt hiszem, hogy láttam, hogy van még egy megjegyzésem, de pont akkor, mikor fel akartam tenni a 30-dikat, így biztos azért felejtettem el. ^^" Ne haragudj~ <3
TörlésH-hű... *-* Ilyen mértékű dicséretre egyáltalán nem számítottam, de hihetetlenül jól esett. :3 Azt sem tudom, mit kellene írnom, mert csak annyit tudok, hogy köszönöm szépen! :') És örülök, ha elérem a kívánt hatást, ez mindig nagyon fontos számomra. ^^ Én is úgy gondoltam, hogy ha hamarabb összejöttek volna, nem lenne ilyen izgalmas. :3 Alapból úgy álltam ehhez a fichez, hogy ez nem arról fog szólni, "Összejönnek, minden happy, aztán egy hülyeség miatt szakítanak és mind a kettő depis, aztán békülős szex, és vége". xD Nem, úgy gondoltam, írok valami olyasmit, amit eddig még nem olvashattatok, valami egészen mást, ami inkább az érzelmekre törekszik, és szépen, lassan fognak haladni az események. :3 Úgyhogy örülök, ha így jobban tetszik~ *-*
Örülök, ha szereted a TaoHun párost, ritka az ilyen, szóval most boldog vagyok, mert én is nagyon szeretem őket együtt. :3 Viszont igen, TaoRis visz számomra mindent, a legjobbak együtt. :") Haha, úgy gondoltam, hogy azért már éppen ideje lenne, hogy elmondják egymásnak, mit éreznek valójában. :D 29 fejezet kellett hozzá, de megéltük... x3 És haha, örülök, ha szerelmes lettél Kris-be, bár el kell, hogy keserítselek, Taozit szereti~ :3 De azért örülök, ha ennyire tetszik a karaktere. ^o^
Furcsa erről múlt időben beszélni, mivel már a következőben kiderült LuHan szándéka, úgyhogy nem is tudok ide mit írni. :D
Kérdések mindig voltak, vannak és lesznek is - ha tőlem olvasol, ezt soha ne felejtsd el. :D Fogsz még utálni és szeretni, úgyhogy tényleg legyél erős. :3
Úristen, én köszönöm, hogy megosztottad velem ezt az információt, mert most emiatt nagyon boldog vagyok! *-* Ha el tudod képzelni, és ott vagy, az nekem mindennél többet jelent. :3 Köszönöm a szép szavakat, nagyon-nagyon jól estek, tényleg~ :') És ne aggódj, innentől igyekszem romantikusabbra fogni a dolgokat, bár soha nem voltam valami jó benne, azért majd mindenképpen igyekezni fogok. :3
Köszönöm szépen, hogy írtál~ *Q* <3