36. fejezet

(Sziasztok~ :3
Először is: KÖSZÖNÖM, A TÖBB, MINT 40.000 MEGTEKINTÉST~ *-* Szeretlek titeket~ :') (L)

Huh, most büszke vagyok magamra, mert csak 5 napja hoztam utoljára fejezetet. ^^ Remélem, ti is örültök, amiért most gyorsan megírtam a fejezet. :) Bevallom őszintén, az elején nagyon döcögősen ment, sehogy sem akart összejönni, de aztán belejöttem, és már daráltam is a többit. ;) Annyit még mondok, hogy ugyebár ez ismét TaoRis fejezet, és örülhettek, onnan folytatom, ahol a 34-diket abbahagytam, így ismét egy +18-as részt hoztam nektek, remélem, tetszeni fog~ ^^

Jó olvasást! :3)

36. fejezet

Kris POV

Még a lélegzetem is elakadt egy percre, mikor megéreztem Tao hűvös ujjait bekúszni a bokszerembe. Édes jó Istenem, most komolyan gondolta? Nekem már az is hatalmas boldogság volt, hogy Tao engedett nekem, és én örömet okozhattam neki. Mert egyszerűen tökéletes volt, ahogy láttam magam előtt hibátlan testét, gyönyörű arcát, ami kipirult, és izzadtságcseppek gyöngyöztek rajta. A hangja… Bármikor, mikor felsóhajtott az élvezettől, minden egyes pillanatban úgy éreztem, menten elélvezek. Éreztem az illatát, az ízét… Az enyém volt. Csakis az enyém, senki másé, ez pedig boldogsággal töltött el. Valójában Tao… Nem volt annyira kis naiv, félénk az ágyban, mint számítottam rá. Hihetetlenül dögös, erősen vissza kellett magam fognom, hogy ne tegyek hirtelen valami olyat, amit később még megbánhatnék.

De miután elélvezett, és a hang, amit akkor kiadott… Az én nevemet sikoltotta, miközben háta ívben feszült, az ujjai olyan erősen markolták a hajam, hogy már fájt, és csípőjét annak ellenére fellökte, hogy erősen fogtam. Éreztem őt, és bármennyire is volt furcsa, hiszen életemben először csináltam, mégsem volt rossz. Boldog voltam, hogy örömet tudtam neki okozni, életében én először. Ezért pedig nem vártam vissza semmit, hiszen nekem elég volt az, ha ő boldog.

Pillanatokig csak figyeltem utána az arcát. Szemeit behunyta, hangosan zihált, teljesen kifacsartan feküdt az ágyamban, izzadtan, felhevült testtel. Gyönyörű volt… Annyira gyönyörű, mint eddig soha. Ahogy a kinti fények rávilágítottak izzadt testére, mintha millió apró kis gyémánt csillogott volna rajta. Szerettem volna végigsimítani rajta, de úgy gondoltam, mára ennyi elég volt, bármennyire is úgy éreztem, hogy odalent szétrobbanok. Ezért lemásztam az ágyról, egy zsebkendővel gyorsan megtörölgettem magam, majd felkaptam az alsómat, hogy mégse meztelenül aludjunk, mert talán Tao kellemetlenül érezné magát.

Visszamásztam mellé, ráadtam a bokszer alsóját, majd kihúztam alóla a takarómat, és kényelmesen elfeküdtem. Ő azonnal hozzám bújt, ami annyira édes volt, hogy legszívesebben agyonölelgettem volna, de nem akartam megtörni a pillanatot. Tao egy kissé még mindig remegett a karjaimban, de biztos voltam benne, hogy nem a félelemtől, vagy a zavartságtól. Az élvezet utóhatása volt, pontosan tudtam én is.

Gondolataimból az hozott vissza, mikor Tao bemászott a képembe, majd kissé kétségbeesetten nézett rám. Azonnal összezavarodva pislogtam párat, mire ő beharapta a vörös ajkait. Izgató volt, odalent azonnal még keményebb lettem, ami minden bizonnyal Tao is érzett, mert mélyen elpirult. Muszáj voltam elmosolyodni rajta, annyira édes volt, végül nem bírtam ki, megfogtam egyik kezemmel a tarkóját, majd egyszerűen lehúztam magamhoz egy csókra. Tao nem számított rá, így egyenesen rám zuhant féloldalasan, ami engem nem zavart túlságosan, de neki nem lehetett valami kényelmes, mert azonnal megtámasztotta magát a másik kezén, de a csókból nem vált ki, aminek nagyon örültem.

Már nem finomkodtunk. Szenvedélyesek voltunk, mégsem annyira, hiszen szerettük egymást, és odafigyeltünk a másikra. Már tudtam, hogyan kell megcsókolnom akkor, hogy megnyugtassam, hogyan, mikor kifejezzem a szerelmemet, és most azt próbáltam kitapasztalni, hogyan kell úgy csókolnom, hogy megértse, nem kell megtennie értem ezt. Ám Tao nem úgy tűnt, hogy veszi az adást, ugyanis készségesen leejtette nekem az állát, miközben kezei még mindig az alsómban markolták kicsi Kris-t. Nem mondom, álmomban sem gondoltam volna, hogy ma ilyen helyzetbe kerülök, de nem tudom azt mondani, hogy nem élvezem.

- Kris… – suttogta ajkaimra nevemet, ami túl szexi volt.
- Nem kell ezt csinálnod, TaoZi – mosolyodtam el, mire ő meglepődve húzódott hátrébb, hogy a szemeimbe tudjon nézni.
- R-rosszul csinálom? – dadogott édesen, mire kevésen múlt, hogy nem tepertem le azonnal, de visszafogtam magam.
- Ah, dehogy, tökéletes, csak… – kerestem a megfelelő szavakat, hogy megértse, amit mondani szeretnék, bár elég nehéz volt gondolkodni.
- Csak? – pislogott rám kíváncsian.
- Csak nem akarom, hogy azért csináld, mert viszonozni akarod – nyögtem ki aztán. – Azt szeretném, hogy azért csináld, mert… Te is szeretnéd. Érted, mit akarok?

Tao csak bámult rám pár pillanatig, aztán édesen elmosolyodott, végül egy csókba vont, amin nagyon meglepődtem. Azt hiszem, ez volt az első olyan csókunk, amiben ő vette át az irányítást. Annak ellenére, hogy nem tekintettem rá kevésbé férfiként attól, mert nyilván ő lesz a passzív fél, valahogy, mikor csókolóztunk, mindig én domináltam. Ugyan soha nem mondta, vagy éreztette volna, hogy ő akarja, de én minden további nélkül hagytam magam. Élveztem, ahogy ezúttal ő kér engedélyt arra, hogy bejuthasson a számba, én pedig azonnal leejtettem az állam, hogy megadjam neki ezt az örömöt. Elképesztő volt, teljesen új, furcsa, de tökéletes. Bármennyire volt eleinte esetlen Tao, mostanra már olyan jól csókolt, hogy pusztán ezzel tudna nekem okozni egy nagyobb merevedést. Mint most, csak ezúttal fájdalmasan lüktetni kezdtem.

- Azért csinálom, mert látni akarlak, Yifan – motyogta az ajkaimra, de olyan erotikusan, hogy kis híja volt, hogy nem mentem el.

Tao ezután felemelkedett rólam, a lepedőt eltüntette testemről, majd egyetlen határozott mozdulattal lehúzta az alsómat. Most, hogy végül is teljesen kitárulkozva feküdtem előtte, meztelenül, egy erekcióval a lábam között… Baromira zavarba jöttem, ami talán nevetséges volt, mégis így éreztem. Taóra néztem, aki úgy figyelte testem minden egyes porcikáját, hogy úgy éreztem, egy préda vagyok, akire bármelyik pillanatban lecsaphat. Mintha az előbb nem én elégítettem volna ki, komolyan mondom… De mégis, ezzel a csillogással a szemében egy új arcát ismertem meg. Mintha a kedves, bájos, csendes és visszahúzódó Tao eltűnt volna, helyette pedig… Egy iszonyatosan szexi csáberővel rendelkező Tao vált volna belőle, aki magabiztos és lehengerlő.

- Szeretlek – suttogtam, mire a szemembe nézett és elmosolyodott. – Tényleg nem muszáj ezt tenned, ez a te napod, nekem elég, ha te boldog vagy, és én tettelek azzá.

Tao erre ismét nem válaszolt, csak kissé közelebb férkőzött hozzám, majd jobb kezét merevedésemre kulcsolta, mire felsóhajtottam. Tény, hogy nagyon fel voltam húzva, de tudtam, hogy ő az, hogy szeretem, azért nem tettem semmi olyat, amit egyikünk sem akart. Talán nem is baj, hogy ő is örömet akar nekem szerezni, egyszerűen csak félek attól, hogy nem tudom majd visszafogni magam. Nem akarom, hogy rosszul bánjak vele, tényleg nem.

De aztán mindent elfelejtettem, mikor Tao kezeit mozgatni kezdte rajtam, miközben másik kezével mellkasomat cirógatta ujjbegyeivel. Visszafojtottam a hangomat, nem nyögtem, pedig szinte másodperceként kitörni készültek belőlem. Erősen markoltam magam alatt a lepedőt, miközben csípőm ütemesen járt. A szemeimet viszont le sem vettem Taóról, aki úgy figyelte a reakcióimat, mintha aranyat érnének. De a tudat, hogy ő csinálja ezt velem, hogy közben így figyel, mindennél többet jelentett. Nem kellett sok, éreztem, hogy nem, és bizonyára Tao is érezte.

Ekkor nem bírtam tovább, egyik kezemmel megragadtam tarkóját, majd hevesen ajkaira tapadtam, mire egy pillanatra meglepődött, de folytatta kezei munkáját. Amint nyelvünk találkozott, Tao pedig erősen rám szorított, addig bírtam. A szájába nyögtem a nevét, miközben teljes testem megfeszült, így élveztem el. Tökéletes volt… Istenem, életem legjobb orgazmusa volt, ez egészen biztos. Tao nem mozdult el tőlem, homlokát az enyémnek döntötte, onnan pislogott rám, míg én pihegtem.

Mikor elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy megmozduljak, egyszerűen magamra húztam Taót, majd erősen megöleltem. Éreztem, ahogy meztelen mellkasa az enyémnek tapadt, amit ugyan saját élveztem borított, de nem érdekelt, ahogy őt sem. Csak öleltem magamhoz, hiszen annyira szerettem. Soha többé nem fogom elengedni, szükségem van rá, egyszerűen kell nekem, nem akarok nélküle lenni, enni, sétálni, pihenni, aludni, egyszerűen létezni. Ez lenne az igaz szerelem? Nem tudtam, minden esetre tökéletesen boldog voltam.

- Szeretlek, Kris – suttogta nyakamba Tao, mire nyomtam egy puszit a hajába. – Köszönöm szépen ezt a napot, soha… Soha nem fogom elfelejteni!
- Én is szeretlek – simogattam meg a hátát. – És ne aggódj, én sem, ebben biztos lehetsz.

Még percekig így feküdtünk, Tao rajtam, éreztem a szívének egyenletes dobbanását, ami egyszerre dobbant az enyémmel, pedig mindig azt mondták, hogy ez nem lehetséges. Mindig is tudtam, hogy teljesen hülyeség. Talán csak az összetartozó emberek érezhetik ezt a csodát. Olyan tökéletes volt ez a pillanat, úgy éreztem, bár megállíthatnánk az időt, és örökre így maradhatnánk. Szerettem volna mindig így ölelni Taót, az sem érdekelt, hogy valójában a saját mocskunkban fekszünk. Nem érdekelt, mert szeretem, és itt van velem. Semmi más nem számított.

- Ránk férne egy fürdés, nem? – kuncogtam, mire Tao végigsimított meztelen karomon, aztán felemelkedett rólam.
- Jó ötlet – mosolygott ő is, de olyan csodálatosan, hogy kedvem lett volna ismét magamhoz ölelni.
- Gyere, menjünk – ültem fel végül, ezzel arra kényszerítve, hogy lekászálódjon rólam, aztán mikor felálltam, felé nyújtottam a kezem, amit ő el is fogadott.
- Kris… – hallottam meg halk hangját, kissé megszorította kezemet is, mire megtorpantam, majd visszanéztem rá. – Örökké veled akarok maradni. Nem számít… Nem számít, más mit mond, én szeretlek, és senki kedvéért nem foglak elhagyni.

A szívem ebben a pillanatban robbant szét és olvasd pocsolyává. Annyira édes dolgokat mondott, annyira meghatott, hogy nem érdekelt, nyálas vagy nem, azonnal magamhoz húztam, miközben megcsókoltam.

- Örökké veled leszek, mindig meg foglak védeni, bármi történjen is. Szeretlek, Tao, ebben soha ne kételkedj – suttogtam az ajkaira, majd miután mosolyogva bólintott, ténylegesen elindultunk a fürdőbe.

***

Hétfő reggel izgatottan mentem suliba. Hiányzott Tao, bár tegnap délután láttam utoljára, mikor hazament tőlünk. Ugyan haza akartam kísérni, hogy bocsánatot kérjek az anyukájától, amiért nem vittem haza, ő ellenkezett, hogy erre semmi szükség. Végül meggyőzött, majd csak hosszas búcsúzkodás után engedtem el a karjaimból. Anya persze reggel már otthon volt, feltűnt neki az összetört váza is, amiről természetesen megfeledkeztünk, aztán Tao kiszívott nyaka is elég árulkodó volt.

Szegény ZiTao azt sem tudta, hogyan bújjon el a mellkasomban, mikor anya megemlítette, hogy biztos jól sikerült az éjszaka. Én persze azonnal hárítottam, de előtte nem lehet ilyet eltitkolni, annak viszont örültem, hogy legalább addig nem erőltette a dolgot, míg Tao ott volt. Aztán persze kifaggatott, de nem mondtam el neki. Ugyan régebben, mikor barátnőim voltak, akkor is érdeklődött, de… De az más volt, ő is nő volt, meg az annyira nem érdekelt, ha a lányokról mondok egy-két bántó szót. Tao más volt, egyáltalán nem akartam, hogy anya, vagy bárki tudjon a köztünk lévő intim dolgokról. Hiszen az csak ránk tartozik, csak ő nem értette meg, pont azért, mert régen sokat beszélgettünk erről.

- Na, jól sikerült a hétvége? – huppant le mellém Suho, majd gyorsan végigsimított Lay kezén, ahogy szintén odaállt mellénk.
- Persze, köszi, hogy eljöttetek – mosolyogtam rájuk, mire a SuLay páros mindent tudóan összenézett.
- És? – pislogott felém Lay, mire összezavarodtam.
- Mit és? – kérdeztem vissza.
- Megtörtént? – nyalta meg a szája szélét Suho.
- Aish, menjetek a francba! – kiabáltam rájuk nevetve, miközben mind a kettőnek a vállába ütöttem. – Semmi közötök hozzá, hogy mit csináltunk, oké?
- A barátaid vagyunk – biggyesztette le az ajkát Lay.
- Na, valamit mondj már – kontrázott rá Suho is.
- Nem mondok semmit! – zártam le a vitát, mire ők beletörődtek, majd visszamentek a helyükre.

Éppen csak fellélegeztem, mikor nyílt az az ajtó, és egy savanyú képű LuHan lépett be rajta. Most nem mosolygott, mint mindig, a bájos arca ezúttal nem boldogságot, sokkal inkább keserűséget és dühöt sugárzott. Meglepődtem, nem volt jellemző Lulura, hogy ilyen legyen, így aggódni is kezdtem, hogy talán valami baj történt. Nem nézett senkire, nem is köszönt, amin persze a lányok meglepődtek, hiszen LuHan szerette nekik tenni a szépet, annak ellenére, hogy együtt volt SeHunnal. Akit próbáltam nem taknyosnak nevezni.

- Mi történt? – kérdeztem egyből, amint helyet foglalt mellettem, majd levágta a táskáját a padra.
- Semmi – mondta érzelemmentes hangon, ám engem nem csaphatott be, hiszen még a szemei is kissé vörösek voltak, mint aki egész este sírt.
- LuHan, ne csináld ezt – vettem lejjebb a hangerőt, majd minden figyelmemet neki szenteltem. – Tudod, hogy bízhatsz bennem, és látom, hogy történt valami… Csak segíteni akarok neked.
- Ezen nem tudsz segíteni – nézett végül a szemembe.

Annyi fájdalom ült a máskor mindig vidám bambi szemekben, hogy azonnal megsajnáltam. Elképzelni sem tudtam, hogy mit törhette ennyire össze legjobb barátomat, de még ha segíteni nem is tudok neki, támogatni mindenképpen. Óvatosan vállára tettem a kezem, majd megszorítottam, miközben közelebb ültem hozzá, hogy csak ő hallja szavaimat.

- Bármi is történt, tudod, hogy én melletted vagyok – kezdtem bele. – Számíthatsz rám, mert a legjobb barátod vagyok. Tudom, hogy ott van neked SeHun, nyilv-
- Szakítottunk. – A hangja alig volt több suttogásnál.
- Tessék? – kérdeztem vissza, bár tökéletesen értettem, csak nem hittem el. – Úgy értem, mikor, miért? Basszus, sajnálom…
- Tao bulija után – nyelt egy nagyot.
- De hát a bulin még jól megvoltatok – lepődtem meg.
- Igen, de utána történtek dolgok – sóhajtott egy mélyet.

Mielőtt bármi mást is kérdezhettem volna tőle, belépett a matektanárunk, ami kettévágta a beszélgetésünket. Óvatosan pillantottam LuHanra, hiszen tudtam, hogy soha nem szerette, ha látják mások a gyengeségét. Én mégis nagyon aggódtam érte, hiszen tényleg szerette a kis taknyost. Mert valamiért biztos voltam benne, hogy LuHan szakított vele, és nem fordítva.

Akkor még nem is tudtam, hogy nem ez lesz az első tévedésem aznapra…

(Na, hogy tetszett? Milyen volt a 18-as rész? Most már azért számítottatok rá, hogy ilyen lesz, ugye? Én nem vagyok megelégedve vele, nem volt egy kicsit... Nyálas talán? Ti mit gondoltok erről? Aztán a fejezet vége, milyen volt a SuLay páros? Na, és LuHan? Vajon mi történt, hogy szakítottak SeHunnal? És a zárómondat, vajon hogy értette? Mi fog történni ezek után? :3

Huh, tényleg igyekeztem a fejezettel, és megmondom őszintén, nem így terveztem, nagyon nem, de a szereplők megint helyettem döntöttek. xD Most majdnem mondtam valamit, amiből rájöhettetek volna valamire, de csak majdnem. ;D 

Szóval, a következő fejezettel kapcsolatban, NEM TUDOM, hogy mikor tudom megírni, de mindenképpen igyekezni fogok, legalább még egy fejezetet hozni a hónapban. Szurkoljatok majd~ ^^

De most nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mind itt, mind Facebook-on~ *-* <3

Chuu~ ^^)