(Sziasztok~ :3
Először is: KÖSZÖNÖM, A TÖBB, MINT 40.000 MEGTEKINTÉST~ *-* Szeretlek titeket~ :') (L)
Először is: KÖSZÖNÖM, A TÖBB, MINT 40.000 MEGTEKINTÉST~ *-* Szeretlek titeket~ :') (L)
Huh, most büszke vagyok magamra, mert csak 5 napja hoztam utoljára fejezetet. ^^ Remélem, ti is örültök, amiért most gyorsan megírtam a fejezet. :) Bevallom őszintén, az elején nagyon döcögősen ment, sehogy sem akart összejönni, de aztán belejöttem, és már daráltam is a többit. ;) Annyit még mondok, hogy ugyebár ez ismét TaoRis fejezet, és örülhettek, onnan folytatom, ahol a 34-diket abbahagytam, így ismét egy +18-as részt hoztam nektek, remélem, tetszeni fog~ ^^
Jó olvasást! :3)
36.
fejezet
Kris
POV
Még a lélegzetem is elakadt egy percre, mikor
megéreztem Tao hűvös ujjait bekúszni a bokszerembe. Édes jó Istenem, most
komolyan gondolta? Nekem már az is hatalmas boldogság volt, hogy Tao engedett
nekem, és én örömet okozhattam neki. Mert egyszerűen tökéletes volt, ahogy
láttam magam előtt hibátlan testét, gyönyörű arcát, ami kipirult, és
izzadtságcseppek gyöngyöztek rajta. A hangja… Bármikor, mikor felsóhajtott az
élvezettől, minden egyes pillanatban úgy éreztem, menten elélvezek. Éreztem az
illatát, az ízét… Az enyém volt. Csakis az enyém, senki másé, ez pedig
boldogsággal töltött el. Valójában Tao… Nem volt annyira kis naiv, félénk az
ágyban, mint számítottam rá. Hihetetlenül dögös, erősen vissza kellett magam
fognom, hogy ne tegyek hirtelen valami olyat, amit később még megbánhatnék.
De miután elélvezett, és a hang, amit akkor kiadott…
Az én nevemet sikoltotta, miközben háta ívben feszült, az ujjai olyan erősen
markolták a hajam, hogy már fájt, és csípőjét annak ellenére fellökte, hogy
erősen fogtam. Éreztem őt, és bármennyire is volt furcsa, hiszen életemben
először csináltam, mégsem volt rossz. Boldog voltam, hogy örömet tudtam neki
okozni, életében én először. Ezért pedig nem vártam vissza semmit, hiszen nekem
elég volt az, ha ő boldog.
Pillanatokig csak figyeltem utána az arcát. Szemeit
behunyta, hangosan zihált, teljesen kifacsartan feküdt az ágyamban, izzadtan,
felhevült testtel. Gyönyörű volt… Annyira gyönyörű, mint eddig soha. Ahogy a
kinti fények rávilágítottak izzadt testére, mintha millió apró kis gyémánt
csillogott volna rajta. Szerettem volna végigsimítani rajta, de úgy gondoltam,
mára ennyi elég volt, bármennyire is úgy éreztem, hogy odalent szétrobbanok. Ezért
lemásztam az ágyról, egy zsebkendővel gyorsan megtörölgettem magam, majd
felkaptam az alsómat, hogy mégse meztelenül aludjunk, mert talán Tao
kellemetlenül érezné magát.
Visszamásztam mellé, ráadtam a bokszer alsóját, majd
kihúztam alóla a takarómat, és kényelmesen elfeküdtem. Ő azonnal hozzám bújt,
ami annyira édes volt, hogy legszívesebben agyonölelgettem volna, de nem
akartam megtörni a pillanatot. Tao egy kissé még mindig remegett a
karjaimban, de biztos voltam benne, hogy nem a félelemtől, vagy a zavartságtól.
Az élvezet utóhatása volt, pontosan tudtam én is.
Gondolataimból az hozott vissza, mikor Tao bemászott
a képembe, majd kissé kétségbeesetten nézett rám. Azonnal összezavarodva
pislogtam párat, mire ő beharapta a vörös ajkait. Izgató volt, odalent azonnal
még keményebb lettem, ami minden bizonnyal Tao is érzett, mert mélyen
elpirult. Muszáj voltam elmosolyodni rajta, annyira édes volt, végül nem bírtam
ki, megfogtam egyik kezemmel a tarkóját, majd egyszerűen lehúztam magamhoz egy
csókra. Tao nem számított rá, így egyenesen rám zuhant féloldalasan, ami engem
nem zavart túlságosan, de neki nem lehetett valami kényelmes, mert azonnal
megtámasztotta magát a másik kezén, de a csókból nem vált ki, aminek nagyon
örültem.
Már nem finomkodtunk. Szenvedélyesek voltunk, mégsem
annyira, hiszen szerettük egymást, és odafigyeltünk a másikra. Már tudtam,
hogyan kell megcsókolnom akkor, hogy megnyugtassam, hogyan, mikor kifejezzem a
szerelmemet, és most azt próbáltam kitapasztalni, hogyan kell úgy csókolnom, hogy
megértse, nem kell megtennie értem ezt. Ám Tao nem úgy tűnt, hogy veszi az
adást, ugyanis készségesen leejtette nekem az állát, miközben kezei még mindig az
alsómban markolták kicsi Kris-t. Nem mondom, álmomban sem gondoltam volna, hogy
ma ilyen helyzetbe kerülök, de nem tudom azt mondani, hogy nem élvezem.
- Kris… – suttogta ajkaimra nevemet, ami túl szexi volt.
- Nem kell ezt csinálnod, TaoZi – mosolyodtam el, mire ő meglepődve húzódott hátrébb, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
- R-rosszul csinálom? – dadogott édesen, mire kevésen múlt, hogy nem tepertem le azonnal, de visszafogtam magam.
- Ah, dehogy, tökéletes, csak… – kerestem a megfelelő szavakat, hogy megértse, amit mondani szeretnék, bár elég nehéz volt gondolkodni.
- Csak? – pislogott rám kíváncsian.
- Csak nem akarom, hogy azért csináld, mert viszonozni akarod – nyögtem ki aztán. – Azt szeretném, hogy azért csináld, mert… Te is szeretnéd. Érted, mit akarok?
- Kris… – suttogta ajkaimra nevemet, ami túl szexi volt.
- Nem kell ezt csinálnod, TaoZi – mosolyodtam el, mire ő meglepődve húzódott hátrébb, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
- R-rosszul csinálom? – dadogott édesen, mire kevésen múlt, hogy nem tepertem le azonnal, de visszafogtam magam.
- Ah, dehogy, tökéletes, csak… – kerestem a megfelelő szavakat, hogy megértse, amit mondani szeretnék, bár elég nehéz volt gondolkodni.
- Csak? – pislogott rám kíváncsian.
- Csak nem akarom, hogy azért csináld, mert viszonozni akarod – nyögtem ki aztán. – Azt szeretném, hogy azért csináld, mert… Te is szeretnéd. Érted, mit akarok?
Tao csak bámult rám pár pillanatig, aztán édesen
elmosolyodott, végül egy csókba vont, amin nagyon meglepődtem. Azt hiszem, ez
volt az első olyan csókunk, amiben ő vette át az irányítást. Annak ellenére,
hogy nem tekintettem rá kevésbé férfiként attól, mert nyilván ő lesz a passzív
fél, valahogy, mikor csókolóztunk, mindig én domináltam. Ugyan soha nem mondta,
vagy éreztette volna, hogy ő akarja, de én minden további nélkül hagytam magam.
Élveztem, ahogy ezúttal ő kér engedélyt arra, hogy bejuthasson a számba, én
pedig azonnal leejtettem az állam, hogy megadjam neki ezt az örömöt. Elképesztő
volt, teljesen új, furcsa, de tökéletes. Bármennyire volt eleinte esetlen Tao,
mostanra már olyan jól csókolt, hogy pusztán ezzel tudna nekem okozni egy
nagyobb merevedést. Mint most, csak ezúttal fájdalmasan lüktetni kezdtem.
- Azért csinálom, mert látni akarlak, Yifan – motyogta az ajkaimra, de olyan erotikusan, hogy kis híja volt, hogy nem mentem el.
Tao ezután felemelkedett rólam, a lepedőt eltüntette testemről, majd egyetlen határozott mozdulattal lehúzta az alsómat.
Most, hogy végül is teljesen kitárulkozva feküdtem előtte, meztelenül, egy
erekcióval a lábam között… Baromira zavarba jöttem, ami talán nevetséges volt,
mégis így éreztem. Taóra néztem, aki úgy figyelte testem minden egyes
porcikáját, hogy úgy éreztem, egy préda vagyok, akire bármelyik pillanatban
lecsaphat. Mintha az előbb nem én elégítettem volna ki, komolyan mondom… De
mégis, ezzel a csillogással a szemében egy új arcát ismertem meg. Mintha a
kedves, bájos, csendes és visszahúzódó Tao eltűnt volna, helyette pedig… Egy
iszonyatosan szexi csáberővel rendelkező Tao vált volna belőle, aki magabiztos
és lehengerlő.
- Szeretlek – suttogtam, mire a szemembe nézett és elmosolyodott. – Tényleg nem muszáj ezt tenned, ez a te napod, nekem elég, ha te boldog vagy, és én tettelek azzá.
Tao erre ismét nem válaszolt, csak kissé közelebb
férkőzött hozzám, majd jobb kezét merevedésemre kulcsolta, mire felsóhajtottam.
Tény, hogy nagyon fel voltam húzva, de tudtam, hogy ő az, hogy szeretem, azért
nem tettem semmi olyat, amit egyikünk sem akart. Talán nem is baj, hogy ő is
örömet akar nekem szerezni, egyszerűen csak félek attól, hogy nem tudom majd
visszafogni magam. Nem akarom, hogy rosszul bánjak vele, tényleg nem.
De aztán mindent elfelejtettem, mikor Tao kezeit
mozgatni kezdte rajtam, miközben másik kezével mellkasomat cirógatta
ujjbegyeivel. Visszafojtottam a hangomat, nem nyögtem, pedig szinte
másodperceként kitörni készültek belőlem. Erősen markoltam magam alatt a
lepedőt, miközben csípőm ütemesen járt. A szemeimet viszont le sem vettem
Taóról, aki úgy figyelte a reakcióimat, mintha aranyat érnének. De a tudat,
hogy ő csinálja ezt velem, hogy közben így figyel, mindennél többet jelentett.
Nem kellett sok, éreztem, hogy nem, és bizonyára Tao is érezte.
Ekkor nem bírtam tovább, egyik kezemmel megragadtam
tarkóját, majd hevesen ajkaira tapadtam, mire egy pillanatra meglepődött, de
folytatta kezei munkáját. Amint nyelvünk találkozott, Tao pedig erősen rám
szorított, addig bírtam. A szájába nyögtem a nevét, miközben teljes testem
megfeszült, így élveztem el. Tökéletes volt… Istenem, életem legjobb orgazmusa
volt, ez egészen biztos. Tao nem mozdult el tőlem, homlokát az enyémnek
döntötte, onnan pislogott rám, míg én pihegtem.
Mikor elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy
megmozduljak, egyszerűen magamra húztam Taót, majd erősen megöleltem. Éreztem,
ahogy meztelen mellkasa az enyémnek tapadt, amit ugyan saját élveztem borított,
de nem érdekelt, ahogy őt sem. Csak öleltem magamhoz, hiszen annyira szerettem. Soha
többé nem fogom elengedni, szükségem van rá, egyszerűen kell nekem, nem akarok
nélküle lenni, enni, sétálni, pihenni, aludni, egyszerűen létezni. Ez lenne az
igaz szerelem? Nem tudtam, minden esetre tökéletesen boldog voltam.
- Szeretlek, Kris – suttogta nyakamba Tao, mire nyomtam egy puszit a hajába. – Köszönöm szépen ezt a napot, soha… Soha nem fogom elfelejteni!
- Én is szeretlek – simogattam meg a hátát. – És ne aggódj, én sem, ebben biztos lehetsz.
Még percekig így feküdtünk, Tao rajtam, éreztem a
szívének egyenletes dobbanását, ami egyszerre dobbant az enyémmel, pedig mindig
azt mondták, hogy ez nem lehetséges. Mindig is tudtam, hogy teljesen hülyeség.
Talán csak az összetartozó emberek érezhetik ezt a csodát. Olyan tökéletes volt
ez a pillanat, úgy éreztem, bár megállíthatnánk az időt, és örökre így
maradhatnánk. Szerettem volna mindig így ölelni Taót, az sem érdekelt, hogy
valójában a saját mocskunkban fekszünk. Nem érdekelt, mert szeretem, és itt van
velem. Semmi más nem számított.
- Ránk férne egy fürdés, nem? – kuncogtam, mire Tao végigsimított meztelen karomon, aztán felemelkedett rólam.
- Jó ötlet – mosolygott ő is, de olyan csodálatosan, hogy kedvem lett volna ismét magamhoz ölelni.
- Gyere, menjünk – ültem fel végül, ezzel arra kényszerítve, hogy lekászálódjon rólam, aztán mikor felálltam, felé nyújtottam a kezem, amit ő el is fogadott.
- Kris… – hallottam meg halk hangját, kissé megszorította kezemet is, mire megtorpantam, majd visszanéztem rá. – Örökké veled akarok maradni. Nem számít… Nem számít, más mit mond, én szeretlek, és senki kedvéért nem foglak elhagyni.
- Ránk férne egy fürdés, nem? – kuncogtam, mire Tao végigsimított meztelen karomon, aztán felemelkedett rólam.
- Jó ötlet – mosolygott ő is, de olyan csodálatosan, hogy kedvem lett volna ismét magamhoz ölelni.
- Gyere, menjünk – ültem fel végül, ezzel arra kényszerítve, hogy lekászálódjon rólam, aztán mikor felálltam, felé nyújtottam a kezem, amit ő el is fogadott.
- Kris… – hallottam meg halk hangját, kissé megszorította kezemet is, mire megtorpantam, majd visszanéztem rá. – Örökké veled akarok maradni. Nem számít… Nem számít, más mit mond, én szeretlek, és senki kedvéért nem foglak elhagyni.
A szívem ebben a pillanatban robbant szét és olvasd
pocsolyává. Annyira édes dolgokat mondott, annyira meghatott, hogy nem
érdekelt, nyálas vagy nem, azonnal magamhoz húztam, miközben megcsókoltam.
- Örökké veled leszek, mindig meg foglak védeni, bármi történjen is. Szeretlek, Tao, ebben soha ne kételkedj – suttogtam az ajkaira, majd miután mosolyogva bólintott, ténylegesen elindultunk a fürdőbe.
***
Hétfő reggel izgatottan mentem suliba. Hiányzott
Tao, bár tegnap délután láttam utoljára, mikor hazament tőlünk. Ugyan haza
akartam kísérni, hogy bocsánatot kérjek az anyukájától, amiért nem vittem haza,
ő ellenkezett, hogy erre semmi szükség. Végül meggyőzött, majd csak hosszas
búcsúzkodás után engedtem el a karjaimból. Anya persze reggel már otthon volt, feltűnt
neki az összetört váza is, amiről természetesen megfeledkeztünk, aztán Tao
kiszívott nyaka is elég árulkodó volt.
Szegény ZiTao azt sem tudta, hogyan bújjon el a
mellkasomban, mikor anya megemlítette, hogy biztos jól sikerült az éjszaka. Én
persze azonnal hárítottam, de előtte nem lehet ilyet eltitkolni, annak viszont örültem, hogy legalább
addig nem erőltette a dolgot, míg Tao ott volt. Aztán persze kifaggatott, de
nem mondtam el neki. Ugyan régebben, mikor barátnőim voltak, akkor is
érdeklődött, de… De az más volt, ő is nő volt, meg az annyira nem érdekelt, ha
a lányokról mondok egy-két bántó szót. Tao más volt, egyáltalán nem akartam,
hogy anya, vagy bárki tudjon a köztünk lévő intim dolgokról. Hiszen az csak ránk tartozik,
csak ő nem értette meg, pont azért, mert régen sokat beszélgettünk erről.
- Na, jól sikerült a hétvége? – huppant le mellém Suho, majd gyorsan végigsimított Lay kezén, ahogy szintén odaállt mellénk.
- Persze, köszi, hogy eljöttetek – mosolyogtam rájuk, mire a SuLay páros mindent tudóan összenézett.
- És? – pislogott felém Lay, mire összezavarodtam.
- Mit és? – kérdeztem vissza.
- Megtörtént? – nyalta meg a szája szélét Suho.
- Aish, menjetek a francba! – kiabáltam rájuk nevetve, miközben mind a kettőnek a vállába ütöttem. – Semmi közötök hozzá, hogy mit csináltunk, oké?
- A barátaid vagyunk – biggyesztette le az ajkát Lay.
- Na, valamit mondj már – kontrázott rá Suho is.
- Nem mondok semmit! – zártam le a vitát, mire ők beletörődtek, majd visszamentek a helyükre.
Éppen csak fellélegeztem, mikor nyílt az az ajtó, és
egy savanyú képű LuHan lépett be rajta. Most nem mosolygott, mint mindig, a
bájos arca ezúttal nem boldogságot, sokkal inkább keserűséget és dühöt
sugárzott. Meglepődtem, nem volt jellemző Lulura, hogy ilyen legyen, így
aggódni is kezdtem, hogy talán valami baj történt. Nem nézett senkire, nem is
köszönt, amin persze a lányok meglepődtek, hiszen LuHan szerette nekik tenni a
szépet, annak ellenére, hogy együtt volt SeHunnal. Akit próbáltam nem
taknyosnak nevezni.
- Mi történt? – kérdeztem egyből, amint helyet foglalt mellettem, majd levágta a táskáját a padra.
- Semmi – mondta érzelemmentes hangon, ám engem nem csaphatott be, hiszen még a szemei is kissé vörösek voltak, mint aki egész este sírt.
- LuHan, ne csináld ezt – vettem lejjebb a hangerőt, majd minden figyelmemet neki szenteltem. – Tudod, hogy bízhatsz bennem, és látom, hogy történt valami… Csak segíteni akarok neked.
- Ezen nem tudsz segíteni – nézett végül a szemembe.
Annyi fájdalom ült a máskor mindig vidám bambi
szemekben, hogy azonnal megsajnáltam. Elképzelni sem tudtam, hogy mit törhette
ennyire össze legjobb barátomat, de még ha segíteni nem is tudok neki,
támogatni mindenképpen. Óvatosan vállára tettem a kezem, majd megszorítottam,
miközben közelebb ültem hozzá, hogy csak ő hallja szavaimat.
- Bármi is történt, tudod, hogy én melletted vagyok – kezdtem bele. – Számíthatsz rám, mert a legjobb barátod vagyok. Tudom, hogy ott van neked SeHun, nyilv-
- Szakítottunk. – A hangja alig volt több suttogásnál.
- Tessék? – kérdeztem vissza, bár tökéletesen értettem, csak nem hittem el. – Úgy értem, mikor, miért? Basszus, sajnálom…
- Tao bulija után – nyelt egy nagyot.
- De hát a bulin még jól megvoltatok – lepődtem meg.
- Igen, de utána történtek dolgok – sóhajtott egy mélyet.
Mielőtt bármi mást is kérdezhettem volna tőle,
belépett a matektanárunk, ami kettévágta a beszélgetésünket. Óvatosan
pillantottam LuHanra, hiszen tudtam, hogy soha nem szerette, ha látják mások a
gyengeségét. Én mégis nagyon aggódtam érte, hiszen tényleg szerette a kis
taknyost. Mert valamiért biztos voltam benne, hogy LuHan szakított vele, és nem
fordítva.
(Na, hogy tetszett? Milyen volt a 18-as rész? Most már azért számítottatok rá, hogy ilyen lesz, ugye? Én nem vagyok megelégedve vele, nem volt egy kicsit... Nyálas talán? Ti mit gondoltok erről? Aztán a fejezet vége, milyen volt a SuLay páros? Na, és LuHan? Vajon mi történt, hogy szakítottak SeHunnal? És a zárómondat, vajon hogy értette? Mi fog történni ezek után? :3
Huh, tényleg igyekeztem a fejezettel, és megmondom őszintén, nem így terveztem, nagyon nem, de a szereplők megint helyettem döntöttek. xD Most majdnem mondtam valamit, amiből rájöhettetek volna valamire, de csak majdnem. ;D
Szóval, a következő fejezettel kapcsolatban, NEM TUDOM, hogy mikor tudom megírni, de mindenképpen igyekezni fogok, legalább még egy fejezetet hozni a hónapban. Szurkoljatok majd~ ^^
De most nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mind itt, mind Facebook-on~ *-* <3
Chuu~ ^^)
Wááá *w* Tisztára izgalomba jöttem, mikor megláttam az új fejezetet. De nem úgy, bár szerintem már úgyis félreértetted xD Gyors voltál és örülök, hogy nem vonták meg teljesen tőled a netet. És mit láttam blogon? Laptop? Az a naptop? Amit már ki tudja mióta vársz? Csajszi, erre még jobban ráizgultam X"D Hang = <3 Oké, befejeztem, túlpörögtem a sok olvasástól, meg épp most írtam is :3
VálaszTörlésNa szóval, Kris POV, hát ez se volt kutya. :D A nyálcsorgatás jelentem megvolt XD És egy ici-picit volt nyáldzás, de szerintem még tűrhető mértékben, mert nem kezdett el villogni a szenzorom és igazából olvasás közben tök aranyosak voltak :3 Csak akkor gondolkoztam el rajta, mikor a végén rákérdeztél.
Az én drága Lulum miatt viszont kiakadtam! Nem mosolygott T-T Az én szívem is összetört, mikor pedig SeHunt is hozzá képzeltem, vajon ő hogy viseli, akkor már végképp aggódtam miattuk. Úgy imádtam a párosukat és talán pont emiatt, de a másik felem egyből arra gondolt, hogy "de izgalmas". Egy kissé köcsögnek éreztem magam, talán fél percig, aztán jött egy olyan ötlet valahonnan a fejem sötét részéből, hogy mi van ha azon vesztek össze, ki legyen a passzív fél az ágyban XD Jó, tudom, hogy ez túl apró dolog egy ilyen kaliberű veszekedéshez és csak én lehetek ilyen beteg fantáziájú, de na x"D És az utolsó mondatnak is sikeresen sikerült kombinálásra késztetnie, de nem tudtam rájönni mi történhet mindezek után. Remélem Kainak nincs köze a dologhoz, mert megütöm, akármilyen szép ajkai is vannak *w*
Tényleg félreértettem, de aztán nagy nehezen felfogtam... Vagyis hogy nem értettem félre. xD Na, érted. :'D Azért örülök, ha ennyire izgalomba jöttél az új fejezet láttán. ;D Valóban gyors voltam, mert egyrészt hozni akartam még a hónapban fejezetet, meg nem is akartam olyan sokat kihagyni ismét. TwT És igen, AZ a laptop. :'D Tényleg, blogra nem is írtam, hogy megkaptam, kiment a fejemből a sok szarság miatt, bocsánat. ^^" De valóban megkaptuk, amióta megvan, gép elé sem ültem, ezen is írtam az utóbbi két fejezetet, azért nem formázott a szöveg, és idegesít, de nem tudom, mit lehetne vele kezdeni. OwO Minden esetre, örülök, ha erre is ráizgultál, és még írtál is. :3 Szóval megértem, hogy miért. :'D
TörlésOh, örülök, ha megvolt a nyálcsorgatás. ^^ Én nem voltam megelégedve a fejezettel, de face-en annyian írták, hogy jó lett, hogy gondoltam, akkor visszaolvasom már, pedig nagyon nehezen vettem rá magam. :D Aztán visszaolvastam, közben ki is javítottam, és rájöttem, hogy valóban nem annyira szörny, mint hittem. :3 De természetesen nagyon jól esik, ha tetszett, mindig feldob. *-* Na, viszont a nyáladzás... Nem műfajom, nem is szeretem én sem, ebből kifolyólag írni sem nagyon. :'D Nekem ez már az volt, de ha TaoRis, akkor kell egy kis nyáladzás is, szóval örülök, ha számodra nem volt vészes, és aranyosak voltak. :3
Huh, annyira el akarom mondani, hogy miért lett olyan vége, hogy mi történt és miért, mert egyszerűen, két szóban össze tudnám foglalni, de... Az egyrészt magamra lealacsonyítóan hatna, másrészt nem hinnéd el, harmadrészt meg ki fog derülni a következő fejezetben. xD Ha összezavarodtál, akkor jó, akkor nincs semmi baj. :'D Annyit talán elárulhatok, hogy lesz a következő fejezetben SeHunnie~ :3 Tényleg ki fog derülni, hogy ő hogy viselni, mi történt és miért, szóval... Ne aggódj. ^^ Meg nem lehet minden tökéletes, kellenek rossz dolgok is, mert ennek sok következménye lesz, nem is gondolnátok, mennyi~ *cuki mosoly* Nem vagy köcsög, mert tényleg izgalmas lesz. :'D Vagy csak azért nem, mert én is így gondolkodom, szóval akkor szerintem nem vagy az. :3 Ahh, az ötleteden nagyon nevettem~ X"D Haha, majd kiderül, hogy van-e hozzá valami köze... ;) Óh, az utolsó mondat... Nekem is tetszik. *-* Azzal az egyetlen egy dologgal voltam kibékülve. :D Ha pedig tipped sincs, hogy mi fog ezután következni, annak nagyon-nagyon örülök... Még ennyi idő után is kiszámíthatatlan vagyok~ *-* Hm, asszem' Kai-nak készülnie kell a verésre~ *hangosan nevet* ;D
Köszönöm, hogy írtál, nagyon jól esett~ :') <3
Sziaa *-*
VálaszTörlésElőször is: gratulálok a több mint 40.000 megtekintéshez! ^_^ :333
Aww szerintem nagyon jól megírtad a +18as részt, tetszett, és az is hogy ennél tovább még nem mentek u.u olyan jó, hogy szép sorjában haladnak, nem sietnek el semmit sem. Az nem is lenne annyira valószerű- Nagyon nagyon tetszik, ahogy fel van épìtve az egész történet *w*
Ahhaha Suho... "- Megtörtént? – nyalta meg a szája szélét Suho." xDD egyből a lényegre, a kis huncut.. ^^" :D
Jujj, szegény Lulu x.x De hát MIÈRT? Sehun szakított vele? Vagy mi történt? Aggasztó- És Kris utolsó gondolata...?
Ismételten rendesen felcsigáztad az érdeklődést :)) Szurkolok a még egy fejezetért a hónapban, és közben alig várom ^^ Hajrá!! *-*
<3 xoxo
Sziaa~ *-*
TörlésOmo, nagyon-nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy~ :3 <3
Ó, örülök, ha tetszett az erotikus jelenet. :3 Tényleg féltem tőle, de még mindig nem vagyok vele megelégedve, pedig már vissza is olvastam. ^^" Valóban nem olyan szörnyű, mint elsőre hittem, de... Nekem akkor sem tetszik, szóval örülök, ha neked mégis. *-* Omo, igen, én is így gondolom, hogy nem kell elsietni semmit sem, szépen, lassan jutnak majd el ténylegesen az ágyig, addig még sok dolog fog történni. :3 Nem kell egyből a lényegre térni, meg úgy gondolom, ebben a történetben, ezzel a párossal valóban nem lenne valószerű. :') Jaj, ez most nagyon jól esett. ^^ Én is büszke vagyok arra, amit először a fejemben megálmodtam, soha nem gondoltam volna, hogy sikerül majd vissza is adnom írásban, de mégis... Remélem, ezek után is tetszeni fog majd~ :')
Suho valóban kis huncut. :D Szöges ellentéte lett a "valódi" énének, de hát, mindegy, mert ez egy fic. :3 Én nagyon szeretem írni, kis perverz. :'D
Omo, a kérdéseidre sajnos nem válaszolhatok, de ne aggódj, ígérem, ki fog derülni, ha nem is a következő fejezetben minden, valami biztosan. ;)
Örülök, ha felcsigáztalak, ez lett volna a lényeg, ugyanis sok kihagyás volt, meg régen csináltam már ilyet, gondoltam, akkor majd most. :'D Aranyos vagy, szurkolj is, de megpróbálom holnap estefelé hozni a következő fejezetet, de inkább nem ígérek semmit, mert bármi közbejöhet. ^^"
Köszönöm, hogy írtál~ *-* <3
Szia!Most írom blogodhoz az első véleményemet, holott már megannyi alkalommal írhattam volna...A blogodra körülbelül 3 napja találtam rá, és bár a TaoRis nem éppen az a páros akit valójában is shippelek, mégis belekezdtem a történetedbe. Ugyanis már a bevezető rész felkeltette az érdeklődésemet. Ahogyan végeztem az első fejezettel, máris belekezdtem a következőbe és ez így ment nagyon sok órán keresztül. Megjegyzem egész éjjel csak faltam a részeket, még aludni is képtelen voltam. A történet teljesen magával ragadott, az írásmódodba pedig belekötni sem tudnék,még ha akarnék is. Nagyon tetszik ahogyan fogalmazol, egyedi és meg van a maga varázsa. Valamint az érzelmeket is 100%-osan és hitelesen vissza tudod adni az olvasónak. (Kris karaktere számomra a legkedvesebb) Volt hogy az egyik pillanatban a meghatottságtól csordult ki a könnyem, a következő percben már mosolyogtam és sokszor bosszankodtam is. (pl. Tao szülei rendesen kiverték nálam a biztosítékot) Mikor Sehun a képbe lépett teljesen le voltam fagyva. Mint láthatod a nevemből adódóan, TaoHunt részesítem előnyben a leginkább, de mivel addigra a történet és a szereplők énjei annyira megszerettették velem a Tao és Kris párost, nem akartam,hogy Sehunnak bármi féle köze legyen Taohoz :'D Szóval ezzel arra szeretnék kilyukadni,hogy innét is látszik mennyire iszonyat jó a történet,hogy egy hardcore TaoHun shipper inkább részesítette előnyben Taot és Krist. Persze a későbbiekben az írásodnak és a történetnek köszönhetően Sehunt is elfogadtam Taoval,de néha inkább már csak sajnáltam a kis pöszét. Szó mi szó, úgy ahogy van IMÁDOM az egész blogodat, és ez alatt a 3 nap alatt minden gondolatom csak körülötte lebegett ^^ Köszönöm ezt a hatalmas élményt, és kérlek még nagyon-nagyon sokáig írd a jobbnál jobb új részeket. ♥ Üdv,TaoHun
VálaszTörlésSziaa~ :3
TörlésHuh, annyira szép dolgokat írtál nekem. *-* Főleg, hogy most először, én is próbálok legalább ilyen szépeket írni neked, mint te nekem. :3 Szóval, először is, mindig nagyon-nagyon örülök, mikor új neveket látok a véleményeknél, bevallom, mikor a követők között megláttam a nevedet, meglepődtem, pont azért, mert TaoHun. :3 Reménykedtem, hogy majd írsz nekem, és valóban megtörtént. Nagyon-nagyon örülök neked~ :') Amúgy semmi baj, hogy nem írtál eddig, nem haragszom egyáltalán, van, mikor én is lusta vagyok írni, szóval teljesen megértem. :3 Jaj, mindig becsülöm az olyan olvasóimat, akik szinte napok alatt olvassák végig a ficet, így veled sem tudok kivételt tenni. Sok kitartás kell ehhez, én a hajamat tépném, ha el kellene olvasnom, így tényleg becsüllek, de másrészt nagyon is jól esik, ha ennyire tetszik és magával ragadott a történet, ha még aludni sem hagyott. *-* Tényleg meglepő, hogy egy TaoHun shipper TaoRis-t olvas, de nagyon örülök, ha mindezek ellenére is szereted a ficemet, nagyon sokat jelent~ :') Úristen, agyon dicsérsz itt engem, hihetetlenül jól esik. Köszönöm, és igyekszem ezentúl sem változtatni az írásmódomon, remélem, nem fogsz csalódni. ^^ Örülök, ha át tudom adni az érzelmeket, hiszen ez a legfontosabb. :3 Mindig is igyekeztem jól kifejteni őket, szeretem is írni az olyan jeleneteket, mikor a karakter tépelődik és gondolkodik... ^^ Ha pedig ezt jól is adom vissza, akkor nagyon boldog vagyok. :3 Oh, igen, Tao szülei... Valóban nem piskóták, de nem akarok spoiler-ezni, így nem is mondok róluk semmit. TwT Omo, én tényleg, soha nem gondoltam volna, hogy valaki szemében ennyire "jó" legyek... Imádom az olvasóimat, mindig írnak nekem szép, felejthetetlen dolgokat, de ha már tényleg ez történt veled, az... Hát, hű... :') Nagyon jól esik a szívemnek, tényleg. :3 Bevallom őszintén, én imádtam írni a TaoHun jeleneteket, imádom őket együtt, és már én is sajnáltam SeHunt, de mivel én tudtam, hogy ott lesz neki LuHan, könnyebb volt. ^^ Jaj, én pedig téged imádlak, tényleg nagyon sokat jelentett nekem, hogy írtál, jól estek a szép szavaid~ :') <3 Én köszönöm, hogy írtál nekem, és kérned sem kell, foglak még boldogítani titeket BOY fejezetekkel, legalábbis egy darabig még biztosan. ;)
XOXO~ ♥
Ui.: Nem tudom, szoktál-e szerepezni, de én nagyon szívesen írnék veled egy TaoHun-t~ *-* Ha gondolod és szeretnél te is, Letty Vitárius néven megtalálsz Facebook-on, bátran írj, nem harapok. :3
Hali Letty-chan~
VálaszTörlésElőször is gratula :D megérdemled
Másodszor nyálcsorgás a köbön. Bár megjegyezném kicsit hiányoltam azt hofy megfektesse Taot.
Harmadszor... ma hajnalban keltem (mint az elmúlt héten és a mostanin is, mert gyakszim volt)és az első dolgom félhullaként megnézni a blogod és láss csodát: türelem, TaoRis fejezetet terem xD
Ja és bocsi az írás hibákért, mert még mindig hulla-fokozaton tárolom az agyamatxD
A kövi fejezethez is: Hwaiting~ <3
Sziaa~ ^^
TörlésOmo, köszönöm szépen, aranyos vagy~ *-*
Haha, boldog vagyok, ha tetszett, igyekeztem vele. :'D Hm, na, igen, de szerencsére Kris nem az a fajta, és lesz még alkalmuk erre, ne aggódj~ ;D
Uh, sajnállak, biztos nem lehet kellemes olyan korán kelni. >< Nyuh, viszont aranyos vagy, de megértem, mert ugyan ezt szoktam én is csinálni. :3 De tényleg jól esett, köszönöm. :')
Semmi gond, megértem. ^^ Már az is boldogsággal tölt el, ha ilyen fáradtan is képes voltál nekem írni. :3
Igyekszem a következővel. ^^
Köszönöm, hogy írtál~ *-* <3